Eszerint – és hangsúlyozzuk, a fizika eredményei nyomán összeállt mai tudásunk alapján – lehetséges egy időgép megszerkesztése – írja a New Scientist. Einstein relativitáselmélete szerint ugyanis a nagy tömeg által eltorzított gravitációs térben lassabban múlik az idő. Így ha vesszük például a Földet és egy nagy tömegű égitest környékét, akkor a két helyszínen egészen másképp telik az idő. Amíg például a fekete lyuk környékén megiszunk egy csésze kávét, a Földön esetleg birodalmakat söpörnek el forradalmak.

Namármost: ha a két gravitációs rendszer között valaki képes lenne mozogni, akkor akár érzékelhetné is az idő múlása közötti különbségeket. E gravitációs rendszerek közti mozgás azonban igencsak nehézkes. Egyrészt egy fekete lyuk közelében igen nehéz lenne a Földet egészben tartani. Ha pedig távolabb van a fekete lyuk, akkor elképzelhető ugyan, hogy egy „féreglyukon” keresztül – lerövidítve az utazást – eljutnánk egyik rendszerből a másikba, de azért egy ilyen kirándulásnak a körülményei nem egészen tisztázottak.

Ugyanakkor számos paradoxon áll fenn az időutazás esetén, amelyek az ok-okozati elvet sértik. Ilyen az úgynevezett nagypapa-paradoxon. Például az időutazó – ha egy fekete lyuk közelében tölt el elég sok időt, és képes visszatérni a Földre –, akkor esetleg megtörténhet, hogy visszatérve megöli a saját nagyapját, mielőtt annak megszületne a fia, tehát a gyilkos apja még a világra sem jött volna.

Mindezen kívül számos gond van az időgépépítéssel: például nem lenne rossz egy kis negatív gravitáció, ami esetleg a vitatott létezésű „sötét anyag” révén keletkezhetne, na meg pár ezer csillag tömege is szükséges lenne egy fekete lyuk létrehozásához. Arról nem is beszélve, hogy léteznek esetleg fizikai törvények – amelyeket ma még nem ismerünk –, amelyek talán kizárják az időutazásnak még az elméleti lehetőségét is.