Ami most nálunk zajlik, azt még egyszer oktatni fogják. Illetve nem is: már oktatják. A nyilvánosság előtt ritkán szereplő Arthur J. Finkelstein egy négy évvel ezelőtt készített videón szépen fölsorolja a jelenlegi gyűlöletkampány mozgatórugóit: a bűnbakképzést, az indulatok fölszítását, a választók politikai tudatlanságának maradéktalan kihasználását. Azt hiszem, arra azonban még ő sem számított, hogy módszereinek ilyen tökéletes kísérleti laboratóriumot talál.

Egy országot, amelyben a kitalált ellenségre azonnal ráugrik az aljanép, elborult tekintettel és sötét lélekkel megy összefogdosni néhány száz, szerencsétlen menekültet, miközben hagyja, sőt magatartásával támogatja, hogy az ő szemét is kilopják, hogy a közszolgáltatásokat a végletekig lepusztítsák, hogy a hatalom gyakorlói szinte mindenben, de mindenben az ellenkezőjét tegyék, mint amit hatalomra jutásuk érdekében ígértek.

Futballhuligánjainkat, szélsőséges vandálkommandóinkat, eszement turbókommentelőinket, a négerek és arabok árján csöndesen borzongó hegyvidéki úrasszonyainkat és a kevésbé csöndesen pampogó vidéki kocsmatöltelékeinket klimatizált konferenciatermekben mutogatják majd PP-prezentációkon vércinkius kampánymachinátorok, a „választó = hülye”-tétel alátámasztására. A szorgalmasan jegyzetelő közönség pedig néha fölnyerít, mikor az előadó azt ecseteli, hogy miként növekedtek Pasa-parki ingatlanok csak úgy maguktól, nőttek ki kertvégi stadionok, szintén maguktól, továbbá hogyan állt saját lábára a rokonság, és állt magánhasználatba az állami apparátus, amíg a fullasztó melegben kigyúrt kopaszok hordái masíroztak föl s alá a déli határon negyvenkilós afgánokra vadászva.

Rajtunk röhögnek majd, nem ellenünk. Bármit is képzelegnek a magyar harcosok és a zakkantpróféták (itt most Bogár László professzora és a többiekre nézek): senki nem akar ellenségünknek szegődni, legföljebb szánnak minket, és kihasználnak. Arról már bőven írtunk, hogy mennyire muris, egyben persze megható is, hogy a most éppen idegengyűlölő, sztenderden homofób és nemegyszer antiszemita nézetekre rájátszó kormánypártokat egy amerikai, meleg zsidó ugráltatja, ám ennél is mókásabb, ahogy a magyarság utolsó véderejeként csatasorba álló, extrém paramilitáris osztagok és szurkolói ultracsoportok önkéntes szolgálatai is csupán külföldi bankszámlákat hizlalnak.

Nem könnyű buta nácinak lenni, no. Már csak azért sem, mert ha a buta nácit valami baj éri, akkor csak annyi jut eszébe, hogy a mélyen megvetett liberális alapelvekre kezdjen hivatkozni. Azokra is rosszul. Történt, hogy a bevándorlókkal szembeni aljasságokat propagáló oldalt végre-valahára lekapcsolta a Facebook, mire a jogegyenlőség fölszámolását célul kitűző, erőkultuszban élő egyedek nekiálltak nyígni, hogy micsoda sérelem és megkülönböztetés érte őket, meg hogy véleménynyilvánítás szabadsága. Csakhogy senki nem tiltotta be nézeteiket – amit nem helyeselnék; csak egy magáncég ebrudalta ki őket a felületéről – aminek viszont bőven itt volt már az ideje. Tessék szépen saját Facebookot fejleszteni, ezt a világot már nem lehet izomból irányítani, ha a buta nácik hasonlóan sikeres termékeket akarnak maguknak, javaslom, kezdjenek el agyra is gyúrni.

Ami azért sem ártana, mert így legalább kiderülne, hogy ki is az az ellenség, aki ellen olyan elszántan, halált megvető bátorsággal küzdenek a konditermekben, a lelátókon és a talponállókban. Itt van például ez a videó, amely gyöngéd rokonszenvvel mutatja be azt az iraki ellenállást, amely egyik gyökere volt az Iszlám Államnak, és amely videót a Betyársereg vezetőjének jelenlétében és értő kommentárjai mellett vetítettek le. Na mármost, ugyanő, Tyirityán „Náci vagyok, vállalom, Vona meg a barátom” Zsolt jelenleg a bevándorlókkal szemben szervez tüntetést, mondván, hogy éppen a „civilizációk összecsapása" zajlik. A kérdés: a buta nácik akkor most az összecsapásban melyik oldalon állnak?

Nem idetartozik, mivel fontos dolgokat mégse buta nácik ürügyén kéne megbeszélni, de muszáj megemlítenem a portaszolgálat-politológia szakon gyorstalpalók kedvéért, akik a kormánysajtó további romlásával végre publikálási lehetőséghez jutottak, hogy ami Irakban és Szíriában történik, az még véletlenül sem nagy kedvencem, szegény, habókos Huntington nézeteit támasztja alá. Nem az „iszlám” és a „nyugati civilizáció” között folyik elsősorban háború, hanem egy globális mozgalom – amelyet nem kis részben Nyugatról látnak el pénzzel, fegyverrel, logisztikával és emberrel – igyekszik leigázni a muzulmán világ egy darabját. Ahogy az iszlámra hivatkozó terrorizmus áldozatai is elsöprő többségükben muszlimok.

Természetesen a nép egyszerű és nagyon egyszerű gyermekein nem lehet számon kérni, hogy mindezt átlássák, ha a kormányzati kamukampányt még tudós elmék is képesek bevenni. A legutóbbi Heti Válaszban nem más, mint az ökopápa, Lányi András nyilatkozott úgy a menekültügyről, hogy „ezek az Orbán-kormány első intézkedései, amelyekkel maradéktalanul egyetért”. Még mielőtt kimutatkoznék, egyetlen kérdésem van Lányi Andráshoz: miféle intézkedések? Uszításon kívül más eddig ugyanis nemigen történt, legföljebb annyi, hogy sűrűbben vegzálják a hatóságok a menekülteket, de majd ez is abbamarad, ha a közrend annyira romlik, hogy a szűkös rendőri kapacitásokat menekültcsesztetés és plakátőrzés helyett másra kell fordítani. Nekem azzal kapcsolatban is erős kételyeim vannak, hogy a kerítés egyáltalán megépül, de olyan állapotban biztosan nincs a magyar állam, hogy annak őrzését is el tudja látni.

Kívülről már megint pontosabban látszik, hogy a magyar kormány ún. lépései csupán trükkök. Porhintés, handabandázás. Nyilvánvaló, hogy semmiféle problémát nem akar megoldani, szemben a nyugati világgal, amelynek tényleg bajok sokaságával kell szembenéznie. Elsőként azzal, hogy miként von szellemi kerítést az elbutulás elé, mert különben nem távoli ellenségei fogják bedönteni, hanem – elvben – szövetségesei.