Egyszer csak jött a futár és letette az asztalom sarkára a kis csomagot. Ennyi? Sehol egy meghívás egy puccos szállodába a sajtóbemutatóra? Ajándék ingyenes változat? A cégvezetés sem akar szólni a múlt sikereiről, a nagyszerű jelenről és a fényes jövőről? Úgy tűnik, nem. Egyszerűen megérkezett egy navigációs szerkezet, rajta a legújabb iGo-val, a Primóval. Tessék, ki lehet próbálni, véleményt lehet mondani róla.

Persze megértem, hogy ennek a terméknek nem olyan beharangozás kell, mint a korábbiaknak. Ezt nem lehet megvenni a boltban, a Primót nem arra találták ki, hogy a végfelhasználó telepítse a saját okostelefonjára, PDA-jára, mint a bevallottan egyszerű közvetlen előd Amigót és a már-már legendás iGo8-at. A Primo arra készült, hogy cégeknek adják el, hogy aztán ezzel árulják a komplett navigációs szerkezetüket, vagy éppen autóipari beszállítóknak, hogy majd mint gyári rendszert lássuk viszont ezt a programot. A hírnév már megvan, az iGo-ról már azok is hallottak, akik amúgy nagyon keveset tudnak a navigációs készülékekről, de ők is ezt szeretnék, mert Pista meg a Józsi mondta, hogy ez a legtutibb, és ők azok, akik megkérdezik minden erre alkalmas fórumon, hogy a Garminra meg a TomTomra hogy lehet feltenni, és nagyon furcsállják a választ: sehogy.

További képek a galériában

A Primo első pillanatra meggyőző. Az elődei is azzal értek el hatalmas sikert, hogy rettentően jól néznek ki. Nem mórickarajzosan egyszerű vonalas ábrák felett kúszik egy nagy nyíl mutatva az útirányt, nem a semmiben lebegő vonalak előtt jelenik meg időnként egy utcanév, mint a legnagyobb konkurenseknél. Az iGo navigációs térképei olyanok, mint egy megelevenedett, de remekül áttekinthető autós térkép. Dönthetjük, nagyíthatjuk, ki- és bekapcsolhatjuk rajtuk a háromdimenziós épületek megjelenítését; örömmel tapasztaljuk, hogy mennyire jó dolog az automatikus ráközelítés a következő manőver helyszínére.

Mindezt már az előd, az iGo8 is igen jól tudta. Mi akkor az újdonság? Meglepően sok. Maga a program például elsőre egyszerűbbnek tűnik. A bevallottan lebutított, igazán kezdő felhasználóknak készülő iGo Amigóra hasonlít első látásra. Elindul a program, balra egy térképrészlet, jobbra pedig a legszükségesebb gombok, amik az induláshoz kellenek. Keresés, útvonal, egyebek. Egy jól beállított eszközön csak az első kettő kell, így gond nélkül oda merem adni az elektromos szerkezetekkel amúgy igencsak hadilábon álló anyukámnak, a kütyümániások pedig azon nyomban nyúlhatnak a harmadikhoz.

Pedig az első kettő is tartalmaz újdonságokat. Soha ilyen könnyű nem volt egy adott hely van éppen az útvonal mellett fontos dolgokat, mondjuk benzinkutat, bankautomatát, szállást vagy éppen parkolót keresni. Útvonalpontokat, akár többet is könnyedén hozzá tudunk adni a Primóban. Amint kész a tervezés, a kijelző jobb oldalán áttekinthetjük, hogy jó paramétereket állítottunk-e be, tényleg akarunk-e kompot használni, és valóban hajlandók vagyunk-e fizetni az autópályák használatáért. A térképen pedig ott van nagyíthatóan-kicsinyíthetően az útvonal, amin könnyű kiszúrni, ha valami butaságot tervezne a program, vagy valamit el akarunk kerülni, akkor korrigálhassunk még az indulás előtt. A Primo program képes arra is, hogy teherautók számára tervezzen útvonalat, az ismert súly- és magasságkorlátozásokkal. Ez nem alapfunkció, ez bizony fizetős extra, de az igazán profi kamionos navigátor programok méregdrágák, ha jók a Primóhoz adott térképek, akkor nagy sikerre számíthat.

