Több lehet a víz a Naprendszerben, mint azt sokáig gondolta az emberiség. A legújabb feltételezések szerint a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak egyaránt vannak olyan holdjai, amelyek felszíne alatt folyékony óceánok lehetnek. A bizonyítás azonban egy igen komoly problémába ütközik: ezek az igen vastag felszíni kéreg alatt húzódhatnak meg. Az Uránusz Ariel nevű holdja azonban a tudósok segítségére lehet.

Az égitest felszínét mély szakadékok borítják, amelyekről úgy gondolják, hogy a mélyből érkezett lerakódások is lehetnek. Ezek közé tartozik a szén-dioxid-jég és más széntartalmú lerakódások, amelyek a hold belsejében zajló kémiai folyamatok eredményeként jöhettek létre. Ha ez valóban így van, akkor ezek a szurdokok lehetőséget adhatnak arra, hogy ezeket a világokat tanulmányozzák a kutatók anélkül, hogy át kellene hatolni a felszínen – írja a Science Alert.

Chloe Beddingfield, a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizikai Laboratóriumának bolygógeológusa szerint semmi nem utal arra, hogy bármilyen más folyamatok megkönnyítenék az anyag mozgását az égitest mélyéből a felszín felé.

Hogy pontosan miként keletkeztek az Arielen lévő barázdák, arról nincs információ. A korábbi tanulmányok azt sugallták, hogy a tektonikus és a vulkáni tevékenység közötti kölcsönhatás eredménye nyomán jöhettek létre, de a konkrétumokat nehéz volt meghatározni. Beddingfield és kollégái megfigyelési adatok modellezés segítségével próbálták meg megválaszolni a nyitott kérdéseket.

A The Planetary Science Journal című tudományos lapban közzétett publikáció szerint arra jutottak, hogy a Földön zajló folyamatokhoz hasonló folyamat lehet felelős a barázdált felszínért. A vulkáni gerinceken végbemenő folyamat során a tengerfenék részei és anyagai felemelkednek, hogy a kéreg új részét képezzék. Az Arielen ez a jelenség akkor következhet be, amikor a melegebb anyag alulról felfelé áramlik, meghasítva a hold kérgét, mielőtt kitöltené az általa létrehozott repedést.

A kutatók a modellezések során azt találták, hogy ha a barázdák két oldalát összekapcsolnák, akkor azok úgy illeszkednek egymáshoz, mintha csak becipzározták volna a felszínt.

Bennington et al., Planet. Sci. J., 2025

Az egész mögött a gravitáció állhat, amelynek hatására az égitest belseje felmelegedhetett, megolvadt majd újra megfagyott. Ha a hold belseje kellő mértékben felmelegedett, sós óceánok keletkezhettek a mélyben. A James Webb űrteleszkóp megfigyelései határozottan azt sugallják, hogy ilyen óceánok lehetnek az Arielen.

A kutatók úgy vélik, a jövőben érdemes lesz alaposabban megvizsgálni az Arielt, és egyszer egy küldetést is indítani a felszínére, hogy kiderüljön, valóban van-e víz a mélyben.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.