Az erdőirtás és az orvvadászat a kihalás szélére sodorta a fajt, amely ma már csak a kínai Hajnan szigeten él vadon. Az 1950-es években kétezerre becsülték a számukat, az 1970-es évekre már csak kevesebb mint tíz maradt belőlük – írta a BBC.

A legutóbbi egyedszámlálás szerint a populációjuk megháromszorozódott, a több mint 30 állat öt különböző családi közösségben él. A törékeny populáció a hongkongi Kadoorie Farm és Botanikus Kert mentőprojektjének több évtizedes munkája nyomán növekedett ekkorát.

A gibbonok arról híresek, hogy ügyesen lendülnek ágról ágra az erdei lombkoronában, miközben hangos kiáltásokkal jelzik területük határait. Az ivarérett példányok hajnalonta duettet énekelnek, hogy összetartozásukat erősítsék.

A helyiek tavaly lettek figyelmesek egy pár kiáltásaira az erdőnek egy olyan részéből, amelyik távol esett a fő populáció területétől. Később meg is figyelték őket, hallották a közös éneküket, ami arra utal, hogy stabil párrá fejlődtek.

A gibbonok családi közösségeket alkotnak, amelyek egy hímből, két nőstényből és fiatal utódaikból áll. Az állatvédők nagy jelentőségűnek tartják egy ötödik aktív pár felfedezését az erdő egy különálló részében; reményeik szerint ez növeli a faj fennmaradásának esélyeit.

A gibbonmentő munka 2003-ban kezdődött: őrjáratokat indítottak, megfigyelték és kutatták a gibbonok viselkedését és életét, valamint több ezer fát ültettek, hogy élelmet és lakóhelyet biztosítsanak nekik.

A világon csaknem húsz gibbonfaj él Észak-Indiától Borneóig, legtöbbjük létét fenyegeti az erdők pusztulása, az illegális vadászatuk és kereskedelmük. Nemrég halt ki két gibbonfaj Kínában, ahol az összes fennmaradt fajt a súlyosan veszélyeztetett kategóriába sorolta a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN).