Lenyelte végre a nehéz falatot: az állami közműcég 10 hónapnyi "rágás és előemésztés után” megvette a francia tulajdonú EDF Démász Zrt.-t. A hírt az ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató a saját honlapján jelentette be. Az adásvételre 2017 elején adhatják ki a hatósági engedélyt, de az már biztos, hogy a vásárlással a közműcég betoppant az áramszektorba.

Eddig csak a lakossági gázszektorban utazott eredményesen; azzal minden hazai gázfogyasztó szembesült, hogy októbertől az ENKSZ szakmai felügyelete alatt működő Főgáz vált az egyedüli szolgáltatóvá. Azt, hogy a szektor államosítása milyen stációkon keresztül jutott idáig, többször, részletesen is megírtuk (például itt, itt, itt, meg itt is). A villamosenergia-piaci entrée lehetőségéről is idejekorán cikkeztünk (például itt és itt), ahogyan azt is megírtuk (már február közepén), hogy a Démászt államosítani fogják.

Energiaközpont

Utóbbi esetben egy kiszivárgott levélből derült ki, hogy

a francia tulajdonos értesítette a dolgozókat az „értékesítési folyamat befejezéséről” és arról, hogy március elején konzultál erről az EDF menedzsmentje,

ahol majd az érdekvédelmi képviselők megkaphatják a tájékoztatást a szociális garanciákról. A vevő kiléte akkor nem vált ismertté, de a következő hónapokban a dolgozók innen-onnan megtudták, hogy két állami cég „verseng” értük: az MVM és az ENKSZ is befutó lehet.

Nyár elején a szakszervezetisek azzal nyugtatták a dolgozókat: már biztos, hogy az MVM-hez kerülnek, ahol rendes béreket remélhetnek, és az új tulajdonosnak ágazati szakértelme is van, de az ENKSZ-nek amúgy sincs rá elég pénze. (Tegyük hozzá gyorsan azt is: ekkor úgy nézett ki, hogy miután Lázártól – némi kerülővel – a terület feletti irányítás végül Seszták Miklós minisztériumába került át, az állami közműcégnek volt más gondja is, mint a bevásárlás;  ősszel úgy tűnt, hogy az ENKSZ súlytalanná válik és bedarálják.)

Túry Gergely

Az EDF DÉMÁSZ 755 ezer lakossági és céges ügyfelet lát el, a hálózati cége 32.200 kilométeres elosztóhálózatot üzemeltet. Az, hogy a franciák kivonulnának Magyaroroszágról, évek óta a levegőben volt, mert bár a cég nyereségessége nem forgott kockán, az anyagvállalat inkább az otthoni feladataikra fókuszálva – mint a legtöbb nagy európai energiacég (E.On, RWE, CEZ stb.) – a hídfőállásai eladásáról-feladásáról döntött. Az EDF-re Franciaországban ráadásul komoly feladatok várnak az átalakítás előtt álló honi energetikában, amihez minden forgótőkére szüksége lesz azok után, hogy a cég óriásit bukott a brit Hinkley Point C atomerőművi beruházás besülésével. Maga a Démász áruba bocsátása ennél fogva nem volt újdonság, a meglepetés éppen az volt, hogy a februári hír után az adásvétel ennyire elhúzódik.

Azt, hogy a Démász részvénytársaság (benne a hálózati céggel, az EDF DÉMÁSZ Hálózati Elosztó Kft.-vel) milyen áron kelt el, nem tudni. Azt, hogy nem bagóért cserél gazdát a szegedi központú cégcsoport, az mutatja, hogy a céginformációs rendszerben szereplő adatok szerint a 688 főt foglalkoztató hálózati cég jegyzett tőkéje több mint 104 milliárd forint (a Démász Zrt.-jé pedig 37 milliárd), a nettó árbevétele pedig 2015-ben meghaladta a 48,5 milliár forintot (a részvénytársaságé megközelítette a 100 milliárd forintot). Sok tényező, pró és kontra hatással lehetett a vételárra (például az átveendő munkaerő állásainak garantálása, bevállalt, de be nem fejezett beruházások átvétele, stb.),

de a piaci források szerint 110-130 milliárd forint körüli áron adhatták el a vállalatcsomagot.

A nagyságrend magyarázza azt is, hogy az 1 milliárd forintos jegyzett tőkével működő ENKSZ – ha már direkt állami pénzt erre nem kapott – miért vett igénybe külső forrást. Az MVM szerepvállalása nem meglepő. Egyrészt állami cég, amit a kormányok fejőstehénként, efféle vásárlásokra is gyakran használnak (lásd például: itt meg itt), másrészt viszont épp erre a  piacra készül a cég – ahogy ez a Habony Árpád lapjában, a Lokálban megjelent interjúból is kiderül. Az állami energiaholding 2020-ig felvázolt vállalati stratégiájának egyik "Értéklánc lefedése" címkét viselő fejezete arról szól, hogy a termelőtől a fogyasztóig kellene biztosítani a jövőben az MVM "jelenlétét", hogy az erőműtől a legutolsó villanyóráig minél hatékonyabbá tegyék a szolgáltatási folyamatot – és hogy az e láncolaton megszerezhető bevételeket is maximalizálhassák.

behance.net

Októberben azt írtuk, hogy a Démász jó lehetőséget jelenthet mindehhez az MVM számára. Azzal azonban nem számoltunk, hogy a fogyasztókat és a hálózatot közösen veszi meg a cég az ENKSZ-szel. Így azonban még valószínűbbé válik a kép: az ENKSZ, mely a gázpiacon nem vett meg hálózati cégeket (igaz, a FŐGÁZ Földgázelosztási Kft.-nek van egy 5865km hosszú elosztóhálózata), és valószínűleg az áramszektorban sem törekszik majd erre (pláne, hogy ha mégis megtenné, a nagy tőkevonzat miatt gyorsan az MVM fejére nőne, márpedig éppen ezt elkerülendő állt be Seszták mögé az MVM a Lázár elleni csörtében). Az, hogy a közműcég a villamos művek pénzén vásárolt, inkább azt valószínűsíti, hogy a fogyasztókat megkapja a rezsicég, a hálózat pedig idővel az MVM-nél landol.

Ha ez a kombó beválik, feltehető lesz a hogyan tovább kérdése. Az, hogy az MVM–ENKSZ-páros a hálózat-fogyasztó megosztásban ráveti-e magát az egész magyarországi árampiacra. Az Elmű-Émász és az E.On cégeinek van még ideje minderről gondolkodni, mivel a Démász államosításának lezárása – az ügyfelek átvételére és a cég vállalati integrációjára – iparági szereplők szerint egy-másfél év szükséges.