Mekkora a kedvezmény, ha flottában veszünk autót?

Utolsó frissítés:

Szerző:

szerző:
hvg.hu
Tetszett a cikk?

Magyarországon nem igazán elterjedtek a céges autóflották: becslések szerint 30 ezer cégautó fut flottában, az összes cégautó 10 százaléka. A flottafejlesztést leginkább a nagyvállalatok engedhetik meg maguknak.

© Stiller Ákos
Európa nyugati fele sem egységes abban, hogy minimálisan hány cégautótól flotta a flotta, s Magyarországon is meglehetős ebben a bizonytalanság. Az európai felmérésekben gyakran a két cégautós járműparkokat is már flottának kezelik; így járt el például 2006-os flottafelmérésében a GfK Hungária. Az angol Datamonitor pedig nyilvánvalóan az egyetlen autóból álló járműparkot is flottának minősítette, amikor 2004-es becslésében 2008-ra azt jósolta, hogy 300 ezer fölött lesz Magyarországon a céges flottaautók száma. Más felmérések viszont hol öt, hol tíz autótól fölfelé tekintik a cégparkokat flottának.

Köznapi értelemben a flotta nyilvánvalóan több, mégpedig viszonylag nagyszámú autóból kell álljon. Rendszerint ehhez tartják magukat a flottakereskedelemben érdekeltek is, s ez alól Magyarország sem kivétel. Itt  általában akkor minősül flottának egy céges autópark, ha minimum öt autóból áll; legalábbis flottakezelő cégek ennyire már kötnek szerződést (bár például a biztosítók nem feltétlenül). A hazai flották tekintélyes része mindenesetre nem nagyobb tízautósnál: erre utalnak a GfK Hungária 2006-os flottafelmérésének adatai is, melyek szerint a flották 80 százaléka legfeljebb közepes méretű, 40 százaléka pedig kis flotta.

Így aztán egy tíz–húsz autóból álló cégflotta már komolyabb méretűnek számít, olyannyira, hogy ennek értékesítését a Lajtán innen az importőr rendszerint nem engedi át a márkakereskedőnek, az ilyenkor gyakran csak a forgalomba helyezést intézi.

A következő flottakategória a nagy flotta, amely ötven-száz kocsitól több száz autóig terjedhet. Ezek a nagyvállalati autóparkok, s kivétel nélkül úgynevezett vegyes flották. Az üzletkötők, értékesítők által használt, gyakran felmatricázott autók mellett – amelyeknek gyakran nincs is állandó sofőrjük (vagyis úgynevezett kulcsos, angol nevükön poolautók), s általában alacsonyabb kategóriájúak – az alkalmazotti beosztási szintektől függően többféle kategória és márka alkotja a cégparkot.


Flottakedvezmények (Oldaltörés)


© Stiller Ákos
Az autókereskedők nem feltétlenül tartják magukat az „öt autó a flotta” elvéhez, némelyikük akár egyetlen járműre is ad flottakedvezményt. (Néhány éve még előfordult, hogy magánvásárlóknak szóló akcióban olcsóbban lehetett megvásárolni egy autót, mint flottakedvezménnyel, ma viszont már a félmillió forintnál nagyobb árengedményt kínáló magánvásárlói akcióknál is jár legalább jelképes, 1-2 százalék kedvezmény a „flottavásárlóknak”.) Flottavásárlónak minősülhet egy cég akkor is, ha korábban már vásárolt ugyanannál a forgalmazónál, vagy van már legalább két cégautója (mindegy, kinél vette). Keretszerződéssel is „flottássá” válhat egy cég, ha például csak egy autót vesz ugyan, de a keretszerződésben többnek a vásárlására kötelezi el magát.

Ha egy cég legalább öt autót vásárol egyszerre, számíthat rá, hogy nemcsak a kereskedő által a céges vevőknek adott flottakedvezményt kapja meg, hanem ezen felül még a magyarországi importőr flottakedvezményét is. Általában annál nagyobb engedmény érhető el, minél nagyobb egy flotta, mivel az elérhető kedvezmény egyebek között attól is függ, mekkorák a vásárolt autók, hányat vásárolnak egyszerre, illetve rendszeresen, milyen felszereltségeket kérnek, de attól is, hogy a vevő korábban vásárolt-e már a kereskedőnél autót, van-e már céges autója, s ha igen, milyen kategóriájú.

