Valaki megrágalmazhatta O. Viktort, éspedig a Spiegel Online. A hamburgi lap néhány napja tette közzé top ten listáját "Európa legveszélyesebb politikusairól", amely lista igen kétséges emberek társaságában szerepelteti a magyar miniszterelnököt. Illetve, fogalmazzunk pontosabban: olyan emberek társaságában, akiket a szerkesztők mindenáron kínosnak, veszélyesnek szeretnének láttatni - de nem a szabadság vagy a demokrácia szempontjából veszélyesnek. Hanem a közelebbről meg nem nevezett "európai projekt" szempontjából.

Ez az összeállítás ezer sebből vérzik, és igen sokat mond az európai közvéleményre ható mainstream sajtó tudatlanságáról és szorongásairól. Ha a lap azokat akarta volna listába foglalni, akik Európában saját nemzetállami szintjükön tesznek a gyűlöletért, ill. az egyéni szabadság és a piacgazdaság ellen, akkor nyilván prominens helyen szerepelteti benne a mi miniszterelnökünket, de ez így enyhén szólva komolytalan.

A Spiegel Online médiatörténeti bravúrt hajtott végre: egy rövid írásban egyszerre túlozza el és bagatellizálja Orbán Viktor politikai veszélyességét.

Most pedig röviden az előző rész tartalmából: Európa vezetői, ahhoz képest, hogy képtelenek válságot kezelni (már azon túl, hogy baltól jobbig egyöntetűen szidják a "túlzottan szabadjára engedett szabadpiaci viszonyokat", és még több regulációt akarnak), képtelenek életképes, az unió eredeti alapelveivel harmonizáló konkrét elképzelést, célt felvázolni az EU jövőjéről, ellenben a válság ürügyén elkezdték szép lassan meghirdetni a "szorosabb politikai unió", sőt az "Európai Egyesült Államok" majdani fikcióját.

FIGYELEM, SPOILER ALERT: nem fog sikerülni.

A szorosabb európai föderációt egyelőre minden aggodalomtól mentesen üdvözlik a balliberálisnak nevezhető, komolyabb kognitív folyamatoktól megkímélt erők, önreflexió és széles látókör nélkül gyűlölik a "nemzeti szuverenitást" fétisizáló nettó nacionalisták, a szabadpiaci kapitalizmus hívei meg leginkább hallgatnak, ill. a szoftabb euroszkepszis mellett érvelnek. Olyan azonban, hogy "európai projekt", mint átgondolt terv, nincsen, ezért is érdekes, ha a német lap azt teszi a "veszélyesség fokmérőjévé", ki hogyan "játszik a tűzzel", ami "veszélyztetheti a teljes európai projektet".

Így történhet meg az, hogy "veszélyesség" címén sikerül egy kalap alá venni különböző mértékben kritikus, illetve populista nemzeti politikusokat (akik amúgy a légynek sem ártanak) azzal az Orbán Viktorral, aki két éve napi szinten, ténylegesen, szisztematikusan rombolja a magyar jogállamiságot és piacgazdaságot. Nézzük is, kik ezek az emberek a német listán, és mitől egy súlycsoport ők a mi miniszterelnökünkkel:

Markus Söder konzervatív bajor pénzügyminiszter attól veszélyes, hogy a minap közölte, a görögöknek el kell hagyniuk az uniót, "példát kell statuálni velük". Alexander Dobrindt CSU-főtitkár hasonlóan nyilatkozott. Guido Westerwelle külügyminiszter rögtön "veszélyes tónusúnak" ítélte az ilyen beszédet, mondván, "vigyáznunk kell, nehogy halálra beszéljük Európát".

Alexisz Ciprasz, a Sziriza párt kompromisszumképtelen görög kommunistája azért veszélyes, mert legutóbb azt javasolta, az athéni kormány ne tárgyaljon az Európai Bizottság-EKB-IMF trojkával, és ne hajtson végre semmilyen konszolidációs megszorítást.

Silvio Berlusconi, aki, mint tudjuk, éppen nincs hatalmon, azért veszélyes, mert Brüsszel-ellenes a retorikája, és "titokban készül a jövő évi olasz választásokra". Még ilyet. Az olasz választók pedig - titokban - meg is választhatják, ha akarják. Oh wait, ez valójában nem az olasz választópolgárok ügye? De.

A brit Nigel Farage (UKIP), az iszlámkritikus holland Geert Wilders (PVV), a finn Timo Soini (Igaz Finnek) túl euroszkeptikusak, akárcsak a francia Marine Le Pen (Nemzeti Front), aki attól vált veszélyessé az "európai projekt" számára, hogy "európai Szovjetunió" építésével vádolja Merkelt és az Európai Bizottságot. Meg hogy "elveszítjük szabad nemzeti státusunkat".

A volt Haider-pártot (FPÖ) vezető (egyébként épp korrupciós botrányokba süllyedő) osztrák Heinz-Christian Strache azért veszélyes, mert védi a szélsőjobbos arcokat is felvonultató Burschenschaft-okat, ezenkívül persze ő is populista, utálja az Európai Stabilitási Mechanizmust (ESM), mondván, azzal megszűnik Ausztria önálló nemzetállami léte, ja, és nagyon nem akar Európai Egyesült Államokat. Az FPÖ egyébként anno, Haider idején, kormányon, a tetőző összeurópai hisztéria idején sem veszélyeztette soha az osztrák demokráciát vagy az EU alapjait.

Végül itt van Orbán Viktor, aki azzal került a Spiegel Online listájára, hogy Európa-kritikus megjegyzései "gondot", "irritációt" okoznak Brüsszelben. "Az új, korlátozó médiatörvény, az új alkotmány, végül a kudarcba fulladt kísérlet a jegybank önállóságának korlátozására - Európában terjed a félelem, hogy Orbán nemzeti-liberális kormánya alatt kiüresedhetnek a demokratikus jogok". Mármint a jegybankelnök úr? Vagy miről beszélnek a t. német kollégák? Az a nagy veszély, hogy "az európai válság Brüsszel válsága", ill. "Európa holdkóros módon a saját vesztébe tántorog"?

A magyar "nemzeti-liberális" (sőt, az eredetiben az van, hogy "nacionalista-liberális") kormány eddigi tevékenységének igencsak hevenyészett headline-osítása ez a pár sor, amiből egyáltalán nem következik, hogy Orbán veszélyt jelentene Európára, hiszen nincs ember, aki őt vagy a gazdasági "magyar mintát" követné, ezt csak a matolcsysta propaganda akarja.

Ami viszont Magyarországot illeti: az új médiatörvény, az alaptörvény, az MNB tervezett lenyúlása mellett ugye ott van az Ab kiherélése, a bíróságok és az ügyészség Fidesz-közeli kontrollja, az államfői szerep kiüresítése, a választójogi törvény átírása, a tervezett előzetes feliratkozás, a parlament működésének szavazógéppé gyorsítása, a visszamenőleges jogalkotás, az oktatás és az egészségügy államosítása, az önkormányzatok ellehetetlenítése, a magánnyugdíjvagyon ellopása. Mindez olyan megkerülhetetlen faktor, amitől a mi miniszterelnökünk enyhén szólva kimagaslik a német lap által felskiccelt mezőnyből.

Nagy formátumú, igazi, tevőleges nem demokrata ő, akihez Európa ésszel sem tud fölérni.