Nézem, ahogy a marcona kommandósok elvezetik a Luke Skywalkernek öltözött egyetemistát, és közben eszembe jut, mikor engem és az osztálytársaimat kísértek még 14 évesen a golyóálló mellénybe öltözött fegyveresek, le a gimnázium lépcsőjén. Talán emlékeznek az olvasók közül páran az 1993-as bajai túszdrámára.

Akkor egy 17 éves fiú kattant be. Ott és akkor, az időben-térben is közeli délszláv háború miatt nem volt nehéz éles lőfegyverhez jutni jugoszláv barátainktól. Ő egy géppisztolyt szerzett. Büszkén feltartva masírozott be vele az iskolába. Mindenki viccre vette. Mutogatta a folyosón, az osztálytársaknak.

- Miért nem dum-dum golyókat hoztál, Józsi?
- Nem szeretem a sok vért.

Kamaszokról beszélünk, különösebb aggódás, félelemérzet nélkül, nyitottan bármi hülyeségre. A kilencvenes évek elejéről beszélünk, alig pár éve esett ránk a szabadság a langyos szocializmus után, még épp csak kidobtuk az iskolaköpenyeket, még rutin az előző rendszer legvidámabb barakkjának hétköznapi biztonságérzete. Pearl Jam van, Nirvana van, meg frissen jött ki a Kispáltól az Ágy, asztal, tévé (páran finnyognak, hogy ez már nem igazi, ne is folytassák, oszoljék a zenekar). Egy ártatlan Bács-Kiskun megyei kisvárosról beszélünk, soha ilyen nem történt még arrafelé. Mintha szántszándékkal raknánk össze olyan kereteket, ahol technikailag és mentálisan is teljesen felkészületlen mindenki egy ilyen "amerikai típusú", erőszakos eseményre.

- De jó csúzlid van, Józsi! - jegyzi meg K. tanár úr, aki egyébként valószínűleg a legjobb fej, legemberibb pedagógus, akivel diákként valaha is találkoztam. Az első elektromos gitáromat is az ő hangszerboltjában vettem (egy fizika-kémia szakos tanárról beszélünk - jelen pályámat látva talán egyértelmű, hogy nem az ő tantárgyai iránt volt a legnagyobb affinitásom, mégis sikerült olyan légkört teremtenie az órákon, hogy nem állt belém a görcs az ionos kötésekkel bajlódva). Igazságtalan a sors, hogy mégis pont ő van ott, amikor a dialógus végére a fegyveres diák kilövi az ablakot. Pánik van, szétszaladás, öt diákot hatalmas üvöltözés közepette az igazgató irodába visz, túsznak.

Rendőrök érkeznek, lezárják a bejáratokat. Felsőbb évesek szaladnak szét az osztálytermekbe, hogy mindenki vegye a kabátját (december van), álljon sorba, és a rendőrök majd egyenként kikísérik őket az épületből. A miénk a legfelső emelet szélső sarkában lévő terem. Golyóálló mellényes, marcona figurák között óvatoskodok le a lépcsőn, 14 éves gyerek az orkánkabátjában, félek, ja. Amikor a túszejtők szintjére érünk, a tanári üvegajtajára lesek, körbenézve látom a fedezékből, fegyverrel leső kommandósokat, és arra gondolok, hogy csak most ne kezdjen el lövöldözni senki.

Mind kijutunk, irány a kollégium. Közben jönnek a hírek: Józsi nyilatkozni akar, fontos közlendője van a sajtónak. Közben B. tanár úr telefonon nyöszteti, mediál, próbálja a bekattant kamaszt lehozni, meggyőzni. A rendőrség is készül: televíziós stábnak öltözik be, még egy közvetítőkocsinak látszó mikrobuszt is beparkolnak az iskola elé. Az elmondások alapján az elfogás mintaszerű: a nyilatkozni érkező fiatalt egy hang-fény gránáttal összezavarják és leteperik. Senki nem sérül meg, lövés sem dördül. Egy amerikai akciófilmben, egy FBI-os oktatóvideón sem tudna szerencsésebb lenni a végkifejlet.

Mindezt pedig azért meséltem el, mert így 19 évvel később, ahogy nézem a lassan bohózatba fulladó TEK-történetek újabb és újabb epizódjait, az "egyetemi kicsöngetéshez" időzített kommandós akciót, a játékpisztoly miatt elvezetett, fürdőköpenyes egyetemista Luke Skywalkert, a Szíriában "turistáskodó" rendőröket bekapcsolt mikrofonnal mellébeszélésre instruáló TEK-parancsnokot, a röhejesen bagatell ügyekre nagy garral ráugró, önnön fontosságukat bizonygatni igyekvő akcióvígjáték-szereplőket... szóval most kezdtem el félni igazán.

Hogy volt itt valami régen, kamaszkoromban, ami minden körülmény ellenére is működni tudott, és félek, hogy a kormányváltás után, ki tudja, milyen PR-célokból létrehozott TEK esetleg már nem tudja ugyanezt a feladatot ellátni. Hogy ha ma kattanna be egy újabb Józsi, abból sokkal nagyobb baj lehetne.