A szervezők vállalása az volt, hogy azokat a technológiákat mutassák be a nagyközönségnek, amelyek a “következő tíz évben” el fognak minket árasztani. A fő irányt a drónok népszerűsítése, ezen belül a legnagyobb magyar fedett pályás drónverseny jelentette, de a Hungexpo főépületének másik felében a robotgyártás, és a robotokkal való kísérletezés hazai képviselői is bemutatkoztak, illetve előadásokat hallgathattunk a témához kapcsolódó, eléggé tág spektrumon belül a mesterséges intelligenciától a drónépítésen át a robotok orvosi felhasználásáig.

A jövő Forma–1-e

A drónversenyzésre látványossága és a drónokra szerelt kamerák által biztosított könnyű közvetíthetősége miatt a jövő Forma–1-eként tekinthetünk – mondja Fekete Gábor, a Drone Prix Hungary sajtószóvivője, aki szerint ezt az is mutatja, hogy a legnagyobb amerikai sportcsatorna, az ESPN idén már műsorra tűzte az USA nemzeti drónbajnokságát, a legjobb versenyzőket és YouTube-szenzációkat pedig már drónalkatrész-gyártók is szponzorálják.

Stiller Ákos

A drónversenyzés azért a Forma–1-nél jóval demokratikusabb, illetve nemcsak a repülés öröméről szól, hanem a barkácsoláséról is: a versenyképes drónokat a pilóták saját maguk állítják össze, egyre erősebb motor és drágább egyedi alkatrészek felhasználásával. Fekete szerint egy profi szintű, 100-150 km/órás sebességgel száguldó drón összeállítása körülbelül félmillió forintba kerül, ami más technikai sportokhoz képest még mindig olcsónak mondható. Fekete szerint a jelenleg több ezer magyar dróntulajdonos közül hat-hétszázan foglakoznak versenyzéssel is, közülük körülbelül ötvenen mondhatók profinak, ezek a számok azonban éppen egy rohamos emelkedő fázis elején-közepén vannak.

Stiller Ákos

Rossz hír a dróntulajdonosok számára, hogy az életüket megnehezítő, gyakorlatilag betarthatatlan hazai szabályok egy ideig még biztosan érvényben maradnak. Az eredeti tervek szerint a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium idén ősszel végzett volna az új előírásokkal, Fekete szerint azonban ez “optimista becslés szerint is” legkorábban csak jövő év elején válhat valósággá. Addig viszont maradnak a Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) légügyi előírásai, amelyek értelmében minden egyes repüléshez egyenként kellene légtérengedélyt kérni, amely a hosszú átfutási idő miatt is megoldhatatlan, eközben viszont ezeket a szabályokat egyelőre csak néhány kivételes esetben tartatták be.

Stiller Ákos

A tervek szerint a jövőben a tömeg és felhasználás szerint csoportosított drónokat elég lesz egyszer regisztrálni, onnantól kategória szerint különféle szabályok vonatkoznak majd rá. Fekete egyébként úgy gondolja, a reálisabb szabályozási környezet bevezetése után “ki kell majd osztani pár pofont”, hogy a helyzet stabilizálódjon, a kis repülő eszközöket ugyanis sokan valóban meggondolatlanul használják. Ahogy a drónok száma egyre gyarapszik, az olyan alapvetéseket, mint hogy nem repülünk emberek fölé, illetéktelenül magánterületre, vagy néhány száz méternél magasabbra, az utasszállító repülőgépek légterébe, minél gyorsabban tisztázni kell, állítja a szervező.

A high-tech legbarátságosabb arca

Talán a versenyzőknél is nagyobb figyelmet vonzott a kiállításon ez a kedélyesen táncoló robot, amely előbb jól betanult koreográfiával, majd esetlegesebb, szétesőbb mozdulatokkal rabolta el a gyerekek és videósok szívét. Az Óbudai Egyetem Neumann János kara által elhozott hatvancentis cuki gépember a Nao szériához tartozik, amely az utóbbi időben a “barátságos” robot prototípusaként futott be szép karriert. Japánban magányos idős emberek gondozására használják, Nagy-Britanniában autista gyerekeket oktatnak a segítségével, próbálkozott focizással is, ezen a videón pedig azt láthatjuk, ahogy egy standup-műsort ad elő, amelyet a közönség reakciói is befolyásolnak.

