Hétfőn jelent meg a Nature-ben egy tanulmány, amelynek készítői a koronavírus-járvány hatását vizsgálták a szén-dioxid-kibocsátásra. A világ vezető kutatói 69 országra vonatkozó adatokat elemeztek, amelyek a globális kibocsátás 97 százalékáért felelnek, és amihez a mobilitásra, a közlekedésre, a villamosenergia-használatra és az ipari termelésre vonatkozó jelentéseket (valamint a kormányok által hozott korlátozó intézkedéseket) vették alapul.

Arra már korábban is figyelmeztettek tudósok, hogy rendszerszintű változásra van szükség a szén-dioxid-kibocsátás jelentősebb csökkentése érdekében, hiszen hiába van karanténban a fél világ, a levegőbe kerülő szenncsező anyagok mennyisége még így is jelentős. A világ szén-dioxid-kibocsátását ugyanis hat szektor teszi ki: az energia (44,3 százalék), felszíni közlekedés (20,6 százalék), ipar (22,4 százalék), középületekés kereskedelem (4,2 százalék), háztartások (5,6 százalék) és légi közlekedés (2,8 százalék).

A kutatás főbb megállapításai:

• Globálisan 17 százalékkal (Európára nézve 27 százalékkal) csökkent a kibocsátás a tavalyi adatokhoz képest a korlátozások csúcsidőszakában, április 7-én: ez körülbelül a 2006-os szintnek felel meg és a legnagyobb esés a II. világháború óta.
• A károsanyag-kibocsátás majdnem fele (43 százalékot) a felszíni közlekedés leállásának köszönhető.
• Ugyanekkora részt teszi ki együtt az ipar- és energiatermelés.
• Hiába a légi közlekedés volt a leginkább korlátozott terület, miután az összes kibocsátásnak csupán 3 százalékát adja, a légi forgalom szinte teljes leállása is csak az emissziócsökkenés 10 százalékát teszi ki.

Sok országban átlagosan 26 százalékkal csökkent a kibocsátást, Magyarországon pedig még ennél is jobban, 27,1 százalékkal, ami a környező országok többségénél is jobb eredmény.

A kutatók szerint – attól függően, hogy mekkora mértékben és meddig lesznek érvényben idén korlátozások – összesen 2-13 százalékkal csökkenhet idén a szén-dioxid-kibocsátás, ami nagyon minimális hatással lesz a klímaváltozásra, ugyanis legalább 4-7 százalékos csökkenésre lenne szükség évente, hogy 1,5 Celsius-fok alatt maradjon a felmelegedés mértékét.

Összehasonlításképpen és figyelmeztetés gyanánt a tudósok azt is megjegyezték, hogy a 2008-2009-es gazdasági világválság a kibocsátás 1,5 százalékos csökkenését eredményezte, ugyanakkor 2010-ben ez már 5,1 százalékkal megugrott. Hogy ezt elkerüljük, arra lenne szükség, hogy a kormányok az aktív utazást (gyaloglás, biciklizés és e-biciklik) támogassák, amelyek segítik a fizikai távolságtartást is. A várostervezést, a megosztáson alapuló közlekedést, a tiszta energiát, az otthoni munkavégzést, a videokonferenciákat és a helyi, belföldi turizmus támogatását is fontosnak tartják.