Kim Schmitz, alias Kim Dotcom napok óta a világsajtó címlapján szerepel. Az elképesztő figurát kommandós rajtaütéssel vették őrizetbe Új Zélandon, és az internet forgalmának 4-5%-át kitevő fájlcserélő, a Megaupload üzemeltetése miatt félmilliárd dollár károkozással és pénzmosással vádolják. A világnak az a fele, akik eddig legfeljebb csak anya szülinapjára töltöttek le ajándékba néhány Beatles-albumot, eddig nem sokat tudhattak Kim évekre visszanyúló működéséről. Pedig a történet parádésabb, mint egy hollywoodi kalandfilm Rejtő Jenőre emelve.

Az Index cikke remek összefoglalója Kim unortodox gazdasági és pr-módszereinek: "18 éves korában már sztár volt Németországban, ahol a sajtó Kimble néven zseniális programozóként, egy nemzetközi hekkercsoport vezetőjeként mutatta be. Zseniális valójában csak abban volt, ahogy megvezette az akkoriban a hekkerkedésre még valami sötét vudumágiaként tekintő újságírókat: beadta nekik, hogy amerikai cégek telefonos rendszereit törte fel, hogy járt a NASA és a Pentagon hálózataiban, hogy feltörte a Citigroupot, és 20 millió dollárt utalt át a bankból a Greenpeace-nek."

"Vagy ott volt a hírhedt Kimble Goes Monaco című házivideója, ami azt örökíti meg, ahogy Monte-Carlóba utazik megnézni a Forma-1 futamot, közben szupermodellekkel bulizik, féktelenül szórja a pénzt, egy hétvégén tízmillió eurót dorbézol el a lehető legfényűzőbb luxusban. A menő sportautók valójában béreltek voltak, a szereplők színészek, és az egész megrendezett – de valahogy mégis működött a dolog, 2001-ben a Guardian már látnoki képességű befektetőként közölt róla portrét."

"A csőd szélén táncoló Letsbuyit.com online áruház részvényeiből 370 ezer eurónyit vásárolt be, és elhíresztelte, hogy újabb 50 milliót készül befektetni, a cégből pedig egy Amazon-szintű óriást csinálni. A tőzsde rákapott a hírre, a részvények után beindult az érdeklődés, az árfolyam megugrott, Schmitz pedig 1,5 millió eurós nyereséggel szállt ki az átverésből, amikor eladta a valójában semmit sem érő részesedését."

"A hongkongi bizniszt a Trendax nevű cég beindításával kezdte, ami egy fejlett, mesterséges intelligenciára épülő tőzsdei kereskedőprogram révén ígért évi 25 százalékos nyereséget azoknak, akik rábízzák a pénzük forgatását (a cég valójában egy szál postafiókból állt, és nem volt engedélye sem a tőzsdei kereskedésre). És még ez is csak az előjáték volt a fájlmegosztó bizniszhez, ami végül elhozta Schmitznek az igazi sikert és a multimilliomos életformát."

Kim valójában semmi mást nem csinált, mint gátlástalanul becsomagolta a nagy semmit, miközben pitiáner, ámde ügyes húzások sorozatát követte el, amivel az egész világot megpróbálta átejteni. Ha innen nézzük, Kim Dotcom teljesítménye egy dologban különbözött attól, amit ma unortodox gazdaságpolitikának neveznek: hogy neki sikerült vele pénzt csinálnia, nem is keveset. Úgyhogy szerény javaslatunk a Nemzeti Együttműködés Rendszerének részére, hogy ha valóban sikerrel akarják folytatni az unortodox gazdaságpolitikát, akkor igazolják le Kimet. Jobban járunk vele, mint Matolcsyval, a kissé kellemetlen múltja meg ne zavarjon, ha egyszer Schmitt Pálból is lehet köztársasági elnök.