Számomra sem ismeretlen a munkakeresés és a vele járó idegőrlő várakozás. Többször tapasztaltam, hogy az álláshirdető cég visszaélt a helyzetével. Az egyik ingatlanfejlesztéssel foglalkozó cégcsoport által meghirdetett kommunikációs állásra jelentkeztem, behívtak interjúra. A felvételiztető hölgy kedves volt, de abban nem vagyok biztos, hogy meg tudta ítélni alkalmasságomat. Az első – és egyben utolsó – felvételi beszélgetés végén közölte, hogy referenciamunkában írjak kommunikációs tervet a cég arculatához kapcsolódóan, erre egy hetet kaptam. Megírtam, ám válasz két hónap után sem érkezett. Érdeklődésemre közölték, hogy a gazdasági válság miatt létszámstop van.

Egy másik alkalommal pályáztam egy fővárosi kávéház és szálloda kommunikációs vezetői állására. Az önéletrajzom elküldése után érkezett e-mailben egy komoly, szakmai tudást igénylő összetett tesztfeladat. Ki kellett fejtenem, milyen marketingeszközökkel biztosítanám a stabil működést, illetve milyen költségvetéssel lehetne eredményes és hatékony a vállalkozás, s mekkora lenne így az éves marketing-költségvetés. A feladatot megoldottam, a referenciamunkát elküldtem, ám amikor egy hónap elteltével sem reagáltak, telefonáltam. Tájékoztattak, hogy folynak a meghallgatások. A telefonbeszélgetéssel egy időben érkezett tőlük egy e-mail is, hogy több százan jelentkeztek az állásra, s nem sikerült még feldolgozniuk az anyagokat. Egy nappal később újabb e-mail érkezett, amelyben már közölték, sajnos nem rám esett a választásuk.

hvg.hu: Mennyire jogosak az álláskeresők panaszai?

Toldi Gábor: Nehéz lenne referenciamunka nélkül a jelentkezőket elbíráló cégnek szelektálnia, hiszen ezeknek fontos szerepük van a kiválasztásnál. Alkalmazásukat nem tartom etikátlannak, feltéve, hogy az időt és fáradságot nem kímélő jelölt érdemi visszajelzést kap élőszóban vagy írásban a teljesítményéről. Ideális esetben ez akár a jelölt javára is válhat, a fejlődését szolgálhatja.

Rozovics Krisztina

Rozovics Krisztina: A megbízó valóban teszteli a pályázót, de nem az első körben. Ha az első interjú után a HR-es vagy a cégvezető alkalmasnak találja a jelentkezőt, utána kérhetnek referenciamunkát. Én azt javasolom a pályázóknak, hogy indításkor ne bízzanak annyira a cégben, ha pedig mégis, és leadnak valamilyen referenciamunkát, akkor azt saját felelősségükre tegyék. Ezt is csak akkor, ha az első vagy második személyes körön átmentek, s bíznak az esélyükben. Ezt kivédeni száz százalékosan nem lehet, főleg most, amikor százan sorakoznak egy-egy állásért.

Hegedűs Roland: Ismeretlenként etikátlan próbamunka kérése, de ha már megtörtént az első személyes találkozó, akkor lehetséges. A gond ott van, hogy tudomásom szerint ennek nincs szabályozva a törvényi háttere.

46 éves, két diplomás budapesti nő: Tavaly február óta keresek munkát. Eddig kétszer hívtak be személyes interjúra, de mindkétszer kiderült, hogy a jutalékos rendszer és a pilótajáték egyvelegét ajánlották fel, a hirdetéshez semmi köze nem volt. A felvételiztető mindkét esetben felkészületlen volt; s mikor kiderült a csalás és ezt szóvá mertem tenni, elzavartak, hogy ne raboljam az idejüket. A konkrét feladat- és felelősségkörről nem tájékoztattak, de megkérdeztek, mi az a minimum összeg, amiért elvállalnám a munkát. Felháborító, hogy már az online jelentkezésnél kértek egy értékelhető projektet. Nem tudom, ez csupán agyelszívás, vagy egy ügyes irodista saját feladatát készíttette el velem. Sokszor találkoztam fantomcégek hirdetéseivel, telefonáltam olyan számra, amit soha nem vettek fel. Nem vagyok híve a kifestett, kozmetikázott önéletrajzoknak, az álreferenciáknak, de azért én is a kiírt pályázathoz igazítom az önéletrajzomat. Ha kell, a ténylegesnél alacsonyabb képzettséget, tapasztalatot írok be, mert életben akarok maradni.

