A legfontosabb Mars-járók, köztük például a Perseverance a Mars felszínét vizsgálva kutatnak az ősi élet nyomai után. Kutatók azonban úgy vélik, hogy ezt a munkát mélyebben, legalább két méterrel a felszín alatt kellene végezni. Utóbbi oka, hogy az égitestnek nincs mágneses tere, a légköre ritka, az ebből adódó kozmikus sugárzás pedig sokkal erőteljesebben éri a felszínt.

Alexander Pavlov, a NASA Goddard Űrközpont munkatársa szerint az ilyen kozmikus sugárzás képes károsítani az aminosavakat, és lehetséges, hogy a folyamat sokkal gyorsabban zajlik. Pavlov hozzátette: a Marson dolgozó eszközök csupán 5 centiméterre fúrnak le, de ez nem elengedő, sokkal mélyebbre kellene menni.

Évmilliókkal korábban a Mars valószínűleg rendelkezett mágneses mezővel, illetve vastagabb atmoszférával. A kutatók arra is találtak bizonyítékot, hogy a planéta felszínét egykor víz borította. Mindezek kombinációjából arra következtetnek a szakértők, hogy a Mars valamikor régen élhető/lakható bolygó volt, és ezt éppen az aminosavak igazolhatják. Ezek ugyanis az élet legalapvetőbb építőkövei közé tartoznak a Science Alert szerint.

Sosem látott mikrobákra bukkantak az Északi-sarkvidéknél, azt mutatják: a Marson is lehet élet

A világ legsósabb és leghidegebb forrásánál vizsgálódtak a kanadai kutatók, hogy megnézzék, lehet-e élet a Marson.

Pavlovék egy elméletet tesztelve vizsgálatba is kezdtek. Ehhez olyan anyagot használtak, ami a marsi talajt helyettesítette. A keverékhez aminosavakat adtak, az anyagot pedig olyan mértékű gamma-sugárzásnak tették ki, ami 80 millió év dózisával egyenlő. Az eredmény azt mutatta, hogy a talaj roncsolta az aminosavakat.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.