Tanúmeghallgatásokkal folytatódott hétfőn a Corvinus Egyetemről kirúgott docens, Ádám Zoltán munkajogi pere. Miután az elmúlt tárgyalási napokon az egyetem tanúit – többek között a vezetőket és a felmondásban érintett kollégákat – hallgatták meg, ezúttal már elsősorban az Ádám Zoltán, valamint az őt képviselő TASZ által beidézett tanúkon volt a sor.

Az ügy egyik kulcsszereplője, Vyacheslav Arbuzov is most került volna sorra, az ő vallomásához azonban tolmácsra lett volna szükség, akit a bíróság nem tudott előállítani, vélhetően azért, mert a postán fennakadás volt az idézések kiküldésénél. Arbuzov volt a koordinátora annak a tantárgynak, ahol a vizsgabotrány kirobbant, és a vele folytatott levelezést nem küldte el maradéktalanul Ádám Zoltán a kancellárnak – utóbbit értékelte úgy az egyetem vezetése, hogy a docens nem működött együtt velük.

Elsőként Dunavölgyi Máriát, az egyetem alkalmazotti tanácsának elnökét szólították a terembe, őt arról kérdezték, volt-e korábban konfliktus Ádám Zoltán és az egyetem vezetése között. Dunavölgyi két esetet idézett fel, az egyik 3-4 évvel ezelőtt történt, amikor a Corvinus új rektora egy új kommunikációs szabályzat tervezetével állt elő, az azonban az oktatók széles körében tiltakozást váltott ki, mert

úgy érezték, a szabályzat alkalmas lett volna arra, hogy korlátozza az oktatók véleményformálási jogát az egyetemet érintő közös ügyekben – ebből nagy botrány lett, a végén a rektor módosítást ígért.

Hetekkel később azonban kiderült, hogy ezt nem tette meg, és a tiltakozásokat kiváltó dokumentum jelent meg az egyetem honlapján, így Ádám Zoltán volt az, aki az ügy élére állt, ennek Dunavölgyi szerint „nyilván nem örült” az egyetem vezetése. Bár nem tud róla, hogy közvetlen jogkövetkezmény érte volna ez ügyben Ádámot, érezhető volt a feszültség az egyetemen, olyan kérdéseket hallott vissza, mint hogy „Mit ugrál a Zoltán? Mit akar elérni?”. Azt Dunavölgyi az egyetem ügyvédjének kérdésére nem akarta elmondani, pontosan kiktől hallotta ezeket, de kiemelte, hogy ebben az időszakban úgy érezte, autokratikus irányba fordították a vezetők a Corvinus működését, ami miatt többekben félelem alakult ki.

Ezt nyomatékosította Kerényi Péter, az egyetemen működő szakszervezet egyik tagjának vallomása is. Mint mondta, az elmúlt években folyamatosan érkeztek hozzájuk olyan dolgozói megkeresések, melyek arról árulkodtak, bizalmi válság alakult ki az oktatók részéről a vezetőség felé, ennek egyik első példája volt a fent említett kommunikációs szabályzat. Később az intézetek átalakítása, a szenátus működési módja és a „felülről mindent átnyomó” kommunikációs stílus fokozta a bizalmatlanságot, ezek ugyanis mind idegen jelenségek az akadémiai világban Kerényi szerint.

Veres Viktor

A másik, Dunavölgyi Mária által említett példában a Corvinus akkori elnöke Anthony Radev „nagyon konfrontatív, ellenséges és agresszív” stílusban beszélt Ádámmal, amikor az alkalmazotti tanács képviseletében jártak nála. Dunavölgyi szerint ez azért is volt feltűnő, mert korábban azt tapasztalta, Radev semmiféle alázatot nem mutatott az egyetemi munka, illetve a dolgozók iránt, ám ezúttal vele és egy másik kollégával feltűnően udvarias és együttműködő volt, csak Ádámmal kommunikált agresszíven.

Dunavölgyi hosszan beszélt az etikai eljárás időszakáról, pontosabban arról, hogy a vizsgabotrány alaposnak tűnő kivizsgálását követően Szabó Lajos megbízott rektor egy újabb, szabálytalansági eljárást kezdeményezett. Bár az eljárás szükségességének indoklásaként hangzottak el érvek akkoriban Szabótól, Dunavölgyi szerint sokan kamunak érezték ezeket.

„Én hajlamos vagyok a naivitásra, senki sem értette, hogy miért kell még egy vizsgálóbizottság, ha az etikai vizsgálat már lezajlott, olyan kollégák vezetésével, akik közmegbecsülésnek örvendtek. Nehezen lehetett érteni, hogy Lajos mit akar, de Zoli már akkor mondta, hogy lehet, hogy ez az egész ellene megy. Én akkor még azt gondoltam, ez kicsit paranoiás gondolat” – idézte fel Dunavölgyi az eseményeket. Ezek után szerinte az azonnali kirúgás híre „robbant, mint a bomba”, és úgy gondolja,

utólag érthető volt a második eljárás, hiszen jogilag csak így lehetett megszüntetni Ádám Zoltán munkaviszonyát, aki szakszervezeti védelmet élvezett.

