Bár a magyarok erősen családcentrikusak, a többgenerációs háztartások népszerűségi indexe meglehetősen alacsony. Nem véletlen, mert az együttélés e formája az előnyei mellett súlyos konfliktusok színtere is lehet. Hogyan csináljuk jól?
Az új jelenség - legalábbis elméletben - egyre szerteágazóbban bukkan fel a társadalomban.
Az utóbbi évtizedekben a pozitív pszichológiai kutatások felhívták a figyelmet a megbocsátás fizikai és mentális lelki egészségre gyakorolt pozitív hatásaira. Ezek szerint a megbocsátási hajlandóság hozzájárulhat az általános jólléthez, csökkentheti a depresszió szintjét, és segítheti a megküzdést a nehézségekkel.
Lehet, hogy hasonló a munkájuk, lehet, hogy egymás mellett is végzik, mégsem együtt dolgoznak – vallják az írók, akik 35 éve alkotnak egy párt. Erről a különleges és sokrétegű kapcsolatról kérdeztük őket.
Az ünnepi időszak sok családban szeretet és békesség helyett a konfliktusok kipattanásának színtere, de a családjuk által (egykor) bántalmazottak különösen nehéz helyzetben vannak. Mit tehetnek önmagukért, és hogyan lehet segíteni? Kérdéseinkre Szirtes Lili tanácsadó szakpszichológus, A bántalmazó árnyékában című, nemrég megjelent könyv szerzője válaszolt.
Miért van az, hogy a forralt bor illata, a díszek csillogása, a klasszikus dallamok nem (csak) szép hagyományokat idéznek fel legtöbbünkben, hanem inkább stresszt és az elvárásoknak való görcsös megfelelést váltanak ki? Sokkal könnyebb lenne valódi ünnepként megélni a karácsonyt, ha tudatában lennénk a decemberi napok hátterében meghúzódó rejtett lélektani összefüggéseknek – állítja egy dublini pszichológus.
Mindnyájunknak szüksége van mély kapcsolódásokra, ám e vágyunk, netán éhségünk miatt könnyen kiszolgáltatottakká és sebezhetőkké válhatunk.
Tekintve az izraeli-palesztin összecsapásokat, sajnos a téma közben még aktuálisabb lett.
Életünk első pillanatától fogva társak között élünk, tapasztalunk, szerzünk élményeket, és tanuljuk, alakítjuk érzéseinket. A legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban szakértő szerzőinkkel annak eredtünk a nyomába, hogy miként lehetnek a kapcsolataink a lehető legjobbak. Mikor engedjük el őket, és mikor álljunk ki értük, vállalva a sebezhetőségünket.
A barátkozás folyamatát hosszú évek során tanuljuk meg. Sikereink, kudarcaink segítenek ahhoz, hogy barátokat találjunk és megtartsuk a barátságot.
Bár azt hihettük, hogy a világjárvány megtanított jelen lenni, és időt kaptunk a befelé fordulásra és erőforrásaink felfedezésére, a rohanó hétköznapok hamar visszatértek, sőt, egyre több esemény okozhat stresszt az életünkben. Idén karácsonykor kiadónk pszichológiai újdonságai segítenek békésen szemlélődni és megtalálni helyünket a forgatagban.
A magabiztosság egyik kerékkötője, ha hiszünk az azt övező előítéleteknek.
Ön melyiket választaná? Kitart egy fontos döntés mellett akkor is, ha azt a családja nem támogatja, vagy inkább mások elvárásainak felel meg, és átalakítja belső, érzelmi világát, lemondva így a döntéséről? Bár szeretnénk azt hinni, hogy az első csoportba tartozunk, az emberek többsége a másodikat választja. Miért van ez így?
Persze nem erőltetett udvariaskodásról van szó.
Olyan korban, ahol egyre extrémebbé válik az individualizmus, és ennek kapcsán a látszólagos szabadság mellett a kiszakítottság megélése, újra és újra felmerül a kérdés, mit is veszíthetünk azáltal, ha szinte teljes egészében saját szubjektív élményvilágunkba záródunk, ha figyelmünk fókusza szinte kizárólag saját magunkra vetül.
Válás után általában inkább az anyáknak ítélik meg a gyerekeket, ezért az apáknak kevesebb idő áll rendelkezésre a közös élményekre, a kapcsolat építésére.
Manapság mintha az élet értelme az önmegvalósítás lenne, szinte mindent feláldozunk az oltárán. De boldoggá tesz-e az adott cél elérése, képességeink teljes kibontakoztatása?
Ez is egy függőség, amivel érdemes foglalkoznia.
Miért akartam, akarok gyereket? Van, aki úgy felelne, mindig is tudta, hogy lesz gyereke. Mások talán furcsának találják a kérdést, és sosem gondolkodtak el rajta. Hiszen az elvárt és jellemző viselkedésekre ritkán kell magyarázatot adnunk. Pedig a szülők és a gyerek szempontjából is fontos, hogy valójában kiről is szól a vállalás.
A trauma feldolgozásnak első lépése az önmagunk felé való radikális őszinteség, és annak beismerése, hogy valami történt velünk: ám amennyire könnyen hangzik, olyan nehéz ez a folyamat – derült ki a HVG Extra Pszichológia Szalon könyvbemutató estjén, ahol a szerző, Szirtes Lili szakpszichológus vendége Szilágyi Liliána egykori úszó, traumatúlélő volt.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
