hvg.hu: Mi a helyzet az alkotmány jóváhagyását illető népszavazással? Ezzel kapcsolatban rendkívül sok ellentmondásos hír látott napvilágot.

Tóth Zoltán: 1989-ben radikálisan átalakították a magyar alkotmányt. Bár formailag megmaradt címnek az „1949. évi XX. törvény”, átfogó, új politikai és állami intézményrendszer jött létre az ekkor végrehajtott módosítás alapján. Formailag is új alkotmányt kellett volna alkotnia az Országgyűlésnek, de ez az 1994 és 1998 közötti parlamenti ciklusban sem sikerült. Most a törvényhozók újra nekigyürkőznek a feladatnak. 2010-ben ugyanúgy, mint 1994-98-ban, felmerül a kérdés, hogy az új alkotmányról kötelező-e, illetve lehetséges-e országos népszavazást rendezni.

szurkekardigan.blog.hu

Fontos áttekinteni az előzményeket. 1989-ben, amikor az országos népszavazásról szóló törvényt (1989. évi XVII. törvény) tárgyalták, bekerült az a passzus a szövegbe, hogy „amennyiben új alkotmány kerül elfogadásra, kötelező erről népszavazást rendezni”. Amikor 1997 végére elkészült az új népszavazási törvény, az utolsó pillanatban kikerült a szövegből ez a passzus. Azóta egyetlen jogszabály sem rendelkezik arról, hogy kötelező-e, vagy ellenkezőleg, tilos-e az új alkotmányról népszavazást rendezni. Ebben a helyzetben lehetséges a népszavazás megtartása az új alkotmányról, mely egyaránt lehet ügydöntő, vagy véleményező. Kizárólag az Országgyűlésen múlik, hogy kitűz-e népszavazást ebben a témában. De lakossági kezdeményezés nem indítható azért, hogy a parlament népszavazást rendeljen el  az új alkotmányról, nem úgy, mint 2008-ban, amikor kezdeményezték népszavazás kiírását az egészségügyi vizitdíj eltörléséről.

hvg.hu: 1994 és 1998 között a kormányon lévő MSZP-SZDSZ koalíció, bár kétharmados többsége volt a parlamentben, ellentmondásosan viszonyult az új alkotmányhoz: akarták is, meg nem is.

T. Z.: Somogyvári István kollégám, aki 1998 és 2004 között az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára, majd 2006-ig az új alkotmány előkészítésének miniszteri biztosa volt, 1995-től gondozta az új alaptörvény megalkotását. Az elkészült tervezetek igen magas színvonalúak voltak. Végül Horn Gyula miniszterelnök és Nagy Sándor parlamenti képviselő megakadályozta az új alkotmány elfogadását. Azt a követelményt támasztották ugyanis a parlamenti többség elé, hogy ne valamennyi képviselő szavazatának kétharmadával lépjen életbe az új alaptörvény, hanem valamennyi képviselő négyötödös többségével. Ez irreális követelmény volt a korabeli parlamenti erőviszonyok ismeretében, hiszen például a Független Kisgazdapárt azonnal jelezte, hogy nem szavazza meg az új alkotmányt.

hvg.hu: Nyilván Horn tartott attól, hogy amennyiben megszavazzák az új alkotmányt, az rendkívül megosztaná a szocialista pártot, ezért kész volt jegelni a témát. Más: mi történt az Országos Választási Bizottság korábbi presztízsével?

T. Z.: Az Országos Választási Bizottság (OVB), mely az OVI felügyeleti szerve volt, 1989-től kezdve kétségtelenül nagy tekintélyt vívott ki magának, magas színtű szakmai tevékenységét széles körben elismerték. Elnökei, Németh János, Kukorelli István, Máthé Gábor tekintélyes személyiségek voltak, akiket senki sem vádolt politikai részrehajlással. De a 2002-es választást megelőzően az eredetileg konszenzusos alapon választott, a politika fölött álló OVB körül kiéleződtek az ellentétek. Nem került sor a szokásos egyeztetésre, így „erőből” szavazta meg az OVB új, független szakértőnek jelölt tagjait a parlamenti pártok egy része. Ez a folyamat 2006-ban még inkább felerősödött, Ekkor a parlament a korabeli belügyminiszter javaslatára lehetővé tette, hogy korábbi pártdelegáltakat is lehessen független szakértőnek jelölni az OVB-be, amely körül fellángoltak a pártpolitikai viták, és tekintélye, szakmai presztízse erodálódott.