A hazai gyakorlatban a közepes, tíz–húsz autós flottáknál is előfordul már – ami a nagyoknál szinte kizárólagos –, hogy a kereskedő a kedvezményt nem bontja le autókra, hanem az egészre egyben ad árajánlatot. Erre akkor is van példa, amikor a közepes park vegyes, s nemcsak azért, mert több márkából áll, hanem azért is, mert például az autók zömét a beosztottak használják majd, egy-két jobb modell megy a középvezetőknek, egy presztízsjármű pedig a cégvezetőnek. A nagy flotta kategóriában a kedvezmény elérheti a listaár 20–30 százalékát is. Ennek java részét legtöbbször már nem az importőr finanszírozza, hanem maga az autógyár.

Nagy flottákra, ritkábban a közepesekre is a versenyszféra szereplői  és az erre kötelezett állami vásárlók tendert írnak ki, a beszerzést követően pedig a közepes, legfeljebb két tucat autóból álló flották kezelését is egyre többen külső cégre bízzák. Az állami szférában az azóta már a rendőrségbe olvadt határőrségé volt az utolsó látványos, több száz autós beszerzés a schengeni alapból.

Vegyük vagy béreljük? (Oldaltörés)



A járműveket egyre gyakrabban már nem megvásárolják, hanem autókölcsönzőtől bérlik, ebben a tekintetben némileg igazodva a nyugat-európai tendenciákhoz. A Firmenauto német szaklap 2007. áprilisi összeállítása szerint Európában az egyre drágább autók flottaköltségeinek mintegy 40 százaléka a használati érték csökkenése, ennek csak fele-harmada az üzemanyag-, a biztosítási, illetve a szerviz- és a hitelköltségek aránya. Magyarországon ugyancsak 2007-ben ehhez közelítő arányokat hozott ki a Budapest Bankcsoport Autópark-kezelő is, annyi különbséggel, hogy itt az üzemanyagköltség és az adó nagyobb arányú tétel, mint Európa nyugati felében, ennek következtében az autó használati értékének csökkenéséből adódó árveszteség hányada kisebb.

A vételár, illetve a más költségelemek megítélése egyébként némileg attól is függ, mekkora méretű a cég flottája (GfK Hungária 2006). A kis flottás érzékenyebb a vételárra, mint a közepes és a nagy flotta tulajdonosa. A nagyokat a fogyasztás és az egy kilométerre eső költség sokkal inkább befolyásolja abban, miként állítják össze a flottájukat, mint a többieket. Érthető okokból mindhárom cégcsoport legkevésbé a flottaautó várható maradványértékét vizsgálja a flottadöntés előtt, hiszen az autó használati értékének mérséklődésére van a legkevesebb ráhatásuk.

A flottapiac szereplői elsősorban nagy cégek, kormányzati szervek, szervezetek – a meglehetősen nagyszámú hazai kis- és középvállalkozás zömének legfeljebb kisméretű flottára futja –, a másik oldalon pedig a lízingcégek, az autókölcsönzők. A GfK Hungária 2007-es flottafelméréséből arra lehet következtetni, hogy ez a jövőben is így marad. A GfK-adatok szerint 2008-ban a megkérdezett társaságoknak mindössze 3 százaléka akar befektetni abba, hogy flottáját kezelésbe adja. Cégautót a cégeknek átlagosan csaknem a 20 százaléka szándékozik venni, de a flottakezelési beruházási hajlandóság csak az 1,5 milliárd forint árbevétel fölötti cégeknél ér el nagyjából 10 százalékot.

A flottaszándékokat illetően egyebekben nincs nagy különbség sem ágazatok, sem a területi elhelyezkedés szerint. Igaz, Budapesten a cégek nagyobb hányada akar flottakezelésre költeni, mint az ország többi részében, de nem sokkal maradnak el a fővárosiaktól a 10 ezer lelkesnél kisebb településeken működők sem. Az ipari és agrárcégek kevésbé favorizálják a flottakezelési beruházást – náluk kétszer-háromszor nagyobb arányban hajlandóak erre a szolgáltatásban és a kereskedelemben működők –, ezt nemcsak 2008-as szándékaik mutatják, hanem alacsony, összesen 30 százalék alatti flottapiaci részesedésük is erre utal.

További részletek a HVG Cégautó 2008 különszámban. Keresse az újságosoknál!

Hozzászólások