Hosszú interjút adott a 24.hu-nak Hujber Ferenc, aki arról beszélt többek között, hogy szeretné megtalálni a helyét a társadalomban.

Az egykor népszerű, ám komoly függőségekkel és mentális problémákkal küzdő színész 2017-ben írta ki magát végleg (vagy legalábbis hosszú időre) a szakmából, amikor kétszer is botrányosan szerepelt a TV2 Mokka című műsorában. Hetet-havat összehordott többek között arról, hogy Jézus valójában színész volt, korának Stohl Andrása, vagy hogy valójában nem is ő halt meg, hanem egy tízéves kisfiú. Érthetetlen módon az első adás után még vissza is hívták, majd, miután ismét zavaros elméleteket adott elő, kitessékelték a stúdióból.

Hujber biztos abban, hogy egyszer médiahackként tanítani fogják valahol ezt a szereplését, ami, ha Oscar-díjat nem is, egy Jászait azért megérne szerinte. „Az a két nap magasiskolája volt az imprónak. Abba húsz év színészi tapasztalatát tettem bele”, magyarázta, ugyanakkor elmondása szerint pontosan tudta, hogy abban a pillanatban kivetette magából a szakma. Ráment mindene, a magánéletét is beleértve. Többször is megpróbált külföldön új életet kezdeni, Londonban például pizzafutárkodott.

„Úgy hallottam, élő műsorba nem mehetek sehová. Magyarországon nincs olyan műsorszerkesztő, aki megkockáztatná ezt”, mondta ennek kapcsán Hujber, aki pár éve ugyanakkor szerepelt egy RTL-es főzős műsorban, a Konyhafőnök VIP-ben.

Saját bevallása szerint ekkoriban még aktívan füvezett.

Mikor vége volt egy forgatási napnak, ahogy hazaértem, ott volt a fű. De egyre több kellett belőle. Már ahhoz is, hogy el tudjak aludni. Egy idő után az idegrendszerem teljesen tönkrement. Olyan szinten paranoiás és idegbeteg lettem, hogy mindenre ugrottam, mindenbe belekötöttem. Egyszer nevettem, egyszer zokogtam, joggal hihette a közvélemény, hogy megőrültem – pláne, ha ezt egy műsorban teszed.

Hujber nagyon gyorsan ért el nagyon sok mindent a karrierjében, 1999-ben végzett a Színművészetin, pár évre rá már országszerte ismert volt, játszott a Nemzeti Színházban, a Valami Amerikában, a Barátok köztben, ám a sikert nem tudta jól kezelni. „Tizenöt éve mondta nekem Alföldi Robi, hogy azzal a húzással, mikor én Garas Dezsőt otthagytam a Nemzetiben az Anyám, Kleopátra bemutatója után, gyakorlatilag felmondva… azt soha nem fogják nekem megbocsátani. Ott én már bekattantam.” Szerinte a szakma soha nem is fog megbocsátani neki.

Arról is beszélt, hogy bár soha nem lesz öngyilkos, korábban volt már öngyilkossági kísérlete: fiatal korában túladagolta magát gyógyszerrel, hogy leszereljék a katonaságtól. Ennek az előzménye az volt, hogy elment a zalaszentgróti színjátszó táborba, ahol Máté Gábor és Ascher Tamás tartottak kurzust többek között Mundruczó Kornél, Schilling Árpád, Gryllus Dorka és Ónodi Eszter részvételével.

Én, a katona, a parasztgyerek, nullás hajjal játszottam. Megéreztem, hogy színész lehetek. Csak rá kellett jönnöm, hogy míg a csoport jelentős része mehet a főiskolára, mert már felvették őket, nekem vissza kell térnem a katonasághoz.

Végül nem szerelték le idő előtt, később a Madách Színházban kezdte el színházi karrierjét kellékesként. Amikor jelentkezett a főiskolára, elsőre felvették a Horvai-féle osztályba, a népszerűséggel párhuzamosan azonban elindult lefelé a lejtőn. „Egyenes úton voltam afelé, hogy kiégjek, majd meghaljak. De én nem akartam meghalni. Ja, és ittam, mint a kutya. Az Anyám, Kleopátrát napi fél liter Unicummal próbáltam be. Akkor már olyan súlyos alkoholista voltam, hogy ha akkor nem jön az életembe az első feleségem, Cynthia, én már nem élnék”, mondta.

Az interjúban szóba került a színházi zaklatások témája is, erről Hujber így vélekedett:

Mai szemmel persze azt is tekinthetjük zaklatásnak, amikor a mesterünk kérte, anyaszült meztelenül csináljunk meg egy vizsgát, hogy lássa, képesek vagyunk-e levetkőzni a gátlásainkat. (…) Én még az a generáció vagyok, akinek borzasztó furcsa az, hogy valaki szexuális zaklatásról beszél, mert mutatnak neki egy nemi szervet.

Azt is mondta, hogy „sokféle ember” zaklatta, de mindig tudta ezt kezelni. Eszenyi Enikőről (akivel a Vígszínházban dolgozott együtt) azt mondta: „sokszor úgy beszélt az emberekkel, mint a kutyával, üvöltött, mint a sakál”, és hogy egy ízben a főpróbahéten faképnél hagyta. „Annál a pillanatnál már túl voltam tizenvalahány Unicumon, majd feltettem magamnak a kérdést: akarod ezt?! Azt éreztem, megjelent előttem lángbetűkkel, hogy nem. Akkor kisétáltam. Másnap bementem a művészeti titkárságra felmondani.”

Marton László, a színház akkori igazgatója ezek után elmagyarázta Hujbernek, hogy ilyet nem lehet csinálni, és amíg ő igazgató, addig sehol nem fog szerepet kapni. „Majd fölhívott a Garas, hogy mehetek a Nemzetibe. Aztán egyébként otthagytam a Garast is, emiatt pedig nem mehettem Szombathelyre se, hisz az ottani színházban Jordán Tamás volt az igazgató, a Garas legjobb barátja.”

A bulvárszereplések és a celebkedés kapcsán Hujber kifejtette: „Engem óriási balgaság összekeverni Kim Kardashiannal. Influenszer sem vagyok, csak színész. Boldogan játszanék az Örkényben, a Radnótiban, a Katonában – de soha nem hívtak föl, nyilván a múltam miatt.”