Eötvös Pál © Marton Szilvia

Eötvös Pál: Nem a Teller-levél miatt mondtam le tizenöt év után a főszerkesztőségről, erről papírom van. Annak idején írtam a Teller-levélről egy feljegyzést, amelyet a Ringier menedzsmentje elfogadott. Azért léptem ki a Ringier-től, mert a tulajdonosok kétségbe vonták bizonyos döntési kompetenciáimat a Népszabadságnál, és ezt nem tudtam elfogadni.

hvg.hu: A MÚOSZ elnökeként viszont a szervezet folyamatos leépüléséhez kell asszisztálnia, bármilyen jól is végzi dolgát. Bezzeg a régi szép pártállami időkben az újságíró szövetségnek jelentős befolyása volt. A MÚOSZ szabta meg, hogy ki lehet újságíró, évtizedeken keresztül meghatározta az utánpótlás képzését. De erről a kiváltságáról kevesen tudtak.

E. P.: Ezzel nem értek egyet. Emlékezetem szerint nemcsak MÚOSZ-tag lehetett újságíró, másokat is befogadtak a szakmába. Persze, a tagság fontos előnynek számított, még a nyolcvanas években is. Másrészt nem szabad eltúlozni a MÚOSZ befolyását a pártállami időszakban. Az MSZMP KB Agitprop osztályának sajtó alosztálya a jelentősebb lapokkal, a Népszabadsággal, a Magyar Nemzettel, a rádióval és a tévével nem a MÚOSZ-on keresztül tartott kapcsolatot (hanem közvetlenül a főszerkesztőkkel - A szerk). Fontos szerepe volt a sajtó befolyásolásában a Tájékoztatási Hivatalnak is. A MUOSZ egy másodvonalbeli nomenklatúra-szervezetként az ide tartozó káderek ügyeit intézte. Még a megyei lapok főszerkesztőjének kinevezéséhez sem volt köze a MÚOSZ-nak, annál több a megyei pártbizottságnak. Megjegyzendő, hogy a szövetséget Kádár János nem igazán szerette, az 1956-os ügyei miatt.

hvg.hu: Azért nem szabad alábecsülni a MÚOSZ végrehajtó szerepét, hiszen a szervezetben a másodvonalbeli, de keményvonalas káderek domináltak, akik például még 1988-ban is élesen bírálták, a Petőfi-körhöz hasonlították a Nyilvánosság Klubot, mely a rendszerváltás egyik előkészítője volt.

E.P: Én akkor csak egyszerű tag voltam a szervezetben, ennek az ügynek a részleteiről nem sokat tudok.

hvg.hu: A MÚOSZ olyannyira a korábbi rezsim támasza volt, hogy hatalmas ingatlanvagyonhoz jutatták. Ez azután 1990 után komoly konfliktusokhoz vezetett a rivális újságíró szervezetekkel.

E.P: Valóban nagy vagyona volt a MÚOSZ-nak, a reprezentatív székház, az üdülők, és egyéb ingatlanok. A rendszerváltás után megalakult újságíró szervezetek joggal kívántak ezekből részesedni. Ez a konfliktus végül úgy rendeződött, hogy például a balatonszéplaki és a tihanyi üdülőt elvették a MÚOSZ-tól, majd még az Orbán-kormány idején, visszaadták. Azzal a feltétellel, hogy például a Tihanyban a Magyar Újságírók Közössége és a Sajtószakszervezet örökös használati jogot szerezhet. Hasonlóképpen Széplakot is elidegenítési tilalommal kaptuk vissza, még a kereskedelmi célú hasznosítást is megtiltották, azaz újságírókon kívül mások nem nyaralhattak a szobákban. Ez aztán meg is pecsételte az épületek sorsát, melyek igen rossz állapotba kerültek, és nem volt miből felújítani őket. Végül Balatonszéplakot engedéllyel 2,7 millió euróért eladtuk, és a MUK (Magyar Újságírók Közössége) meg a Sajtószakszervezet használati jogát megváltottuk. A széplaki bevétel egy részét felhasználva és más forrásból kiegészítve, most újítjuk fel a közben rettenetes állapotba került tihanyi üdülőt.

hvg.hu: És mi történt a székházzal?

E.P.: Az évtized elejére az öröklött vagyon egy részét felélték elődeink. A székházunkról kiderült, hogy nem tudjuk fenntartani. Úgy jártunk, mint az, aki egy szerencsejátékon nyert egy oroszlánt, de azzal a feltétellel, hogy azontúl neki kell etetni. A székházunkat 3,1 millió euróért adtuk el, mert a székház felújítása közel ugyanennyibe, 800 millió és egymilliárd forint közötti összegbe került volna. A Vörösmarty utcában épül az új, szerényebb székház.

hvg.hu: Etikai bizottságuk állásfoglalásai továbbra is politikus jellegűek, és baloldali elkötelezettségűek. Miért?

E.P: Ezzel vitatkozom. Etikai bizottságunk nem politizál, csak éppen manapság olyan a helyzet, hogy minden, a médiával kapcsolatos állásfoglalás mögött politikai indítékot keresnek, jobb- vagy baloldalinak minősítik. Közös elvi alapon alakítottuk ki etikai kódexünket a MUK-kal, a MAKUSZ-szal és a Sajtószakszervezettel, egyeztetjük velük a véleményünket a különböző etikai kérdésekben.

hvg.hu. Van még egyáltalán valami közös, elvi alap, ami a MÚOSZ tagságot összetartja?

E.P: Közös érdeklődésű emberek tagjai a szervezetnek, attól még vallhatnak egymástól eltérő politikai meggyőződést. Hozzánk fordulnak tagjaink emberjogi, szakmai ügyekben is. Két éve sikerült elérni, hogy visszaszoruljon az addig általános szerződéses alkalmazás, és az állandó alkalmazásban álló újságírók egy része újra védettebb státuszú alkalmazott legyen. Ehhez jelentős adókedvezményt sikerült kiharcolnunk a Pénzügyminisztériumtól. Rendezvényeket tartunk, működnek szakosztályaink.

Másfelől tény, hogy a szakma politikailag, gazdaságilag és szakmailag is szétesett. Az elektronikus újságírók, a televíziók munkatársai közül kevesek csatlakoznak hozzánk, a MUOSZ bázisa továbbra is a nyomtatott sajtó. A szervezet a tagság fejében továbbra sem alakult még át közönséges civil szervezetté, a tagok jó része még mindig kapni akar valamit, azt várja, hogy a MUOSZ-tól a korábbi időkben megszokott kedvezményekben részesülhessen, holott ez nem egy civil szervezet feladata. Szeretnénk, ha a tagjaink azért lépnének be hozzánk, mert adni is akarnak valamit: védelmet, hátteret, támogatást a másiknak. Erre sokan rászorulnak.

Pelle János