Az Eoabelisaurus mefi a theropoda dinoszauruszok Abelisauridae (Ábel gyíkjai) családjához tartozott. A dinoszaurusz testhossza 6,5 méter volt, és valamivel hosszabb és boltozatosabb koponyával rendelkezett, mint a T. rex. A koponya alakjából arra következtetnek a kutatók, hogy rendkívül erős harapása volt - olvasható a LiveScience tudományos hírportálon. 

A fosszíliák korát 170-175 millió évesre becsülik, ami azt jelenti, hogy az Abelisauridae dinoszauruszok a feltételezettnél 40 millió évvel korábban jelentek meg, még mielőtt a Pangaea szuperkontinens a déli Gondwanára és az északi Laurázsiára tört volna szét. Az Eoabelisaurus mefi két lábon járt, karjai pedig még csökevényesebbek voltak, mint a T. rex felső végtagjai.

"Nagy kérdés, hogy mire szolgáltak a csökevényes felső végtagok. Valószínűsíthető, hogy mind a T. rex, mind patagóniai rokona erőteljes álkapcsa segítségével vadászott, és nem volt szükség, hogy karjaival besegítsen a zsákmányszerzéskor" - vélekedett Oliver Rauhut, a bajor állami őslénytani és földtani gyűjtemény paleontológusa, a tanulmány társszerzője.

Hozzátette, hogy az Eoabelisaurus mefi felső végtagjai mindazonáltal nem annyira csökevényesek, mint az Abelisauridae család későbbi képviselőié. Ez azt jelenti, hogy az Ábel gyíkjainál az evolúció során fejlődtek vissza a felső végtagok: az elcsökevényesedés az alkaroknál kezdődhetett, hiszen az Eoabelisaurus mefi felkarja még normális arányú.

A kutatók azt is kiderítették, hogy az Eoabelisaurus mefi forró éghajlatú térségben élt, ahol a száraz és esős évszakok váltakoztak egymással. A paleontológusok azt feltételezik, hogy a későbbi Gondwana kellős közepén egy hatalmas sivatagos terület volt, ez gátolta meg Ábel gyíkjait, hogy észak felé vándoroljanak, mielőtt Pangaea széttöredezett volna. Ez az elmélet megmagyarázhatja, hogy miért került elő oly kevés Abelisauridae-lelet az északi féltekén.