53 éves, érettségizett vidéki nő: Munkahelyem 2008-ban megszűnt, a cég csődbe ment. Azóta minden létező helyre elküldtem az önéletrajzomat, többnyire válaszra sem méltattak. Ha reagálnak is, burkoltan közlik velem, hogy túl idős vagyok. Sok esetben nyilván csak formalitás a hirdetés, muszáj pályáztatni az állást, de a cég már régen tudja, kit vesz fel. A hirdetésekből nem minden esetben derül ki a munkaadó elvárása. Hiányzik egy olyan intézmény, ahol elbeszélgetnek az emberrel és felmérik, milyen munka végzésére tartják alkalmasnak. Amikor az egyik cég felvett próbaidőre, napi 12-14 órát dolgoztam, anélkül, hogy fizettek volna valamit. Még le sem járt a próbaidő, már elbocsátottak, azzal, hogy életkoromból adódóan az elvárt szintnél alacsonyabb a stressztűrő képességem.

22 éves pályakezdő miskolci lány: Tavaly szeptembertől keresek munkát, végzettségem szerint gépipari mérnökasszisztens vagyok. Már nem is tudom, hány állásportálra regisztráltam, küldtem el jelentkezésemet az állásajánlatokra. Napi rendszerességgel pályázom, eddig kétszer hívtak be interjúra. Az egyiken egy mérnök felvételiztetett, aki közölte, hogy férfias szakmám van és örüljek, hogy egyáltalán meghallgat, nő létemre. Munkát találni a pályakezdőknek a legnehezebb, még az állásközvetítők is elzárkóznak tőlünk.

H. R.: Az álláskeresőknek csupán öt százaléka jár sikerrel, mert a pályázók minden lehetséges állásra jelentkeznek. Nem számít nekik, hogy nem tudják teljesíteni a kiírt feltételeket, nem tudják igazolni tanulmányaikat, szakmai tapasztalataikat. A legtöbb esetben a pályázatukat nem is választják ki. A hirdető cégeknek van professzionális hátterük, és el tudják dönteni, hogy egy adott munkára ki a legmegfelelőbb ember.

R. K.: Kilenc éve foglalkozom fejvadászattal. Az utóbbi időben irreálisan magas számú önéletrajzot kapunk; három évvel ezelőtt egy pozícióra két hét alatt érkezett ötven, most egy állásra napi szinten jön száz. Egy informatikai projektvezetői pozícióra például, ami szakembert kíván, a jogásztól a kocsmárosig mindenki jelentkezik. Ezzel megnehezítik a munkánkat, a kiválasztás, az elbírálás sokkal több időt vesz igénybe. Minden önéletrajzot elolvasunk, mert nem tudhatjuk, melyik az igazi gyöngyszem; ezért nincs időnk visszajelezni minden pályázónak személyre szóló levéllel. Csak egy automata választ tudunk küldeni.

hvg.hu: A munkaadó gyakran anonim marad, a legtöbb esetben ki sem derül, hogy kinek küldték el az önéletrajzot.

Toldi Gábor

T.G.: A jelenség mögött több ok is meghúzódik. Előfordulhat, hogy a hirdető személycserét tervez, abba a pozícióba keres embert, ahol még „mit sem sejtve” dolgozik valaki. Másrészt üzleti információs értéke van annak, hogy milyen embert keres egy vállalat, amit nem akar nagydobra verni.

Ami a dolog etikai oldalát illeti, a pályázónak lehetősége van dönteni arról, hogy elküldi-e jelentkezését vagy sem az adott hirdetésre. Amennyiben az anonim hirdetést etikátlannak ítéli a jelentkező, ne küldje el az önéletrajzát. Igaz, ezáltal jelentősen szűkíti a lehetőségeit a megpályázható állásokat illetően.

H.R.: Én is szeretek olyan embert alkalmazni, akinek munkássága benne van az önéletrajzában. Mindenképpen előnnyel indul, aki önéletrajza mellé ír egy motivációs levelet és elküldi az előző munkahelyek referenciáit. Minél több információt árul el magáról a pályázó, annál komolyabbak az esélyei.

hvg.hu: A munkát keresőknek több állásportál is felajánlotta: nézzék meg, feltöltött önéletrajzukat, motivációs levelüket a hirdető cégek vagy a fejvadászok hányszor tekintették meg. Többen nehezményezik, hogy a megtekintések száma nulla. Ennek fényében mi értelme van a regisztrációnak?