Nao képes az érzelmek, arcok és a beszéd felismerésére, így a megfelelő információk beletáplálása után bárkivel képes lefolytatni egy kötöttebb, hivatalosabb beszélgetést, például tanárként vagy egy bankban ügyfélszolgálatosként. A szerkezettel Magyarországon elsőként kísérletező óbudai egyetemisták azt jósolják, a Nao, illetve a hozzá hasonló “szociális” robotok néhány éven belül akár nálunk is teljesen megszokott látvánnyá válnak. Abban is reménykednek, hogy a gyerekek majd arra is ösztönzést éreznek, hogy a könnyen programozható robotot új dolgokra tanítsák, ezzel pedig vérükké válik majd az informatika iránti, lassan megkerülhetetlenné váló érdeklődés.

Stiller Ákos

A Drone Prix cukiságbiciklijét még tovább pörgette ez a kis guruló robot, amelyet esztétikai funkcióját tekintve a jövő csivavájaként írhatnánk le.

A cukiságözön nem véletlen. A téma kutatóinak egyik alapvetése, hogy bár a robotokkal (illetve bármilyen nem-emberi lénnyel) annál inkább biztonságban érezzük magunkat, minél több emberi vonást tudunk hozzájuk társítani, létezik az angolul uncanny valley-nek (“nyugtalanító völgy”) nevezett jelenség, miszerint ha egy lény kifejezetten hasonlít egy emberhez, de azért érezhetően nem az, az különösen ijesztővé válik (ilyenek klasszikusan a zombik, vagy a holttestek). Zainkó Csaba, a BME adjunktusa ezért úgy látja, amíg a tökéletesen emberszerű robotokig nem jut el a tudomány fejlődése, addig a legjobb megoldás, ha a készítők inkább a cukiságot célozzák meg, és kiskutyához, vagy kisgyerekhez hasonló érzéseket keltő segítőket terveznek. Vannak hasonló elképzelések a szexrobotok készülődő iparágában is, ahol egyesek úgy gondolják, egy videojáték- vagy animekarakterhez hasonlítani próbáló lény eleinte sikeresebb lenne, mint egy furcsán darabos mozgású humanoid. (Itt lehet megnézni egy szerintem eléggé uncanny valley jellegű, a 2001: Űrodüsszeia gonosz számítógépétől is idéző emberszerű robotot.)

Stiller Ákos

Érdekes adalék ehhez, hogy amikor a Nao robotokat néhány brit iskolában autista gyerekek oktatására használták, a gyerekek közül sokan inkább tudtak kapcsolódni a kis robotokhoz, mint a környezetükben levő emberekhez, talán éppen kicsiségük, kiszámíthatóságuk, érzelemmentes merevségük miatt.

Stiller Ákos

A Naoban rejlő lehetőségekről még annyit, hogy ez volt az első robot, amely tavaly nyáron egy kísérletben az éntudat jeleit mutatta. A New York-i tudósok három Nao robotot arra programozták, hogy azt higyjék, háromból ketten némává varázsoló pirulát kaptak, ami megakadályozza, hogy beszélni tudjanak. Valójában ez azt jelentette, hogy kettőjük beszédközpontját kikapcsolták, majd megkérdezték tőlük, melyik kettő kapta a pirulát.

Mindhárman megpróbálták azt válaszolni, hogy "nem tudom", de ezt csak a nem elnémított robotnak sikerült kimondani. Rövid gondolkodás után, saját hangját felismerve megfogalmazódott benne a felismerés: "Bocsánat, most már tudom. Képes voltam bebizonyítani, hogy nem kaptam némító pirulát." Ez azért nagy dolog, mert most először láthattunk olyat, hogy egy gép tulajdonképpen szembenézett a ténnyel, hogy ő saját maga.