Pávák, múmiák, szerpentinek és a V8: 1100 kilométeren és 4 országon át AMG kupéztunk
Bepattantunk egy őszinte biturbó V8 „szívű” Mercedes-AMG GT 63 kormánya mögé és három nap alatt négy országon át igyekeztünk a lehető legtöbb kanyart és kulturális élményt levadászni. Pusztult a benzin, telt az élményzsák és közben nem féltük koptatni a kamera szenzorát.
Hosszú és igazán élvezetes autós túráknak mi mással, mint vérbeli GT-kkel a legjobb nekivágni. Ezek az általában luxussal kellemesen nyakon öntött Grand Tourer vagy Gran Turismo járgányok abszolút nem jönnek zavarba, ha nagy tempóról, hamisítatlan vezetési élményről és sok-sok száz kilométeres tripekről van szó.
Mi sem egy billegős divatterepjárót vagy egy unalmas dízelkombit fogtunk be a május végén megejtett négy országon átívelő élményautózásunkra, hanem egy mindenféle elektrifikációt nélkülöző régivágású Mercedes kupét.
Konkrétan egy kétajtós Mercedes-AMG GT 63-at, melynek alacsony építési módja és 585 lóerős biturbó V8-as erőforrása az álmoskönyvek szerint csupa lélekmelengetővel kecsegtet a petrolheadek számára.
De kedves laikusok nyugalom, a brutális rajtelektronikán, a 3,2 másodperces 0-100-as gyorsuláson és a 315 km/h végsebességen túl is bőven akad ám élet. Nemcsak tankolni, hanem kulturális és gasztro élményeket begyűjteni is gyakran meg-megálltunk az affalterbachi izomkolosszussal.
Hazai kanyarok
Az általunk korábban már részletesen bemutatott Mercedes-AMG GT 63-mal rögtön egy a fővároshoz talán legközelebb eső kanyargós útszakasz felé kanyarodtunk, és Pomáz irányából feltepertünk Dobogókőre.
Innen remek kilátás nyílik a Pilisre és a lent kanyargó Dunára, és miután sebtében elfogyasztottunk egy remek csokis-meggyes rétest, máris tovább folytattuk utunkat Esztergom irányába.
Az út vonalvezetésére nem sok panasz lehet, minőségére viszont annál több, és gyorsan konstatáltuk, hogy a német technika adaptív futóműve még komfort állásban is eszméletlenül kemény ezekre a gyatra aszfaltszakaszokra.
Sebaj, rögtön célba is vettük az egyik legjobb minőségű hazai szerpentint, az Esztergomtól alig fél órára található legendás Bajna-Héreg szakaszt. Nemcsak motorral, autóval is hatalmasat lehet kanyarogni errefelé, viszont negatívum, hogy nem túl hosszú a szerpentin, illetve, hogy hétvégén nagyobb a tömeg errefelé, mint a Westendben.
Ha van időnk, érdemes felkeresni a bajnai Sándor-Metternich-kastélyt, ezután pedig jöhet a következő úti cél, a tatai Öreg-tó partján található vízi vár, melynek érintésével mi rögtön Komárom felé vettük az irányt.
Itt a Csillagerőd parkolójában vetettünk néhány pillantást csillagos tesztalanyunk erőforrására, melyet az „egy motor, egy ember” filozófia jegyében egy bizonyos Fabrizio Rosati szerelt össze, és ennek megfelelően az ő kézjegye díszíti a motoron lévő díszes kis plakettet.
4 literből és 8 hengerből 2 turbóval szinte gyerekjáték kihozni 585 lóerőt és 800 Nm-t, és az AMG GT-ben mindez elképesztő motor- és kipufogóhanggal társul, pláne Sport+ módban.
A hangszórókból itt bizony csak hagyományos zene szól (nem is akárhogyan), nem pedig parasztvakító szintetikus motorhang.
Irány Szlovákia!
A Dunán és a határon átkelve Dunaszerdahely felé vettük az irányt, mely többségében magyarok lakta kisvárosban egy remek ár/érték arányú ebéd elfogyasztása során elsétáltunk a Sárga-kastélyhoz, melynek termei a Csallóközi Múzeumnak adnak otthont.
Innen egy órát autóztunk első szálláshelyünkig, Bazinig, és minden egyes csigolyánkkal megtapasztaltuk, hogy a lapokból összeillesztett ide vezető főút mennyire nem kompatibilis az AMG GT sokkal inkább a Nordschleifére belőtt futóművével.
Így fordulhatott elő, hogy míg mi 40-nel vánszorogtunk, addig az ötöd akkora teljesítményű és fényévekkel komfortosabb Skodák és Daciák ennek duplájával hasítottak el mellettünk.
Bazin egykori várát kastéllyá alakították, ma múzeum, étterem és hotel található benne, parkjában pedig szép számmal találhatók igen díszes és nem ritkán hangoskodó pávák.
Bazin és Pernek között található az egyik legjobb szlovák szerpentin. A Pezinská Baba néven emlegetett kanyargós hegyi szakasz körülbelül 10 kilométer hosszan kanyarog a Kis Kárpátok vonulatai között, és itt végre nemcsak a hajtást, hanem a felfüggesztést is ki tudtuk próbálni Sport+ módban.
A hatás nem maradt el, a GT 63 elképesztő vehemenciával vette a kanyarokat, a kormányzás tűpontosnak a kilencgangos váltó pedig villámgyorsnak bizonyult, és bár az elődtől eltérően immár mind a négy kerék hajtott, gyorsan kiderült, hogy a hangsúly természetesen a 305 milliméter széles hátsó abroncsokon van.
