„Mérőpontokká nyilvánítanánk a fúrt kutakat, így lényegében egy olyan monitoring rendszer is létrejönne, amely a talajvizet rengeteg ponton vizsgálhatná, ráadásul, a becsülhetetlen mennyiségben fúrt kutakat egyben regisztrálnánk is”

– magyarázza B. Nagy László, a szegedi választókörzet fideszes parlamenti képviselője. A politikus körzetének csak az egyik fele Szeged egy része, választói többsége a Homokhátság településein él, zömében azok a családok, akiket padlóra vinne, ha most minden egyes, akár negyven-ötven évvel ezelőtt fúrt kúthoz is engedélyterveket kellene készíttetni, majd az engedélyeztetést is elintézni.

A 2016-os módosítás a költséges procedúrát minden esetben előírta, a régiek kaptak volna haladékot az év végéig. Az idei nyár eleji módosított tervezet, amelyhez egyébként szeptember végéig kellett volna a végrehajtási utasításokat összerakni, viszont túllőtt a célon, nyolcvan méteres talpmélységig szabaddá tette az utat. Ezt a változatot nem volt hajlandó aláírni a köztársasági elnök, és az Alkotmánybíróság is kifogásokat emelt, de a környezetvédelmi, vízügyi szakma is ellenállt.

„Olyan megoldásokat kell keresnie, amelyek nem rónak jelentős terhet az állampolgárokra és a gazdálkodókra, ugyanakkor lehetővé teszik, hogy az állam ismerje és nyilvántartsa a vizek állapotát, illetve szükség esetén képes legyen beavatkozni azok védelmében”

- ezt Bándi Gyula ombudsmanhelyettes, a jövő nemzedékek szószólója írta az Indexen is megjelent véleményében. Bándi azt is hozzátette, hogy semmi nem kényszeríti az államot, hogy a terheket áthárítsa az állampolgárokra, de arra már igen, hogy a vízkincset megőrizze.

Ha a kutak mérőponttá nyilvánítását a vízügyi szakma is megfelelőnek tartja, és átmegy a törvényességi tűzpróbán is, akkor akár megoldást is jelenthet a két éve húzódó ügyben. B. Nagy László javaslatát eljuttatta a vízügyhöz, a Belügyminisztériumba is.