A német sörfőzők mind a mai napig tartják magukat az 1516-os Sörtisztasági Törvényhez. Ez a több mint hagyománytisztelő magatartás azonban erősen gúzsba köti a német sörmesterek kezét. Olyannyira behatárolja lehetőségeiket, hogy más megoldás nem lévén az újításra, a kísérletező szellemű sörfőzők érdeklődése egyre inkább a történelmi gabonafajták felé fordul.

Emmer Bier. A tradíciók tisztelete

Így van ez a Riedenburger Historisches Emmer Bier esetében is. A sörgyár környezettudatos alapítói Martha és Michel Krieger tavaly ülték harmincéves jubileumukat, lévén hogy 1980-óta főznek sört. Szigorúan szem előtt tartják az ökológia gazdálkodás alapelveit, és a sörfőzéshez a szokásos malátákon kívül zabot, rozst és a korai búzafajtákat, így alkor-, tönke- és tönkölybúzát is felhasználnak.

Emblematikus sörüket,a Historische Emmer Biert 2004-ben főzték először. Készítéséhez 50 százalékban tönkebúza-malátát (Emmer-Malz), ezenkívül, tönköly- (Dinkel-), egyszemű- (Einkorn-), árpa- (Gersten-) és búzamalátát (Weizenmalz) használnak. Az eredmény egy különleges 12,8 százalékos szárazanyag tartalmú, 5,5 százalék alkoholtartalmú bronzszínű sör. A búzasörökhöz képest visszafogott savanykásság jellemzi és kellemesen itatja magát, hogy aztán gyümölcsös lecsengésű utóízében felbukkanjon a komló keserűsége is. Gasztronómiai szakértők szerint az ilyen sör kiválthatja a vörös bor szerepét az asztalon, különösen vörös húsok, roston sültek kísérőjeként.

Bármennyire is finom az Emmer Bier, szinte bizonyosak vagyunk abban, hogy rövidesen a német sörfőzők is kilépnek a 1516-os törvény szabta szűk keretből. A tradíciók tisztelete azonban garancia, hogy nem az adalékanyagok, az íz stabilizálók, azaz a tömegsörök irányába fognak előrelépni.