Tállai András államtitkár elvtárs jó elvtárs.

Jó elvtárs, mert támogatja a művészeteket, mint Maecenas elvtárs a maga idejében. És ez szép, mert sok a rászoruló (nem, nem szegény!) művész, és az elvtársak ezért puszta szívjóságból is előszeretettel festetnek mostanában képeket egymásról vagy magukról, azután persze mindig elcsodálkoznak, mint Kósa Lajos elvtárs az egyszeri huszárfreskón: Jé, az ott én lennék? Milyen kedves ötlet, igazán nem kellett volna! - Mert ha valamit szeretnek magukban az elvtársak, akkor az a szerénységük.

Többek között.

Jó elvtárs még a Tállai elvtárs, mert igen szereti, tiszteli a vezető elvtársakat, és mindenekfelett szereti és tiszteli a Szupravezető Főelvtársat. Igaz, ez afféle alapfelszerelés feléjük, de azért említsük meg ezt a szeretet és tiszteletet, mert ha sokszor írunk le pozitív és optimista kicsengésű szavakat, az egész napunk bearanyozódik (és vice versa; megérett az idő a pozitív gondolkodás átfogó, központi szótárára, hogy gondolataink verbális eszközkészletét csak tiszta emberi erőforrásból merítsük.) Szóval szeretet, tisztelet; máris jobban érzem magam!

Jó elvtárs Tállai elvtárs, mert érti a történelem dialektikáját. Egy nap alatt három változatban is előadta a Szupravezető Főelvtársnak ajándékozott festmény történetét: alaptörténet, miszerint mesternarratíva (vettem egy szép piktúrát a Főnöknek), alternatív történet, miszerint ellennarratíva (én?! miféle képet?), és módosított történet, miszerint komplementer narratíva (felajánlotta a festőúr, én meg csak épp' arra jártam).

Tállai András államtitkár elvtárs annyira jó elvtárs, hogy a régi adoma jut róla eszembe, miszerint 1937-ben Puskin (nem, nem Puskás!) halálának századik évfordulójára "Sztálin és Puskin" címen festménypályázatot írnak ki a Szovjetunióban. A harmadik helyezett kép címe (és témája, a szocreál nem tűrte a cím és a tartalom diszkrepanciáját): "Sztálin elvtárs Puskint olvas". A zsűri ítélete: A kép történetileg helyes, politikailag retrográd.

A második helyezett: "Puskin Sztálin elvtársat olvas". A zsűri verdiktje: A kép történetileg téves, de politikailag előremutató.

Az első helyezett természetesen a "Sztálin elvtárs Sztálin elvtársat olvas" című kép lett, amelyben a történelmi tényszerűség és a politikai helyénvalóság kecses pas de deux-ben egyesültek egymással. (- Mint két nagy folyam, úgy fogunk egymással egyesülni - lelkendezett állítólag Szakasits Árpád Justus Pálnak 1948-ban, az SZDP és az MKP egyesülésének előestéjén. - Mint két nagy folyam, úgy fognak minket seggberúgni, Szakasits elvtárs - válaszolta állítólag Justus, aki sokféle folyóba belelépett már, és mindig elázott a cipője).

Szóval szép ez a kép, kedves Tállai elvtárs, ahol Orbán elvtárs Puskással (nem, nem Puskinnal!) sportbarátkozik, de még nem az igazi. Második helyezés csak.

Mert mégis, ki a fene az a kissé köpcös, alacsony alak ott a Miniszterelnök Úr mellett!?