A csillagászok szeme előtt tűnt el egy korábban felfedezett exobolygójelölt, amely a friss adatok alapján talán nem is exobolygó volt – írja a Csillagaszat.hu.

A Déli Hal konstelláció legfényesebb csillaga a tőlünk 25 fényév távolságra lévő Fomalhaut. A Napnál tizenhatszor fényesebb csillag porgyűrűjét a Hubble-űrtávcső segítségével fedezték fel még 2004-ben. Néhány évvel később a gyűrűn belül, szintén a Hubble-űrtávcsővel, közvetlen leképezéssel felfedeztek egy exobolygójelöltet, amelyet Fomalhaut b-nek neveztek el a kutatók.

Csakhogy a képződmény mára teljesen eltűnt a távcsöveik elől.

A legvalószínűbb magyarázat az lehet, hogy a Fomalhaut b valójában sosem létezett, a megfigyelt jelenség pedig nem volt más, mint egy néhány évvel korábbi kisbolygóütközés által visszahagyott porfelhő. Ezt a hipotézist további megfigyelésekkel lehetne igazolni – írja a portál.

Az ilyen ütközések rendkívül ritkák, ezért óriási dolog, hogy sikerült egyet megfigyelnünk. Épp jókor voltunk jó helyen, így válhattunk a Hubble-űrtávcső révén tanúivá ennek a valószínűtlen eseménynek

– mondta Gáspár András, az Arizonai Egyetem csillagásza, a vizsgálatok vezető kutatója.

„A Fomalhaut-rendszer az exobolygók és bolygórendszerek fejlődésével kapcsolatos elméleteink legjobb tesztalanya. Ismerünk bizonyítékokat más rendszerekben történt hasonló ütközésekről, ám azok ereje meg sem közelíti ennek a nagyságrendjét. Itt megfigyelhetjük, hogyan semmisítik meg egymást a bolygók” – tette hozzá George Rieke, a kutatócsoport tagja, szintén az Arizonai Egyetem Steward Obszervatóriumának munkatársa.

A Fomalhaut b táguló porfelhője a Hubble-űrtávcső 2004 és 2013 közötti felvételei alapján. A felhőt a fényes Fomalhaut körül keringő két, több száz km átmérőjű égitest ütközése hozta létre.

Space Telescope Science Institut / NASA, ESA, A. Gáspár és G. Rieke (Arizonai Egyetem)

A Fomalhaut b felfedezését követően évekig látható volt a Hubble felvételein, miközben mozgott a központi csillag körül. Ez volt az egyik első közvetlen leképezéssel felfedezett exobolygójelölt. Ám más exobolygókkal szemben ez az égitest már kezdettől fogva szokatlan volt. A látható tartományban túlságosan is fényesen világított, míg infravörös hullámhosszakon egyáltalán nem volt megfigyelhető. A csillagászok már ekkor úgy vélték, hogy a bolygót valamilyen ütközésből származó hatalmas porburok vagy -gyűrű veheti körül. A képződmény pályája is rendkívül elnyúltnak bizonyult.

„Az összes archív Hubble-felvételre kiterjedő vizsgálataink által feltárt jellemzők azt mutatják, hogy ez a bolygó soha nem is létezett” – mondta Gáspár András.

A bolygó koporsójába a Hubble 2014-es felvétele verte be az utolsó szöget, minthogy a képről, a kutatók legnagyobb megrökönyödésére, teljesen eltűnt az égitest. A korábbi felvételek ráadásul a jelenség fokozatos halványulását mutatták. „Nyilvánvaló volt, hogy a Fomalhaut b úgy viselkedett, ahogyan a valódi bolygók sosem szoktak” – magyarázta Gáspár.

A jelenséget azzal magyarázták, hogy a Fomalhaut b valójában egy ütközés által létrehozott, lassan táguló és szétszóródó porfelhő. Az adatok azt jelzik, hogy az ütközés nem sokkal a legelső, 2004-es megfigyelés előtt történhetett. Meglepő az is, hogy a kutatók számításai szerint az égitest a bolygóktól elvárt elliptikussal ellentétben szökési pályán mozog. “Éppen ezt várjuk egy, a közelmúltban keletkezett nagy tömegű porfelhőtől, amire a központi csillag sugárzása jelentős erőhatást gyakorol. A modellünk természetes módon magyarázza a képződmény minden megfigyelt tulajdonságát: a tágulás ütemét, a halványulását, valamint a pályáját is” – mondta Gáspár András.

A csillagászok úgy vélekednek, hogy a megfigyelés valóban különleges szerencse eredménye, ilyen jelenség ugyanis 200 ezer évente egyszer fordul elő a Fomalhaut-rendszerben.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.