Mintha idén láttam volna már a Budapesten is lejátszódó jeleneteket, 2012 februárjában Josef Dobeš cseh oktatási miniszter is szerette volna megreformálni a cseh közoktatást és a tandíjat bevezetni az állami intézetekben. Talán nem lepek meg senkit: a cseh diákok egy része nem akart tandíjat fizetni, a többség viszont elfogadta a fizetős felsőoktatást!

A cseh jobboldali-liberális kormány már 2010-ben előjött a tandíj bevezetésének ötletével, amelyet ausztrál, nagy-britanniai és holland modell alapján fogalmazott meg. Két évvel korábban, a jobboldali-populista magyar ellenzék népszavazás útján akadályozta meg a második Gyurcsány-kormány fizetős felsőoktatásra is vonatkozó reformelképzeléseit. Az otthoni viszonyok között talán megszokható, kintről nagyon vicces, hogy 2012 telén totálisan megfordultak a szerepek.

A két éve kormányzó nacionalista kormány ezúttal nem tandíjmentes, hanem fizetős felsőoktatást szeretne és a korábban ezért lelkesedő, most ellenzéki baloldal az utcára vonuló diákok hátán szeretne kormányt buktatni. A liberálisok közben szöszölnek – ti. várjunk még, most nemet kell mondani, később majd kialakul ez – pedig pofonegyszerű a helyzet. Ahogy sokan örültünk Rogán Antal Kossuth téri szerepvállalásának és az antiszemita jelenségeket elítélő beszédének, ezúttal hangosan ki kellene mondani – függetlenül, hogy szocialista vagy nacionalista kormány van – totálisan ingyenes felsőoktatás nem létezik!

Érdemes körbenézni Európában, ahol teljesen egyértelmű, hogy a felsőfokú tanulmányokért, legalább néhány száz eurót, a legtöbb országban fizetnek a diákok. Németország három tagállamán kívül az egyetemi tanulmányok megkezdésétől 500 eurót kell fizetni, félévente. Ausztriában 2001-ben bevezették, 2009-ben eltörölték a tandíjat. A rövid időszakban 360 eurót kellett fizetni az osztrák diákoknak egy szemeszterre. A visegrádi országok közül 2013 szeptemberétől Csehországban kétszer 4000 koronát kérnek el egy évben, Szlovákiában, Lengyelországban, Magyarországon az államot terheli a felsőoktatási intézményben történő tanulás.

Nagy-Britanniában és Walesben 3290 fontot számláznak ki a diákoknak egy évre, Írországban, Skóciában nem kell fizetni. Hollandiában megint viszonylag magas 1672 euró a tandíj, ugyanez az összeg Belgiumban 600, Luxemburgban 100 euró. Tandíjmentes szigetet képeznek a skandináv országok, Dániában, Svédországban, Norvégiában, Finnországban ingyenes az állami felsőoktatás – igaz, itt a magasabb adókkal kompenzálnak. A balti államokban ugyanakkor fizetni kell, Észtország 1023-6730, Lettország 1400-8900, Litvánia 434-6950 eurót kér el a diákoktól, évente.

A magyar rendszerrel meglehetősen hasonlatos lehet a bolgár, amelyben az állam minden évben meghatározza a felsőoktatási intézményeknek az "ingyen" tanuló diákok létszámát, aki körön kívül marad, annak 50-200 euró között kell perkálni, évente. Franciaországban az állami felsőoktatás ingyenes, de magánegyetemeken 34 ezer eurót is elkérhetnek. A diákoknak regisztrációs díjat kell fizetniük egy évre, ez 160 és 512 euró között mozog. Olaszországban az iskolák határozzák meg minden évben a tandíjat, ez az utolsó években 750 euró körül mozgott. Spanyolországban és Portugáliában a regionális különbségeket is figyelembe véve, 550-900 eurós tandíjat kell kicsengetni, míg Svájcban az éves tandíj 750-3000 euró között mozog.

Talán csak az ingyen bableves jelszavával és a magyar labdarúgó válogatott valamelyik (?) (bármelyik!!!) nemzetközi seregszemlén való részvételének biztos ígéretével lehetne nagyobb tömegeket és alantasabb ösztönöket kijátszani. Mielőtt a kormánypárti publicisták belekezdenének a nagy tanulságok levonásába, jól hallhatóan csak ennyit üzennék nekik: kuss legyen, gyerekek, ti már 2008-ban mene, tekel, ufarszin. Ugyanakkor a formáját kereső ellenzéknek is tanulságos lehet ez az ügy, milyen könnyen el lehetett csábulni a politikai látványpékségben. A Jobbik múlt héten még "bolsevik koalíciót" kiabált, ma pedig képviselőik együtt lopakodtak az LMP-s és MSZP-s tagokkal a diákok között, szép kis nagykoalíció ez, Gábor. Az LMP-n zavaros gazdasági elképzelései miatt már meg sem lepődünk, hogy benevezett a felvonulásba, azon inkább, hogy a legértelmesebb nyilatkozatot Gyurcsány volt képes adni az ügyben, figyelmeztetve a diákokat felelősségükre, a történet nem fenékig tejfel.

Nyugi, a tandíj elleni tünti nem magyar jelenség, van ilyen mindenhol, talán csak a jelszavak és az arányok mások. Ausztriában, a két évvel ezelőtti több tízezer diákot megmozgató demonstrációk fő jelszava nem a tandíj, hanem a túlzsúfolt felsőoktatási intézmények ellen szólt. De valami hasonlóan érdekes jelenségre emlékszem idén év elejéről is: a cseh diákok természetesen kivonultak az utcára, és kifejezték tiltakozásukat a tandíj ellen. A híradások alapján számuk nem haladta meg a néhány százat. Csekkoltam a Facebookon: A Nem akarunk tandíjat! csoport 1131 tagot számlál, míg a Számukra fontos a magas szintű egyetemi oktatás! A tandíjat respektáljuk csoportot több mint 5700-an lájkolták. Ezt Magyarországon talán soha nem fogjátok megérteni.

Nyilvánvaló, hogy a tandíj bevezetése körül kialakult polémia nem egyértelmű és nem lehet határozottan kijelenteni, hogy ellenzőinek vagy támogatóinál van a megkérdőjelezhetetlen igazság. Mondják, a tandíjak története nagyban függ az adott ország kulturális hagyományaitól, vagy éppen fejlettéségétől, életszínvonalától, de talán leginkább a tandíj beszedésének megfelelően kiépített rendszerétől. Baromi magas összegek, megfelelő diákhitel-lehetőségek nélkül – a pokolba vezet és biztos a bukás. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a jelenlegi, mindenkire egyformán kiterjedő támogatási rendszer fenntarthatatlan, hacsak nem az a cél, hogy az összes magyarországi iskola ugyanazt a fost tolja ki magából, mint eddig. Csehországban az első tervek húszezer koronás szemeszter díjakról szóltak, a végül elfogadott kétszer négyezer koronás változat ésszerű középútnak látszik, amely kiegészítve a diákhitellel, ösztöndíjjal, nemcsak a megélhetési költségeket fedezheti, hanem a fizetős felsőoktatás nem feltétlenül elvetendő változatát mutatja be. Ez lehet egy várható forgatókönyv Magyarországon is.

Egyébként a Fidesz megbaszhatja. Ha tudom, hogy bevezetik a tandíjat, 2010-ben rájuk szavazok.