A plezioszauruszok minden idők egyik legnagyobb tengeri ragadozó csoportját képezték. Legkisebb kifejlett egyedeik két méter körüli testhosszal rendelkeztek, a késő triász ichthyoszauruszai viszont akár a 23 métert is elértek. Hosszú nyakuk, apró fejük, széles rövid testűk és rövid farkuk volt, megőrizték két pár végtagjukat, amelyek nagy, evezőlapátszerű uszonyokká fejlődtek. Valószínűleg az uszonyok vízszintes, evezőszerű és fel-le irányú mozgatásának kombinációival haladtak előre, farokúszó híján viszont az irányváltoztatáshoz vélhetően farkuk segítségét is igénybe vették.

A fosszíliát az albertai Royal Tyrrel Múzeum paleontológusai vizsgálták meg, akik e hét végén szabadítják ki a tengeri szörny maradványait. "Nagyon ritka leletről van szó, a legutóbbi plezioszaurusz fosszília tíz évvel ezelőtt került elő, egy addig ismeretlen faj, a Wapuskanectes maradványait tárták fel" - hangsúlyozta Don Brinkman, a múzeum paleontológusa. A kanadai olajhomok-lelőhely a világ harmadik legnagyobb kőolajvagyonát rejti, egy olyan területen található, amely őskori tengerfenék volt.

A kanadai Syncrude olajcég kitermelési területén immár a tizedik fosszíliát fedezték fel, az utolsó, egy csaknem teljes ichtioszaurusz csontváz, amelyet 2000-ben tártak fel, 110 millió éves volt.