T.G.: Ez egy szolgáltatás az álláskeresőknek. Igaz, mi a valós megkeresésekben hiszünk, éppen ezért ezt a szolgáltatást szándékosan nem is indítottuk el. Itt is a mögöttes okokat érdemes figyelembe venni. A hirdetők jellemzően aktív álláskeresőket keresnek, a szó minden értelmében. Aktív, mert állást keres, mert figyeli a hirdetéseket, regisztrál és jelentkezik. A hirdetőknek egyre kevesebb idejük van az adatbázis-keresésre. A piacon forgó több százezres adatbázisokban akár öt éve nem frissített önéletrajzok is vannak. A Jobline adatbázisában viszont 45 ezer, hat hónapnál nem régebbi életrajz van. Természetesen az is előfordulhat, hogy az adott önéletrajz nincs megfelelően feltöltve a rendszerbe. Sokan nem veszik a fáradságot, hogy frissítsék, pedig érdemes részletes önéletrajzot adni. A jelenlegi 10,5 százalékos munkanélküliség mellett proaktív álláskeresési stratégiát javaslok mindenkinek.

H.R.: Kétségtelen, hogy a rendszerben annál előbbre kerül egy-egy önéletrajz, minél részletesebb információt ad magáról az álláskereső, illetve minél gyakrabban frissíti az adatait. Ha ezt heti rendszerességgel megteszi, akkor biztos ott lesz az önéletrajza az első tízben.

R.K.: Nálunk elég, ha valaki elküldi az önéletrajzát, de ajánlom, hogy regisztráljon. Van olyan regisztrált ügyfelünk, aki nyolc éve küldte el az anyagát, s adatai alapján egyik megbízónknál tökéletes jelölt lehet. Felhívtuk, éppen állást keresett. Nem lehet tudni, hogy a pályázó három év múlva éppenséggel hol tart. Az a biztos, ha több fejvadász cégnél és álláskereső portálon regisztrál valaki. Ezt hívják tudatos karriertervezésnek, ami a mai világban elengedhetetlen.

Németvölgyi-Nagy Renáta: Az adatbázisokat a hirdető cégek megveszik és keresgélnek bennük. A listázás minden esetben a legfrissebb önéletrajzokat hozza fel először. Ám hiába regisztrál valaki, ha nem frissíti adatait rendszeresen. A hirdető cég inkább rátalál, ha friss az önéletrajza. Ez azt is sugallja, hogy aktív álláskereső. Ha valakinek ideje és módja engedi, érdemes minél gyakrabban, akár hetente frissíteni.

hvg.hu: Többen kifogásolják a felvételiztetők szaktudását. Egy HR-es nem érthet mindenhez, így milyen jogon dönti el a jelentkezőről, hogy alkalmas vagy nem a megpályázott munkára?

H.R.:  Jogos a kérdés. Ezért kell szakosodni a HR-esnek. Mi sem szakosodtunk még, de egyelőre csak olyan területekre toborozunk, amihez értünk, és ez az informatika.

R.K.: A fővárosban működő közel kilencszáz fejvadász cég közül egyedül a mi specialitásunk, hogy nemcsak HR-esek, szociológusok ücsörögnek a tanácsadói székekben, hanem minden ágazat szakembere képviselteti magát. Máskülönben nem lennénk hitelesek. A jelentkezőket több körben szűrjük. Az illetőt először telefonon keressük meg, utána hívjuk be az első interjúra, ahol a HR-esünk megvizsgálja a pályázó személyiségét, a második körben viszont már az adott munkaterület szakembere interjúztatja a jelölteket.

T.G.: Tíz éve dolgozom ezen a területen, ebből öt évet a személyzeti szolgáltató szektorban töltöttem. Ez az adott szakmára akár igaz is lehet, viszont a HR-nek a feladata elsősorban nem a szakmai szűrés, hanem a jelölttel kapcsolatos egyéb elvárások felmérése. Úgynevezett „hard” kritériumoknak kell megfelelniük, tehát fel kell mérnünk többek között az angol nyelvtudásukat, azt, hogy mennyire könnyen tudnak egy közösségbe beilleszkedni, illetve milyen kommunikációs készségekkel bírnak.

hvg.hu: Az állásportálok zöme inkább közvetítői szerepet tölt be az álláskereső és a munkaadó között. Van valamilyen ellenőrzési lehetőség arra nézve, mennyire hatékony, ha valaki ezeken a portálokon jelentkezik?