Menet közben a navigáció akadásmentesen fut, nincsenek lelassulások nagy és összetett csomópontok előtt sem, a bekapcsolt teljes részletességű épületmegjelenítés sem hozza zavarba a programot, pedig ilyenkor annyi minden van a kijelzőn, hogy nem is térképprogramnak, hanem egyszerűbb számítógépes játéknak tűnik. Nagy sajnálatomra azonban kikerült a madártávlat, ami két manőver között egyszerű felülnézetbe kapcsol. Ilyenkor én el-elcsodálkoztam, micsoda sosem hallott települések mellett utazom, most pedig akár száz kilométer hosszan bámulhatom a sárga csíkon a jelet, ami a pozíciót mutatja. Persze ezt is lehet variálni, még T80-as harckocsi is lehet, de ez engem nem kárpótol, bár a fejlesztő NavNGo-sok szerint ez a funkció nem volt közkedvelt. A Primo természetesen képes megmutatni, hogy melyik sávban kell haladnunk, hogy a következő manővert ne záróvonal-átlépéssel, a forgalom akadályozásával kelljen végrehajtanunk, készséggel kirajzolja elénk a főbb útvonalakon látható táblákat, így nem kell izgulnunk, hogyha egy kamion kitakarta; a Primo kijelzőjén is láthatjuk, hogy igen, ez volt a budaörsi elágazás; sőt egy csomó autópálya-lehajtó fényképszerű megjelenítésére is képes.

További képek a galériában

A kijelző bal oldalán magunk állíthatjuk be, mit szeretnénk látni, például a megérkezés idejét, a még megteendő távolságot, a pillanatnyi valós sebességünket, sőt azt is, hogy az adott útszakaszon éppen mekkora a megengedett legnagyobb sebesség. Ezt más navigációs eszközök is tudják, de általában érdemes nem odafigyelni rá itthon, mert botrányosan pontatlanok, akad, amelyik az egész M0-on 30 km/h tempót engedne csak. A Primo ebből a szempontból sokkal megbízhatóbb, és ez a negyedévenként elérhető, a Naviextras.com oldaláról letölthető térképfrissítésekkel remélem, csak javulni fog.

Már csak azért is érdemes rendszeresen karbantartani a Primot, mert nem egyszerűen a távolság és az adott úton megengedett legnagyobb sebesség alapján számolja az útitervet. A két nagy digitális térképgyártó, a Navteq és a TeleAtlas ugyanis olyan információkat is gyűjt, hogy egy adott útszakaszon mikor mekkora sebességgel közlekednek az autók. Így jó eséllyel ki lehet szűrni a rendszeresen bekövetkező dugókat, araszolásokat. Igaz, a módszer nem annyira pontos, mintha folyamatosan érkeznének az adatok, nem helyettesíti a TMC-t, de működik, így ne lepődjünk meg, ha a Primónk szombat éjjel más útvonalat ajánl nekünk, mint hétfő reggel.

A Primo akkor is tud meglepetést okozni, ha megállunk. A célpontnál egy rövid összegzést mutat a megtett útvonalról, majd megkérdezi, hogy átváltson-e gyalogos üzemmódba. Ez bizony a teljesen ötletszerűen számozott lakótelepi házaknál bizony nagyon is jól jöhet. Mint ahogy kedves figyelmesség a program nem szigorúan navigációs része is. Itt vezethetünk menetnaplót, nézhetünk képeket és hallgathatunk zenét; sőt még a női melltartókosarak eltérő számozása között is segít eligazodni.

Az iGo Primo viszont önmagában féllábú óriás, magában nem tudjuk megvenni, csak egy navigációs eszközre feltelepítve. Én egy Navon 480-on kaptam meg, így muszáj szólni erről az eszközről. Nem szerettem. Képtelen voltam rá, hogy megjegyezze a pontos időt, nem akart alvó állapotba kapcsolni, így állandóan lemerítette magát, a bekapcsolás után a nulláról kellett kezdenem a beállítását, tudatni vele, melyik kontinensen van és mi a pontos dátum. Így az első bekapcsolások mindig hosszú műholdkeresgéléssel indultak. Az érintőképernyő egyes részei érzéketlennek bizonyultak, maga a kijelző pedig napfényben alig láthatónak, egy kontrasztjavító fólia beszerzése mindenképpen indokolt hozzá. A tartója nem rossz, bár messze van a TomTom kisebb és ügyesebb megoldásától, az viszont nagy butaság, hogy a tápellátást a vezető oldaláról kapja, így a szivargyújtóból jövő kábel minduntalan rá akar tekeredni a váltókarra, vagy éppen a kormányra. Viszont ha végre működött, a Navon 480 jól teljesített, a sebessége, a kijelző mérete és az ára is barátságos.

Busánszky Lajos