Az OVB azután 2010 áprilisában egyértelműen rossz, hibás döntéseket hozott. Súlyos szakmai hibákat követett el például a kampánycsend-tilalom értelmetlen meghosszabbításával, és azzal, hogy döntésképtelennek bizonyult a „sorban állás” kezelésében az igazolással való szavazás rossz törvényi szabályai alapján. A nemzetközi megfigyelők április 11-e után úgy utaztak haza, hogy Magyarországon, ahol húsz éven keresztül igazgatási szempontból mintaszerű választások zajlottak, „most nem boldogultak az újonnan felvetődő problémákkal”.

hvg.hu: Önt a Gyurcsány-kormány, indoklás nélkül, 2004-ben felmentette a tisztségéből, az OVI vezetését másra bízta. Pedig az OVI csak jogalkalmazással foglalkozott, végrehajtotta az OVB utasításait.

T. Z.: Tény, hogy jogalkalmazással foglalkoztunk, de az OVI minden választás után összegyűjtötte a jogalkalmazási problémákat, és ezt a kormány, illetve az OVB elé tárta. Munkánk nyomán a felmerült problémákat, kisebb törvénymódosításokkal, megoldották. Az OVI több mint tíz évig problémamentes kapcsolatban állt a mindenkori kormánnyal. Ez az összhang azonban a kétezres évek elején megbomlott: a magyar politikai elit nem tanulta meg a feladatát. Azt, hogy a politikusok dolga a társadalmi értékválasztás, míg a köztisztviselői kar dolga a lojális végrehajtás.

hvg.hu: Ön kezdeményezte, hogy a szavazatszedő bizottságok munkáját a tévé egyenes adásban közvetítse, de ebből nem lett semmi.

T. Z.: Kétségtelen, hogy törvénymódosító javaslatomat senki nem hallgatta meg, sem a kormánypártok, sem pedig az ellenzék. Ám azt sikerült elérnem, hogy 2010. április 21-én az ország három szavazatszámláló bizottságából (Füzérkajata, Tiszaújváros, Velence) egyenes televíziós közvetítést lehessen nézni este 7 után. Ez tömeglélektanilag is fontos volt, ugyanis Magyarországon a szavazóköröket este hét órakor bezárják, míg más, demokratikus országokban éppen ekkor tárják ki az ajtót, és a nép jelen lehet a szavatok összeszámlálásánál, személyesen is, illetve a kamerák révén. Ez a gyakorlat például Franciaországban. Remélem, a későbbiekben nálunk is a nyilvánosság előtt zajlik majd a szavazatok összeszámlálása. Október 3-ára ismét szervezek néhány televíziós közvetítést.

hvg.hu: Az új kormány javaslatára a parlament módosította az OVB tagjainak megválasztásáról szóló törvényt. Ennek milyen következményei lehetnek?

T. Z.: Úgy látom, a törvényhozók most átestek a ló túlsó oldalára. Az új törvény szerint minden választásra – az önkormányzati és az EU-parlamenti választásra is – új OVB-t választanak, ami a pártok befolyását szinte korlátlanná teszi. Ez a folyamat nem most kezdődött, hanem 1998-ban, és azóta is állandóan erősödik. Ez a mostani törvény szakmailag is nehézséget okoz majd. A választási joganyag jelenleg kb. tízezer oldal, amit el kell sajátítani, és az állandóan cserélődő OVB-tagoknak nem lesz idejük arra, hogy beletanuljanak a „szakmába”. Hasonlóképpen problémák lehetnek a rutintalan OVI tevékenységében is. Várható, hogy ebből a jövőben újabb nehézségek adódnak.

A magyar köztisztviselői kar az utóbbi tíz évben egyre inkább átpolitizálódott. Mind több bukott pártpolitikus, vagy multinacionális cégekből „ejtőernyőzött” ember érkezik az apparátus szaktudást és gyakorlatot igénylő vezető pozícióiba. Itt név szerint is megemlítem Szetey Gábort, a Miniszterelnöki Hivatal volt államtitkárát, aki a magyar közigazgatás egyik legnagyobb kártevőjének bizonyult.

hvg.hu: És hogyan látja a jelenlegi helyzetet?

T. Z.: A sajnálatos folyamat betetőzése a köztisztviselői törvény módosítása volt, melyet már az új Orbán-kormány hajtott végre, kiiktatva azokat a szakmai szűrőket, illetve versenyvizsgákat, melyek eddig, legalább formailag, biztosították a köztisztviselői kar tagjainak objektív mércéken alapuló kiválasztását. A politikusok beavatkoznak a közigazgatás elvben politikamentes szakterületeire, és ott ki akarják sajátítani maguknak a végrehajtó funkciókat, így pótolva hiányosságaikat az értékválasztás terén. Ez konfliktusokat gerjeszt a köztisztviselőkkel, akik a törvényekhez ragaszkodnak, az alkotmányra tett esküjüknek megfelelően. Ugyanakkor számos politikus változatlanul a törvények megkerülésének lehetőségeit keresi.