H.R.: Mi minden esetben érdeklődünk a jelentkezők sorsáról, rajtunk kívül egyetlen portál sem teszi ezt meg, legalábbis a kapott visszajelzések szerint. Az oldalunkról befutott jelentkezők önéletrajzát mindig végignézzük, s felhívjuk a munkaadót és a munkakeresőt is, behívták-e interjúkra, s milyen eredménnyel zárult a találkozás.

Németvölgyi-Nagy Renáta

N.-N. R.: Csatorna szerepet töltünk be a munkavállaló, a fejvadász és a munkaadó között. A két utóbbi hirdetéseit jelenítjük meg az oldalunkon. Mi interjúztatással, kiválasztással nem foglalkozunk. Külön szolgáltatásként kérhető az önéletrajzok előszűrése. A hirdetés tartalmáért felelősséget nem tudunk vállalni. Feltételezzük, hogy hirdetőink betartják a jogszabályokat, s nem élnek vissza a pályázók bizalmával. Arra azonban figyelünk, hogy a hirdetés ne legyen diszkriminatív és félreérthető. Ilyen esetekben mindig felhívjuk ügyfeleink figyelmét, hogy pontosítsák a tartalmat. Fontos, hogy a munkakeresők nyitott szemmel böngésszék az állásajánlatokat. Ahol ismert a cég neve, ott persze könnyebb információkhoz jutni, egy cég honlapja például sok mindent elárul. A legutóbbi felmérések szerint minden hetedik látogatónk talál magának munkát.

T.G.: Technikailag elég nehezen lehet a teljes kiválasztási folyamatot végigkísérni. A folyamat ott érne véget, hogy a behívott majd kiválasztott jelölt betölti a meghirdetett pozíciót és abban meg is felel az elvárásoknak. Ilyen hosszú távra viszont senki sem kötelezi el magát, hogy megosztja az információkat.

hvg.hu: A gazdasági válság ellenére a fejvadászok, az állásportálok, hirdetési újságok naponta több száz álláslehetőséget kínálnak. Nem csupán arról van szó, hogy az adatbázisukat akarják tovább növelni?

R.K.: Nálunk ez kizárt. Azt viszont el tudom elképzelni, hogy más fejvadász cégek kimondottan az adatbázisukkal próbálnak belépőt szerezni egy-egy multihoz. Két éve készítettünk egy felmérést, számos céget megkérdeztünk, hogy amikor kiválasztanak egy fejvadász céget, figyelembe veszik-e, hogy mekkora az adatbázisa. Meglepetésre tízes skálán csupán kettesre értékelték, tehát abszolút nem érdekelte őket az adatbázisunk nagysága.

H.R.: A Workline két részből áll, egyik a fejvadászat, a másik szimpla állásportál. Fejvadászként azt mondom, hogy az adatbázis duzzasztásának semmi értelme nincs, ugyanis csak akkor kapom meg a jutalékom, ha a megfelelő jelentkezőt közvetítem a megbízómnak. Állásportálként már más a helyzet. Itt az a lényeg, hogy minél több álláskereső regisztráljon az adatbankunkba, s mi ezeket az adatokat mint értéket bocsátjuk hirdetőink rendelkezésére.

T.G.: A munkaerő-közvetítő cégek nevében nem tudok nyilatkozni. Globálisan és Magyarországon egyaránt elmondható, hogy az állásportálokon meghirdetett pozíciók száma drasztikusan csökkent, becslések szerint 30-50 százalékkal, piactól és piaci szereplőktől függően. Míg korábban egy vállalat akár tíz-húsz pozíciót hirdetett, ma jellemzően alig egy-kettőt.

Magát megnevezni nem kívánó fejvadász: Tény, hogy a fejvadász cégek adatbázisuk bővítésére időnként fantomállásokat jelentetnek meg az állásportálokon. A jelentkezőket azután „spájzolják”. Minél több pályázó adataival rendelkeznek, annál nagyobb az esély, hogy az ő jelöltjüket fogja választani a megbízó cég. A piacon az is bevált módszer, hogy a fejvadász egy-egy állást több portálon is megjelentet, ezzel is bővíti adatbázisát. Az is igaz, hogy a fejvadász, amikor interjút készít az álláskeresővel, sok esetben eltitkolja a megbízó cég nevét. A megbízónak érdeke, hogy az álláskereső és saját maga közé iktassa a fejvadászt, ezzel mentesül a kiválasztás feladata alól, másrészt nagyobb merítésből tudja kiválasztani a megfelelő munkatársat. Fizetni pedig csak akkor fizet, ha sikeres a „vadászat”, és megtalálják számára az ideális jelöltet.

Fürjes Judit