Sokként élik meg a változást a Dániában letelepedő, munkaidőn kívüli robotoláshoz szokott külföldiek, akik egészen más értékelési rendszerben szocializálódtak. Jól szemlélteti a különbségét, hogy amíg a nyugati munkakultúrában elhivatott dolgozónak tekintik azt, aki még munkaidő után is az irodában tapos, addig a dánoknál vállveregetés helyett legfeljebb időgazdálkodási tanácsokat kap a túlórázó.

Egy brit újságíró blogjában számol be tapasztalatairól, miszerint Dániában senki nem fog bevágódni főnökénél azzal, hogy ráhúz még néhány extra órát a munkaidőre. „Szabadúszóként mindössze elintéztem néhány mailt, és befaltam pár rozskenyeret, mire a LEGO-nál állásban lévő férjem már meg is érkezett a munkából. Ezt betudtam az első munkanapnak, de ez történt másnap is, azután is, pénteken meg már fél háromkor betoppant” – ír tapasztalatairól Hellen Russell.

Más, külföldi barátai is megütköztek a számukra idegen munkakultúrán: egy brit barátnője megszokásból munkaidő után is maradt még néhány órát gürizni, mert Angliában így lehet előre jutni. De fél év után leállt, miután megunta, hogy háromnegyed ötkor egy a szellemházban dolgozik, ahol egyfolytában integetnie kell az érzékelőnek, hogy felkapcsolódjon a lámpa, mert ő az egyedüli az egész épületben.

„Emlékszem a kialvatlan, koffeinista irodai életre Londonban, ahol volt egy főnök, aki fél hétkor bejött még egy körre, hogy megnézze ki az, aki még bent van, és megdicsérje őket. A túlórát egyszerűen az elköteleződés jelének tekintették. Ezzel szemben Dániában butaságnak tartják, mert a túlhajszoltság miatt nő a stressz, amely növeli a szívbetegségek esélyét. Nem beszélve róla, hogy értelmetlen is, hiszen a kipihent, boldog alkalmazottak 12 százalékkal hatékonyabbak is egy felmérés szerint.

Akik tényleg belehalnak a munkába - Japánban új szó is született az agyonhajszolt dolgozókra

Karosi - így hívják azokat japánban, akik a túlmunkába halnak bele. Tavaly több mint 1400 dolgozó karosi lett. A pozitív visszajelzés hiánya borzalmasan kártékony. A helyzet azért is drámai, mert néhány év alatt tízszeresére nőtt a halálba hajszoltak száma, mindennek persze gazdasági következményei is vannak, hiszen a cégeknek komoly kártérítéseket kell fizetni az elhunytak hozzátartozóinak.