10 szó, amit a 2010-es években tanultunk
Tíz éve ilyenkor még fogalmunk sem volt arról, mit jelent az a rövidítés, hogy NER, furcsa idegen szónak tűnhetett volna a Brexit, nem volt még klímasztrájk, ellenben a Myspace-en már létezett egy Me Too mozgalom, csak alig tudtak róla. Aztán mindet megtanultuk. Összegyűjtöttük egy emlékezetes évtized emlékezetes szavait, és az évtized legerősebb mondatait.
NER
„Ma a magyarok rendszert buktattak, a hatalommal visszaélő oligarchákét, és megalapították a nemzeti együttműködés rendszerét” – mondta Orbán Viktor 2010. április 25-én, az akkor még kétfordulós parlamenti választás második fordulójának estéjén. Azt mindenki döntse el, hogy Magyarországon azóta voltak-e hatalommal visszaélő oligarchák, mindenesetre tény, hogy a nemzeti együttműködést elfelejtettük, rövidítése, a NER viszont időközben éppen a kormányközeli gazdasági hatalom szinonimájává vált. Azt, hogy mekkorává is nőtt ez a hatalom az állami megrendelésekből, az építőipari cégek esetében elemeztük nemrég: csak két, egymástól egyáltalán nem független cégcsoport több mint kétezer milliárd forintot zsebelt be – jórészt uniós pénzekből.
Arab tavasz
A szó egyik érdekessége, hogy az arab tavasz télen kezdődött, és jórészt le is zajlott 2011 tavaszának kezdetére. A társadalmi és politikai feszültségek egészen váratlan helyzetekben képesek robbanni: 2010 decemberében Tunézia egyik vidéki városában Mohamed Buazizi utcai árus felgyújtotta magát, tiltakozásul a korrupció és a rendőri megalázások ellen, ez akkora tüntetésekhez és zavargásokhoz vezetett, hogy az elnök 2011 januárjában elmenekült az országból, a düh pedig végigsöpört az egész arab világon. Igaz, Amr Músza, az Arab Liga főtitkára, miután 2011 januárjában találkozott Orbán Viktorral, arról beszélt, túlzó volna ragályosnak nevezni a tunéziai események esetleges elterjedését.
Tévedett, de tévedtek azok is, akik azt hitték, hogy az arab világban béke és valamilyen nyugati jellegű demokrácia jön. Egyedül Tunézia járt jól, ahol tényleg egy többé-kevésbé működő demokrácia lett. Egyiptomban két év után más arcokkal, de visszatért a katonai diktatúra, Líbia gyakorlatilag darabjaira szakadt, Jemen és Szíria pedig azóta polgárháborútól szenved – Európa életét pedig az ezekből az országokból érkező menekültek forgatták fel.
Tao
2011-ig ezt a szót csak az adóügyekkel és a távol-keleti vallásokkal foglalkozók használták gyakran. Akkor viszont bejelentették, hogy „a kormányzat ezúttal a társasági adóról szóló törvény módosításával nyújtana mentőövet a hazai sportnak”. A cégek a társasági adójuk (vagyis taójuk) egy részét sportszervezeteknek ajánlhatják fel a költségvetés helyett – erről már az első bejelentésnél próbált mindenkit megnyugtatni a kormány, hogy innentől itt már nem közpénzről van szó, bíróságnak kellett később kimondania, hogy de igen.
Azt már a legelső, tao-rendszerrel foglalkozó cikkünk második mondatában felvetettük: „bár fontos kérdés, hogy mennyi forrást biztosíthat ez a magyar sportéletnek, még ennél is jelentősebb, hogy hozzájárul-e az intézkedés az ezer sebből vérző szektor hosszú távú fenntartható, esetleg önellátó működéséhez.” Nem. Arra pedig ez után csak 2011 novemberéig kellett várni, hogy az akkor még független Origo kiderítse, a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány kapta a legnagyobb támogatást. A legfrissebb összesítések szerint már majdnem ezermilliárd forintnál tart a tao céljára a költségvetésből kimenekített pénz, ebből focira nagyjából a négyötöde jutott.
