Drága Honfitársaim!

Bevallom, ezt a hétvégét nem veletek töltöttem fagyban és forgalmi fennakadásokban; olyan helyen voltam, ahol az időjárás s különösen a hó kevesebb megpróbáltatást okoz, mint idehaza. Síeltem, hogy fene a pofámba.

Bár nem mentem túl messze az M1-estől, mégis gond és hólánc nélkül sikerült fölkapaszkodni a legmeredekebb hágóra is, ami bizonyára független attól, hogy a teljesen ortodox, mondhatni maradi nyugati szomszédaink használják az időjárás-jelentést, és nem adóztatják. Annyit még mindenképpen meg kell jegyezni a közismerten egészségkárosult Ausztriáról, hogy gyakorlatilag bárhol rá lehet gyújtani. Tavaly még nem tűnt, mert nem tűnhetett föl, hogy ebben is képtelenek haladni a korral, bagóznak, oszt’ rák, már elnézést, de csak béna szóviccekkel lehet érzékeltetni azt az elmaradottságot, hogy ezek odaát még nem hallottak az állami tervezés és gondoskodás olyan jól sikerült példáiról, mint a nemdohányzók védelméről szóló magyar törvény, amelynek eredményeként csak áthatolhatatlan füstfelhőn keresztül lehet megközelíteni bármelyik vendéglátóhely bejáratát, de az illetékesek már föltehetőleg dolgoznak a dohányosokra szerelhető kabinok bevezetésén, amelyet az eddigi tapasztalatok alapján a hazai ipar föllendítése érdekében a Közgép fog gyártani, esetleg betiltják a szórakozást mint olyat, mert ahol a balos utópizmus randevúzik a jobbos erkölcscsőszséggel, ott egy törvényt nem lehet visszavonni, mondván, hogy az szar, mert a törvény tökéletes, az élet a hibás, és legyen az osztrákok baja, ha ők nem így gondolkodnak, s most a nyugtaadási slendriánságukról ne is beszéljünk. Haza is jöttem.

Erre mi vár itthon?

A kormány kitüntette Szaniszló Ferencet. Igaz, a „rasszista megjegyzéseivel hírhedtté vált” (egy kormánypárti hetilap minősítése), valójában szimplán eszelős műsorvezetőnek kitüntetést átnyújtó miniszter később nem győzött magyarázkodni, hogy őt nem tájékoztatták „a korábban komoly szakmai színvonalon dolgozó külpolitikai szerkesztő és újságíró” közelmúltjáról, mert annak „emberi méltóságot sértő nyilatkozatai mind személyes hitvallásával, mind a kormány értékrendjével összeegyeztethetetlenek”. Csakhogy kapott érdemrendet a nyíltan uszító Kárpátia zenekar frontembere is, valószínűleg Balog Zoltánt még nem tájékoztatták személyes hitvallásáról a kormányt pedig saját értékrendjéről.

Ahogy nem tájékoztatták Bakondi György katasztrófavédelmi főigazgatót, hogy a hó az nem csak esik, de előbb-utóbb földet is ér, így szegény nem jósolhatta meg, hogy mekkora hóakadályok keletkeznek, hiába kíséreltük meg korábban elmagyarázni Tél Tábornoknak, hogy a tél nem egy „komplex társadalmi probléma”, mint kinevezésekor a kormányszóvivő szájából elhangzott, hanem egy úgynevezett évszak; az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon különös világban élnek. Bakondi beosztottját például arról nem tájékoztatták még, hogy a szovjet csapatok már nincsenek itt, sőt Szovjetunió sincs már, ő a vészterhes napokban a „szovjet kollégákkal egyeztetett”, az országos polgári védelmi főfelügyelőhöz még nem jutott el a rendszerváltás híre (legalább nem éri meglepetés mostanság), ami abból is kiviláglik, ahogy a műsorvezetővel beszél, no nem Szaniszlóval, mert az csak szkíta katasztrófavédelmisekkel áll szóba, hanem Kálmán Olgával.

