Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Hamarosan annyira szerencsés lehet valaki, hogy egy csomó értékes ingatlant megszerez Budapest kellős közepén. A Válasz Online írta meg, hogy belvárosi palotákat adna el a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, így a Belügyminisztérium Lánchídra néző épülete, az egykori Pénzügyminisztérium József nádor téri központja, a Magyar Államkincstár Hold utcai központja is új tulajdonoshoz kerülhet az államtól, de még két Széchenyi rakparti irodaház is szerepel a listán, ahogy a belvárostól távoliként az újpesti Árpád-kórház épülete is. Majd a K-Monitor kiderítette, hogy az V. kerületi önkormányzat is hirdetett meg eladásra ingatlanokat, alsó hangon 4 milliárd forintnyit.
A lehetséges vevők között a környéken igencsak aktív Tiborcz Istvánt emlegették, de ő ezt tagadta, és hivatalosan egyelőre semmi nyoma nincsen annak, hogy valóban a miniszterelnök veje pályázna. A Nemzetgazdasági Minisztérium mindenesetre azt írta: „az értékesítésre szánt épületek jellemzően olyan, szerkezetileg és gépészetileg elavult ingatlanok, amelyek fenntartása rendkívül költséges, felújításuk pedig aránytalanul magas költséget jelentene az államnak”, úgyhogy gazdaságosabb inkább modern irodaházakat bérelni – amiket amúgy épp NER-közeliek építtetnek.
Bemutatták az EU új, 2028 és 2034 közötti költségvetésének tervét. A főösszeg 2000 milliárd euró, ami jóval több a mostani 1200 milliárdnál – a plusz pénzt nem a tagállamoktól, hanem elsősorban a kibocsátás-kereskedelmi rendszerből, az elektromos hulladék, a dohánytermékek, valamint a nagyvállalatok adóztatásából szereznék meg. Magyarország számára különösen fontos, hogy Ursula von der Leyen azt is mondta: a jogállamiság minden EU-s finanszírozásnak a feltétele, bekerülnének ebbe a körbe az agrárpénzek is. Magyarországnak 37,7 milliárd euró jutna, ami kiemelkedően sok pénz lenne, több, mint ami ebben a hétéves periódusban jár(na). De mivel Ukrajna is kaphat EU-támogatást, Orbán Viktor elutasítja a javaslatot.
Fontos egyezségre sikerült jutni az Oroszországgal szembeni újabb EU-s szankciók kapcsán is. Itt a szlovák és a magyar szavazat hiányzott már egy ideje, de előbb Robert Fico, majd Orbán Viktor is feladta a terv blokkolását.
Európán kívül közben már megint Donald Trump okozott felfordulást, amikor bemondta, hogy kirúgná Jerome Powell Fed-elnököt, majd gyorsan visszakozott. Az USA elnöke közben leveleket küld sok országnak arról, hogy pontosan mekkora vám lesz az onnan bevitt termékekre érvényes, és az eddiginél sok hely kisebb vámígéretekkel szembesül. Kínában közben nem is Trump vámjaitól félnek a legjobban mostanság, hanem attól, hogy az ingatlanpiacukkal mi lesz – a fejlesztők hiába várták, hogy az állam kisegítse őket.
Egyre több cég kezd csendes leépítésbe, kisebb elbocsátásokkal, a megüresedett pozíciók üresen hagyásával spórolnak, úgy tűnik, most már nem nagyon bírják, hogy nem tud a gazdaság nőni. Viszont miközben 300 ezresre becslik a magyar munkaerő-tartalékot, 100 ezer vendégmunkás dolgozik az országban. A tartalék egy érdemi része a képzettsége, szociális háttere miatt valójában nem foglalkoztatható, és az is érthető, hogy nem sokaknak van kedve az ország másik felébe költözni, hogy akkugyárban robotoljon.
A magyarok közül a 40 év felettiek körében nőtt az elmúlt időkben igazán a foglalkoztatottság, közülük is a 60-on túliak lettek kimondottan sokan a munkaerőpiacon – nyilván nem jókedvükben. 2010-ben még 80 ezer 60–64 éves és 31 ezer 65 évnél idősebb ember dolgozott, mostanra ezek a számok 300, illetve 121 ezerre nőttek.
A hét képe: a cégháló, amelyen át két nap alatt 6 milliárd forint jutott át a Kelenföldi Erőműből abba a cégbe, amely megvásárolta a lombardiai luxusvillát. Ezt az ingatlant az olasz sajtó Orbán-villaként emlegette, de a valódi tulajdonost hivatalosan nem ismerjük. A történetben mindenesetre sok NER-közeli szereplő neve felbukkan.