A 2 tonnás tömeg nem kevés, és bár ezt a lehetőségekhez képest elég jól sikerült palástolni, nem kérdés, hogy pályanapra inkább egy 500 kilogrammal könnyebb, puritánabb Porsche 911 GT3 RS-t vinnénk el.
A méregdrága karbonkerámia fék igen harapós, brutális erejű, és a megannyi fel-le, fel-le kanyarvadászat végén sem mutatta a fáradás legkisebb jelét sem. A Pezinská Baba nagy élmény, de itt is fel kell készülni arra, hogy hétvégén hatalmas lehet a forgalom.
Jöhet Csehország!
Körülbelül egy órányi autópályázást követően megérkeztünk Brnóba, ahol legnagyobb meglepetésünkre mozgás közben láttunk egy Járay Pál nevével fémjelzett 30-as évekbeli aerodinamikai atombombát, egy Tatra 77-et:
És bizony ez a tűzpiros patinás Skoda Felicia kabrió is megragadta a figyelmünket:
A szűk parkolóházban aranyat ért a középső kijelzőn megjelenített 360 fokos panorámakép. E nélkül nehéz lenne megbirkózni a parkolással, mert egyrészt igen alacsonyan ülünk, másrészt futballpálya hosszúságúnak tűnik a gépháztető.
Még szerencse, hogy adott az összkerék-kormányzás, bár a normál Mercedesektől eltérően nem 10, hanem csak 2,5 fokkal fordulnak el az AMG gigantikus hátsó kerekei.
Brnóban érdemes felmenni a régi városháza tornyába, ahonnan remek kilátás nyílik a Szent Péter és Pál székesegyházra, az egykoron Kazinczy börtöneként funkcionált Špilberk várra és a helyi árusok gyümölcsei és virágai által színezett piactérre.
Utóbbi alatt található a morva főváros történelmi labirintusa, a kapucinus templom kriptájában pedig negyven múmiát lehet megtekinteni.
Az 1656 és 1784 között itt végső nyughelyet kapott elhunytakat nem szándékosan mumifikálták, a testeket a szüntelenül áramló levegő szárította ki.
A kávézás szerelmeseinek abszolút nem kell csalatkozniuk Brnóban, ahol hagyományos és speciality kávézók is szép számmal találhatók.
Az ebédet a Pivovarská Starobrno udvarán költöttük el, mely 1325-ig visszadatálható étteremben a helyi csapolt sörökön kívül többek közt a camembert jellegű hermelin sajtot és a nyúlhúst is érdemes megkóstolni.
A pozsonyi kiflin túl
Brno után autópályán Pozsonyt vettük célkeresztbe, ahol az esti órákban lifttel mentünk fel a Szlovák Nemzeti Felkelés hídjának tetején található UFO-ba.
95 méter magasból remek kilátás nyílik a szlovák fővárosra, és többek közt egy méregdrága fine dining étterem is található itt, melynek legolcsóbb tételei az átszámítva 6 ezer forintos csokis, illetve epres/rebarbarás desszertek.
Pozsony történelmi belvárosa gyalogszerrel könnyen bejárható, és bár a várra ezúttal nem jutott időnk, a Szent Mihány-toronyból többek közt erre is remek rálátásunk nyílt.
A pozsonyi kiflit mindenképpen érdemes megkóstolni a helyi cukrászdákban, ahol sok egyéb finomság is pénztárca nyitogatásra ösztönözhet.
Szlovákiából rövid autózással megérkeztünk a szomszédos Ausztria határmenti részén található Schloss Hofba, mely gyönyörűen gondozott és hatalmas parkkal rendelkező kastélyban Savoyai Jenő herceg életét bemutató időszaki kiállítást tekintettük meg.
A kertben fűre lépni kifejezetten szabad, sőt ajánlott is, a gyermekek pancsolhatnak a kánikulában és remek családi program a 70 hektáros létesítmény több száz állatának megtekintése, simogatása.
Innen a Fertő tó irányába vettük utunkat, ahol Podersdorf (Pátfalu) látványos világítótornyának közelében tekintettük meg a naplementét, majd pedig egy remek krumplisalátás bécsi szelet elfogyasztását követően bepötyögtük a navigációba Budapestet.
360 van beleírva
Magyarország, Szlovákia, Csehország és Ausztria általunk felkeresett régiói megannyi csodás látnivalóval szolgálnak, melyeket akár külön-külön egynapos kirándulások formájában is érdemes lehet felkeresni. És természetesen nem feltétlenül kell hozzá méregdrága sportkocsi, bár ez utóbbi vezetési élmény fronton mindenképpen emeli az utazás szépségét.
A 2+2 üléses és meglepően praktikus csomagterű Mercedes-AMG GT nem éppen kétfilléres tétel, 51 millió forint jelenti a belépőszintet, mely összegért ráadásul még csak 2 literes 4 hengeres élvezetek járnak.
Az 585 lóerős V8-as móka 84 millió forint magasságában kezdődik, és néhány extra beikszelésével gyorsan át lehet lépni a 100 millió forintos lélektani határt.
Nem meglepő módon az üzemeltetési költségek is jelentősek. 4 országot érintő 1100 kilométeres túránk során 17 literre jött ki az átlagfogyasztás, ami szerénynek éppen nem mondható, de egy olyan benzinpusztítótól tulajdonképpen korrekt, melybe „360 van beleírva”.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