Minderről viszont Kövér Lászlót felejtették el tájékoztatni, azzal együtt, hogy kik azok, akik körülveszik; miközben az egész rendszerből ordít kifelé a pártállam, a tüntető diákok meg letagadhatatlanul a régi fideszes hangulatot idézik föl, az országgyűlés elnöke ezt is ki tudja használni egy kiadós kommunistázásra, ha máshogy nem megy: származási alapon. A jobb napokat látott házelnököt nem tájékoztatták az orvosszakértői jelentés tartalmáról, de most már ne is tájékozódjon, mert a végén kiderül, hogy az orvos a hülye, itt ez a norma. Passzol Szaniszló Ferenchez.

A derék lengyeleket azonban nem tájékoztatták a viszonyokról. Ők jöttek megtámogatni a kormány melletti demonstrációt (ami elmaradt), hazajutni meg alig tudtak, ugyanis a magyar állam kötöttpályás teher- és személyszállításra szakosodott vállalata számára a személyszállítás teher, és azontúl, hogy a szerelvények órákat vesztegeltek, a kocsikban még a következők nem működtek: világítás, fűtés, fék, a többi rendben volt, és szerintünk az egész rendben van.

Akad ugyanis jó hír is: az Ipsos tegnap nyilvánosságra hozott fölmérése szerint az elmúlt hónapban a Fidesz félmillió új szavazót szerzett, és ezzel stabilizálta vezető pozícióját a pártok versenyében. Erős fönntartásokkal viseltetem ugyan a közvélemény-kutatókkal szemben, de több intézet egy irányba mutató vizsgálata szerint ez már tendencia: nekünk ez így tetszik. Akinek pedig mégsem, az nyugodtan elmehet a halódó Nyugatra.

És ekkor mintegy varázsütésre megvilágosodott előttem az egész: tényleg úgy van, hogy a kormány tett egy becsületes ajánlatot az ő népének, aki bármit is akar, az húzzon el bátran, azzal szolgálja leginkább hazáját.

Nem tudják, de teszik. Utólag meg majd elmagyarázzák: ez volt az eredeti stratégia, Matolcsy ír róla egy tanulmányt, hogy amúgy is a bezárkózás volt a legnagyobb problémánk, termékeinkről, életvitelünkről, szokásainkról azt hittük, hogy a legnagyszerűbbek a Földön, képtelenek vagyunk újat befogadni. Hát, most mehetünk világot látni, a világ meg látni minket lenyűgöző valónkban.

Fagyos vasúti fülkékben és kihűlt lakásokban a rezsicsökkentést ünneplő lakosság és utazóközönség, amelyik boldog attól, hogy a keresztény kurzus kitünteti a fehérlóáldozó, parthus herceg legendáját propagáló sültbolondokat, és rokonszenvtüntetésre hívja a hivatalos szövetségese, a Fidesszel azonos pártcsaládhoz tartozó lengyel kormánypárt legádázabb hazai ellenzékét, hangaláfestésként vállán davajgitárral kommunistázik egy tökmegbuggyant házelnök, és az egész tetején a miniszterelnök járja büszkén a pávatáncot.

Régi mániám, hogy nálunk téveszmék élnek az idegenforgalommal kapcsolatban, Széchenyi meg Nemzeti Fejlesztési Tervből építjük a kongó wellness-szállókat, önkormányzatilag engedélyezett butiksorokat és Paprika csárdákat, pedig a turisták oda szeretnek menni (ezt bizonyítja a romkocsmák sikere, de az csak a kisebbséget érinti, ők meg úgyis elmennek), ahol a helyiek jól érzik magukat. Mi ebben érezzük jól magunkat.

Ha ennek nem járnak csodájára, akkor semminek. Nincs más dolgunk, mint belépőjegyet szedni a határokon 308, 315, 349, 420 forintos euróban (mert a világot nem tájékoztattuk, hogy Matolcsy jegybankelnökségét igenis úgy gondoljuk), csak ne felejtsenek el róla nyugtát adni, mert a NAV bezáratja az egész kócerájt.