A magyarok többségének persze nem egy olasz villa vagy pesti belvárosi paloták jelentik az igazi ingatlankérdést, hanem a saját lakhatásuk. Úgyhogy sokan felkaphatták a fejüket, amikor Magyar Péter azt állította, neki van receptje a lakhatási válság ellen, hiszen valójában egy olyan problémáról van szó, amelyet a Kádár-rendszerben, a demokráciában és a NER idején sem sikerült megoldani. Szakértők szerint a kényelmetlen igazság az, hogy az építőipar nem tud növekedni, az állam nem a lakások számának növelését segíti, hanem a vásárlóknak ad pénzt, ezzel is inflációt generálva – érdekes, hogy még 1990 előtt sem sikerült megszüntetni a lakáshiányt, pedig akkor hatalmasat nőtt a lakásszám –, és a történelem meg a hagyományaink miatt a lakástulajdonlás alapvető cél, nem opció egy lakást bérelni, a megmaradt pénzt pedig másra elkölteni. Magyar figyelt arra, hogy sok konkrétumot ne áruljon el: a szociális bérlakásépítést és a piaci bérlakások ösztönzését ígérte, csak azt nem mondta el, hogy miből, a gyerekvállalás ösztönzésével egybekapcsolt lakhatástámogatást pedig már ismerjük.
De nem csak a lakások kapcsán ígért Magyar nagyokat pártja nagykanizsai kongresszusán (ugye milyen furcsa, hogy egy ellenzéki politikus mondásait úgy kell figyelni, mint amire van nullánál nagyobb esély, hogy egyszer még kormányprogram lesz belőle?). Az ígéreteiből az reálisnak tűnik, hogy évente 500-1000 milliárd forintot megspóroljanak a propagandán, az 5 milliárdosnál nagyobb vagyonok adóztatásából is összejöhet több száz milliárd forint. Túlzó viszont az, hogy a közbeszerzések tisztaságának visszaállításával 1600 milliárd forintot spóroljanak évente – a XII. kerület azt bemutatta, hogy önkormányzati szinten hogyan lehet jó eredményt elérni ebben, de minden, a NER-be bekötött cég kizárása lehetetlen feladat –, a kiszámíthatóbb gazdaságpolitikával hosszabb távon lehet évi 1200-1300 milliárdot szerezni, az ellopott vagyon visszaszerzése pedig hosszadalmas és kétes kimenetelű vállalkozás. Az EU-pénzek közül pedig 4100 milliárd forint majdnem biztosan elvész – ennek a megszerzéséhez egy esetleges kormányváltás után pár hónap alatt, szeptember végéig kellene jogszabályokat átírni, pályázatokat kiírni és elbírálni.
Úgy tűnik, ez egy ingatlan tematikájú hét: azok is figyelhettek a hírekre, akik a lassan húsz évvel ezelőtti vásárlásaikkal jártak rosszul. A Kúria a nyári ítélkezési szünet előtt percekkel közzétette a határozatát az EU bíróságának devizahiteles döntésével kapcsolatban. És nem hozta egyszerű helyzetbe egyik érintettet sem. Máris születtek első fokú ítéletek, amelyek szerint az adós csak az eredeti tőkével tartozik, de nem örülhet minden egykori devizahiteles, mert önmagában attól nem tisztességtelen egy szerződés, hogy az árfolyamkockázatot az ügyfél viseli.
A bankok is hűtik a kedélyeket, hiszen csak azoknak a volt devizahiteleseknek jár kártérítés, akiket nem vagy nem megfelelően tájékoztattak az árfolyamkockázatról. Izgalmas kérdés, hogy a politika ingerküszöbét átüti-e az ügy – a kormány eddig kivárt.
Hiába beszélt a CATL csak felülvizsgálatról, a most leadott pénzügyi beszámolóból egyértelműen kiderül, valóban felfüggesztették a debreceni gyár építésének második ütemét. Nem is csoda, a vállalat 2024-ben óriási veszteséget termelt.
Piliscsaba lakói sem nyugodtak: mint kiderült, egy vegyi üzem költözne oda, de a lakók nem akarnak a szomszédjukba habszappant, mosogatószert és lúgos ipari tisztítót gyártó céget. A lakossági fórumon azt is nehezményezték, hogy a polgármester a testület nélkül döntött minderről, úgyhogy most attól tartanak, hogy tömegével jöhetnek a problémás cégek.
Mentőövet dobott a kormány a víziközműcégeknek, miután a rezsicsökkentéssel tíz éven át sorvasztotta el azokat. A pluszpénz és az átszervezések hatására tavaly 800 kilométernyi vezetéket újítottak fel, ami több, mint a négyszerese az egy évvel korábbinak, de azért érdemes mellétenni, hogy a 94 ezer kilométernyi hálózatból 40 ezer kilométernyi szorul rekonstrukcióra.
A cégek így már újra tudnak tervezni is, nem csak a túlélésért küzdenek, de ez azért nem elég arra, hogy úgy javítsanak a csőhálózaton, ahogy kellene, nemhogy bővítsenek. A felújítások gyorsítása annyira elég, hogy a mostani tempót végig tartva nem 2305-re (igen, ez egy évszám), hanem 2075-re lehetne megcsinálni a hálózatot.
