Miközben ezeket a sorokat olvassa, nagy valószínűséggel az ön környezetében is megbújik valahol egy apróbb (vagy nagyobb) pók. Ezek a kis ízeltlábúak mindig is az emberek mellett éltek, azonban mindmáig vannak jól őrzött titkaik. Az egyik ilyen az, hogy miként/mivel érzékelik a számukra fontos illatokat, például a nőstény pókok által kibocsátott, hímcsábító nemi feromonokat.

A kérdés már régóta foglalkoztatja a biológusokat, tekintettel arra, hogy a pókoknak nincsenek kis mozgó érzékszerveik, antennáik, amely az elsődleges szaglószerv sok rovar esetében. Ráadásul korábbi tanulmányok azt sugallták, hogy a pókokból hiányoznak a szenzillák, azaz a kémiai ingert felfogó érzékszőrök. De akkor hogyan érzékelik a szagokat?

A svéd Lundi Egyetem és a németországi Greifswaldi Egydetem szakemberei a kérdés nyomába eredve nagy felbontású pásztázó elektronmikroszkóp alá tettek hím és nőstény darázspókokat. A hím egyedek valamennyi sétáló lábán több ezer különleges, hosszú, vékony, cső alakú érzékszőrt, szenzillát találtak, méghozzá meglepő eloszlási mintázatban. Ezek az érzékszőrök a hím lábának felső részén (a testhez közel) helyezkednek el, olyan területeken, amelyek alig érintkeznek a felülettel, amikor a pókok sétálnak, befogják a zsákmányt vagy párosodnak. Ez kiegészíti a lábszár alsó részében található ízérzékelők (a tip-pore sensilla) eloszlását, amely gyakran érintkezik a felülettel – magyarázzák a kutatók a The Conversation folyóiratban.

A hím darázspók járólábán lévő pórusfal-szenzilla

PNAS

Ez az eloszlási mintázat már utalt a korábban említett szenzilla szerepére a levegőben szálló szagok észlelésében. Érdekes módon, ilyen szenzillákat kizárólag felnőtt hím pókokban találtak, fiatal hímekben vagy nőstényekben nem, ami erősen jelzi a párkeresésben és -felismerésben betöltött funkciójukat.

A kutatók ezután megvizsgálták, reagál-e ez a szenzilla a nőstények által kibocsátott feromonvegyületre. Minden egyes kis érzékszőr közelében feromonvegyületet bocsátottak ki. Következetesen megfigyelhető volt az érzékszőr válasza a vegyületre, ráadásul minél nagyobb volt a dózis, annál kifejezettebbé vált a reakció. A szakemberek szerint ez egyértelműen bizonyítja, hogy a pókok effajta szaglóérzékelői igen érzékenyek, és összehasonlíthatók a rovarok legérzékenyebb szexferomon kommunikációs rendszereivel. A további vizsgálatok során az is kiderült, hogy ez a fajta szenzilla a legtöbb pókfajban megtalálható, igaz, csak a felnőtt hímekben.

Ezzel persze még messze nincs vége a munkának. A jövőben még olyan kérdések is megválaszolásra várnak, hogy hogyan szagolnak a nősténypókok ilyen szenzillák nélkül, a szexferomonokon kívül még milyen vegyületeket észlelhetnek a pókok, továbbá hogy mi a szaglásuk molekuláris és idegi alapja.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.