A védettségről pedig a szakszervezet döntött 2023 júniusában, vagyis a vizsgabotrány elején – ezt már Kerényi Péter mondta. A szakszervezet vezetőjén kívül két tag részesülhet védelemben, azért döntöttek Ádám mellett, mert úgy érezték, a folyamatban lévő etikai vizsgálat és a korábbi, kommunikációs szabályzat körüli botrányban vállalt szerepe miatt indokolt az elővigyázatosság munkaügyi szempontból, hiszen így az érdekképviseleti munkáját az egyetem nem tudja kompromittálni.

Kerényi nem sokkal később úgy érezte, valóban próbálja az egyetem akadályozni Ádám Zoltánt a vizsgabotrány részleteinek feltárásában, kapott ugyanis egy figyelmeztetést a Corvinus vezetésétől, amelyben azt írták, megsértette a kommunikációs szabályokat és bizonyos adatvédelmi irányelveket is. Kerényi szerint a levél furcsa és szokatlan volt, nem értette, hogy ha Ádám valóban hibázott, azt miért így kezeli az egyetem, ő inkább egy adminisztratív nyomásgyakorlásnak értékelte az ügyet. Így ő is aláírta a szakszervezet által kezdeményezett petíciót, amelyben nyilvánosan álltak ki Ádám Zoltán mellett annak érdekében, hogy folytassa a munkát, és transzparens módon vigye végig a vizsgabotrány ügyét.

Később, a szabálytalansági eljárásban az is szokatlan volt, hogy a kancellár adott utasításokat, erről korábban Ádám Zoltán is elmondta, hogy egyetemi közegben nem jellemző, ezt hangsúlyozta Dunavölgyi Mária is hétfőn. Ahogyan arról korábban bővebben is írtunk, Domahidi Ákos kancellár a vizsgáztatás körülményeiről szóló e-maileket kért Ádámtól, miután a docens a meghallgatásán beszélt ezekről, végül azonban nem küldte el az összeset, állítása szerint azért, mert abban a hiszemben volt, mindent megküldött, és nem volt számára világos, mit hiányol a kancellár.

Ádám Zoltán jogi segítséget kért az alkalmazotti tanácstól arra vonatkozóan, továbbíthatja-e a kancellárnak a kollégáival folytatott levelezést, de arra már nem emlékszik, hogy kapott-e az ügyben állásfoglalást. Kollégája, a korábban említett Vyacheslav Arbuzov azonban engedélyt adott rá, hogy üzenetváltásukat elküldje, ezután továbbította azt.

Hogy pontosan mi történt a levelekkel, azt az egyetem IT-vezetőjének segítségével szerette volna megértetni a bírósággal a Corvinus, ezért tanúként idézték be Sopronyi Tibort. Mint mondta, a levelezés két részre vált szét abban a pillanatban, hogy Ádám először továbbította az első levelet valakinek, a két levélszál pedig „soha nem találkozott” egymással, így két külön egységként kell kezelni őket. Vagyis, ha Ádám azt akarta volna, hogy minden e-mail eljusson a kancellárhoz, akkor mindkét levélszál legfrissebb levelét kellett volna továbbítania, de ezt csak az egyik esetben tette meg. Ugyanakkor a két levélfolyam egy egységként látszik a felhasználói felületen. A bírónőnek arra a kérdésére, hogy ha valaki rákeres egy konkrét üzenetre, akkor látja-e, hogy két külön levélszál is van, Sopronyi azt mondta, ezt nehéz megállapítani. A korábbi tárgyalások során a Corvinus jogi képviselői azt mondták, szeretnének szakértői véleményt kérni a levelek kérdésének tisztázására, hétfőn már úgy tűnt, eltekintenek ettől.

Ádám Zolán menesztése után az alkalmazotti tanács készített egy önkéntesen kitölthető felmérést az egyetem dolgozói számára, ezt a munkavállalók 30 százaléka töltötte ki, az oktatók pedig felülreprezentáltak voltak, közülük nagyjából minden negyedik töltötte ki a kérdőívet – említette Dunavölgyi a tárgyaláson. Erről a belső felmérésről a HVG is írt, a lényege az volt, hogy 80 százalék elítélte a docens kirúgását, a felháborodást jelzi továbbá az is, hogy tiltakozó petíció is indult az ügyben, valamint a diákok is tüntettek Ádám maradásáért. Dunavölgyi megjegyezte, a következő évben kevesebben töltötték ki a dolgozói kérdőívet, többektől hallotta, hogy a következményektől tartva nem mernek véleményt nyilvánítani, ami szerinte a rossz bizalmi légkör jele.

„Jól látszott, hogy az egyetem vezetése nem a bizalomépítés irányába megy, ha valóban olyan súlyos konfliktus volt a kancellár és az intézetvezető, valamint Zoli között, akkor ennek a feloldására számtalan lehetőségük lett volna” – ezt már Kerényi Péter mondta vallomása végén. Úgy gondolja, az azonnali hatályú felmondás a fokozatosság elvét sem követi, ő pedig mindig aránytalan döntésnek tartotta, és azt tapasztalta, Ádám Zoltán kirúgása másokban is félelmet keltett, azóta sok kollégája „többször is átgondolja, hogy kinek miről mer e-mailt írni”.

A per április végén folytatódik, várhatóan akkor tesz tanúvallomást Vyacheslav Arbuzov és Ádám Zoltán felesége is.