Rezsicsökkentés
A szó, amivel meg lehetett nyerni egy választást. 2012. december 12-ig kell visszamennünk az időben – akkoriban épp tüntettek a diákok a felsőoktatásban az államilag támogatott helyek csökkentése miatt, a kormánynak pedig gyorsan ki kellett találnia valamit, amivel elterelik erről a figyelmet. Jellemző, hogy a tüntetésre reagáló kormányszóvivői nyilatkozat mellé csak egy keretesbe került be a másik bejelentés: „januártól 10 százalékkal csökken a lakossági távhő, áram és gáz ára, ezt mai ülésén fogadta el a kormány”.
Majd kiderült, hogy politikai csodafegyvert találtak, megdöbbentő magasságba röpítette vissza az ötlet a Fidesz népszerűségét (pedig 2012-ben pont voltak bajaik a közvélemény-kutatások szerint), a rezsicsökkentéseket több részletben elosztva vezették be és propagálták újra meg újra, a 2014-es kampányban rezsifórumokat hívtak össze, de még 2019 végén is arról beszélt Orbán Viktor az EU-csúcson, hogy a rezsicsökkentést meg kell védeni. Más kérdés, hogy az áremelés tilalma miatt a közműcégek egyre nagyobb bajban vannak, a nagy beruházásaikra nincs pénz, de hát kit zavarnak ilyen apróságok, ha egyszer rezsicsökkentés van?
Brexit
Extrém drága lenne a briteknek elhagyni az EU-t – írtuk le 2014. május 27-én egy cikkben, ami arról szólt, hogy „bár a kilépés gondolata népszerű az Egyesült Királyságban, valódi gazdasági következményeiről mostanáig kevés szó esett”. Maga az ötlet, hogy egy népszavazás kellene az EU-tagságról, akkor már nem volt új, David Cameron brit miniszterelnök már egy éve bejelentette, hogy ha a 2015-ös választást megnyerik a konzervatívok, akkor referendum jön a szigetország uniós tagságáról. Ami miatt mégis érdekes volt ez a kis hír, az az: ekkor írtuk le először a hvg.hu-n azt a szót, hogy „Brexit”, még idézőjelben, mögé téve a magyarázatot: a Britain és az Exit szavakból képzett műszó.
Azóta csak öt és fél év telt el, és most már talán tényleg megvan a britek kilépésének dátuma. Persze, ezt hittük korábban is.
Mellesleg valaki emlékszik még a Grexitre? 2011–15 között kisebb-nagyobb intenzitással volt tele a világsajtó azzal, hogy összeomlik-e a görög gazdaság, magával rántja-e az eurót, és egyáltalán, mi lesz a görögökkel. Nálunk például 2017-ben és 2018-ban is egy-egy cikk volt csak, amiben leírtuk a Grexit szót, idén pedig ez az első. Igaz, ehhez hozzájárult, hogy a 2015-ös technikai államcsőd óta sikerült kihúzni a legnagyobb bajból az ország gazdaságát.
Illiberális
Ez a szó először 2010 szeptemberében jelent meg nálunk, a sokat mondó Putyin „hülyéi” és a Fidesz című szemlecikkben. Majd teltek az évek, és egészen 2014-ig csak arról lehetett írni, hogy a kormány kritikusai szerint illiberális demokrácia épül. Mígnem aztán Orbán Viktor a 2014-es győzelme után nem sokkal felvállalta a szót, és tusnádfürdői beszédében meghirdette: a magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni kell, egy illiberális állam.
A szó nem is annyira Magyarországon verte ki a biztosítékot, mint a világban, ma gyakorlatilag mindenhol ezzel a jelzővel azonosítják a Fidesz-vezetést.
Határzár
Ezt a szót nem megtanulnunk kellett ebben az évtizedben, hanem újratanulnunk – 2015 előtt csak a hidegháborús visszaemlékezésekben és néhány amerikai hírben volt róla szó. Aztán 2015 nyarán minden ezzel lett tele. Elsőként akkor írtunk róla, amikor Kósa Lajos elmondta, a Fidesz-frakció lezárná a déli határszakaszt, de megígérte, ezt „egyáltalán nem úgy kell érteni, hogy fizikailag lezárnák a határt”. Aztán kiderült, hogy de, pontosan úgy kell érteni. A „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” 2016 tavasza óta még mindig tart, főleg az MTVA híradóiban. 2015 nyarán 111 447 illegális határátlépést regisztráltak, ráadásul a szám ennél magasabb is lehetett, mivel sokakat bármilyen regisztráció nélkül csak továbbtereltek Ausztriába. Idén nyáron ugyanez a szám 1458 volt.
