Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Az Egyesült Államok a globalizáció nyertese, de Donald Trumpnak érdeke elhitetni az ellenkezőjét. Hasonló stratégiát követ, mint Mao Ce-tung a kulturális forradalom alatt – írja Dessewffy Tibor. Vélemény.
Értékválság van – hallani a menetrendszerűen feltűnő okosságot karácsony előtt (és alatt) a beszélgetős műsorokban. Idén talán azért lesz kevesebb az effajta vulgárfilozófiai bölcsességekből, mivel az értékek lehetséges válsága helyett a részvények (és munkahelyek) tényleges válsága kicsit jobban foglalkoztatja a nézőket. De tényleg értékválság lenne? Nem inkább értékváltozás? Amit0 – a maga logikáján belül joggal – értékválságnak tart, akinek a változás jellege nem tetszik. Karácsonyi töprengések a fa alá.
Változatlanul talány, honnan származik az a több milliárd forint, amit a pártok kampányfinanszírozásra költenek, hiszen az állami támogatás és a különféle adományok a kiadásoknak csak töredékét fedezik. Felmerül a gyanú, bár eddig nem tudták bizonyítani, hogy a hiányzó összegek az állami és önkormányzati megrendelésekből, pályázatokból lecsípett tíz-húsz százalékokból származnak - veti fel Novák Zoltán, a Méltányosság Politikaelemző Központ kutatásvezetője.
Nem gondoltam volna, hogy a költségvetési hiány valós mértéke, sőt a gazdaság strukturális problémái válnak nem egészen fél évvel a választások előtt a legnagyobb ellenzéki párt kampányának legfontosabb elemeivé. Ennek örülni kell, eddig ugyanis a kampányok igencsak összezavarták a választók fejét. Így talán az ellenzék részéről nem is olyan rossz üzenet az, hogy a választások után sem lesz kolbászból a kerítés. Túlzott optimizmusra persze nincs okunk, a kampány még könnyen fulladhat alacsony színvonalú ígéretversenybe a tizennegyedik havi nyugdíjakról. Ne felejtsük el, a büdzsé jövőjén aggódó ellenzék volt az, amely nem egészen két éve az istenadta néppel elkaszáltatta a vizitdíjat és a tandíjat, és mivel ma is ugyanazokat az arcokat láthatjuk a pártvezetésben, engem meg is lep ez a rettenetes prudencia.
Az év végének közeledtével Török Gábor politológus is megírta a 2009-es év összefoglaló bejegyzését blogján. Melyek voltak a legfontosabb események idén? Mit hiányolt a magyar politikából a szakember?
Az emberek ősidők óta félelemet és tiszteletet éreztek az elmebetegek iránt. Az előbbi napjainkra sem csökkent, ugyanis a pszichiátriai betegségek kialakulásának okairól ma is csak keveset tudunk.
E sorok írója ügynökfronton a széles nyilvánosságra hozatal támogatója, ám látja ennek objektív, a társadalom mélyrétegeit is beszövő akadályait. A múltfeltárás katarzisának számos kockázata és mellékhatása van. Kérdés, milyen határig lehet (s érdemes) ezt bevállalni. A törvényhozók szerint úgy tűnik, semennyire.
Ha valaki abban a hitben ringatta magát, hogy ordas ideológiai, politikai részrehajlás csak a bölcsészettudományokban van, mert a természettudomány maga a szikár tényszerűség, illúzióit szilánkokra zúzza a klímacsúcs és annak minden előzménye. Ott is nemegyszer a világnézeti üléspont határozza meg a tudományos álláspontot.
Holnap kiderül, ki lesz a Jobbik miniszterelnök-jelöltje. Ennek kapcsán a politológus aktuális bejegyzésében a Jobbik dilemmáiról és lehetőségeiről ír. Milyen érvek szólnak Vona Gábor mellett, és milyenek Morvai Krisztina mellett?
Ha egy párt elszánja magát a megújulásra, akkor annak a személyi változások mellett a politikai dokumentumokban is tükröződnie kell. Az MSZP-ben végrehajtott személyi változások haloványak, az Új kiegyezést! címet viselő dokumentum pedig aligha tekinthető a változás programjának: nincsenek benne új elemek, visszaköszönnek a korábbi lózungok. A párt nemzeti jellegének hangsúlyozása sem új, szerepelt már a 2006-os választási programban – mutat rá Antal Attila, a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa.
A magát „rendszerváltónak” tartó szocialista párt alapításának huszadik évére emlékezett egy belvárosi helyszínen. A megőszült szocialisták csak szállingóztak, de nagyon tetszett nekik a bemutatott propaganda film.
Török Gábor politológus aktuális bejegyzésében Orbán Viktor beszédéről ír. A Fidesz elnöke szerint „állnak a különböző politikai erők zászlói”. Orbán Viktor úgy véli, a szocialistákén a „Gyurcsány- korszak 2", az SZDSZ-én a „viszontlátásra", az MDF-én a „Bokros-csomag”, míg a Jobbikén az „erőszak” felirat olvasható.
Telitalálat a Möbius-szalag, ha a szocialisták létfázisát akarjuk illusztrálni. A párt jelenleg újításképtelenül cirkuláló, zárt kör, amely folyton visszakanyarodik múltbéli önmagába. Ez még lehetne csupáncsak az ő baja. Probléma ott lesz belőle, hogy ezzel a demokratikus belpolitikai mezőnyben az utódpárt koránt sincs egyedül. Kongresszusi látlelet.
Török Gábor politológus úgy véli, az autonóm szereplőnek ma nem tekinthető KDNP önállóságának megteremtésével létrejöhetett volna a jobboldal polarizációja.
Nem csupán az írástudó, de bármely médiafogyasztó diagnosztizálhatja a zsinórban sokadik panamabotrány után: ezeknek (s az általuk beindított folyamatoknak, reakcióknak) sajátos koreográfiája és dramaturgiája van. Ha elveszünk a konkrétumoknak látszó tényféleségek rengetegében, akkor nem látjuk a résztől az egészet, a fától az erdőt, kivételtől a szabályt. Pedig általános tanulságok, azok aztán vannak rendesen.
Magyarországon 2006 előtt úgy-ahogy „normális” parlamenti viszonyok uralkodtak, ám 2006 óta számos tekintetben az abnormalitás vált uralkodóvá. Félő, hogy a helyzet 2010-ben sem változik, hacsak a politikai versenytársak nem érkeznek el egy pontra, ahol a politikai társas intelligencia követelményeivel kell szembesülniük - állapítja meg Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója.
Az 1970-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett Norman Ernest Borlaug, az úgynevezett zöld forradalom atyja három hónappal ezelőtt hunyt el. Borlaug tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a XX. század második felében nem robbant ki világméretű éhínség, amelynek milliók estek volna áldozatul.