Az évtized új szavai közé nem sorolhatjuk a migránst, de amíg korábban ez csak azokat az embereket jelentette, akik egyik országból a másikba költöznek, most már valami olyan, amitől az ember vagy fél, vagy Soros-bérencnek kiáltják ki.
Fake news
Az évtized elején arról volt szó, végre eljöhet a jól informáltság kora, az internet mindenkihez eljut, és így az igazi hírek is. Hát nem egészen ez történt. Álhírek és hamisítások mindig is voltak, amióta feltalálták az írást, de a mostani évtizedben szinte soha nem látott tempóra kapcsoltak a propagandisták. Az egész csúcsán pedig megjelent 2015-16-ban Donald Trump üzletemberből lett amerikai elnök, akinek az egyik leggyakoribb témája a fake news. Ügyes trükk, és működik: ha az ember azzal vádolja az ellenfeleit és a független médiát, hogy hazudnak, azzal jól tereli el a figyelmet saját magáról, a szegény olvasó pedig a végén azt sem tudja, kinek higgyen.
Nem terjedt el igazán az „alternatív tény” fogalma, pedig Trump tanácsadójától ez egy erős próbálkozás volt, amikor szembesítették azzal, hogy Trump hazudott, amikor azt mondta, az ő beiktatásán többen vettek részt, mint elődje, Barack Obama tiszteletére rendezett ünnepségen. De legalább a világ szinte minden pontján, így Magyarországon is azzal bújhatnak ki a politikusok a kínos kérdések elől, hogy „fake news-nak nem nyilatkozom”.
#MeToo
Nem sokan tudják, de a szópárt már 2006-ban használták, szinte pontosan ugyanarra, mint most: a Myspace-en indult egy Me Too mozgalom, az erőszakot elszenvedő fekete nők összefogására és támogatására. De erre sokan nem figyeltek fel – annál többen arra, amikor 2017 októberében a világhírű producert, Harvey Weinsteint megvádolta a The New York Times azzal, hogy nőket zaklatott. Egy színésznő, Alyssa Milano annyit tweetelt: ha szexuálisan zaklattak vagy megtámadtak, írd ki erre a tweetre válaszul, hogy me too, vagyis "engem is".
Ez volt a katalizátor, az eredmény pedig felforgatta a világot. Megdöbbenve szembesültek azzal tömegek, hogy hány nő volt már zaklatás áldozata. Az évtized egyik hírhedt szópárja lett Magyarországon a vak komondor utalva Balogh József fülöpházai polgármesterre, aki mikor az a vád érte, hogy súlyosan bántalmazta élettársát, azzal takarózott, hogy a nő átesett az útban fekvő vaksi kutyáján. Őt ugyan 2019-ben beválasztották a képviselő-tesületbe, ám külföldön és nálunk is addig köztiszteletben álló emberek buktak meg a zaklatás vádja miatt. Akárhogy is, elindult egy nehéz, de nagyon fontos gondolkodás arról, hogy mit jelent ma a férfi-nő viszony, és mit a hatalommal való visszaélés.
Klímasztrájk
Az évtized végének egyik legfontosabb szava ez – annyira új, hogy tavaly született csak meg. Mi először idén az év elején írtunk arról, hogy tavaly nyár óta Greta Thunberg „péntekenkénti klímasztrájkja tömegmozgalommá nőtte ki magát”. Azóta már Magyarországon is több ezer fiatal csatlakozott a péntekenkénti tüntetésekhez, világszinten pedig egészen meglepő dolgot sikerült elérni: arra, amit a tudomány már évtizedek óta hiába mond (nevezetesen hogy baj van), végre tömegek figyelnek oda, és fiatalok is elkezdtek foglalkozni a politikával.
| A '10-es évek tíz erős mondata |
|
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
