Noël Carroll filmteoretikus arra jut az 1990-ben megjelent A horror filozófiája című munkájában, hogy a műfaj egyik legnagyobb vonzereje a titokzatosságban, a megmagyarázhatatlan irracionálissal való találkozásban rejlik – fogalmaz Lichter Péter, a Kalandos filmtörténet című könyv egyik szerzője. 

„Minden jó horrort – legyen az egy Lovecraft-novella vagy a Lugosi Bélával forgatott Dracula-adaptáció – átleng a titokzatosság, az irracionális szelleme. Részben ez lehet a sikerének titka, illetve az a Carroll által paradoxonnak nevezett dolog, hogy a horrorral olyan érzéseket élhetünk át, amiket normális, hétköznapi esetben kerülnénk.”

A botrány és a horror műfaja szinte a kezdetektől kéz a kézben jár, hiszen mindig akadtak olyan filmek, amelyek áthágták a mindenkori jóízlés határait, vagy valamiféle tabut mozgósítottak. Lichter kiemeli, hogy már Tod Browning 1932-es Szörnyszülöttek című filmje is nagy port kavart, ugyanis valóban testi fogyatékossággal élő emberek szerepeltek benne. Michael Powell pedig gyakorlatilag belebukott az 1960-as sorozatgyilkosos filmjébe, a Peeping Tomba: az egyébként nagyrabecsült brit filmrendező karrierjét tönkre tette a film. 

A horror hagyományosan egy olcsó zsáner, nem szoktak ész nélkül pénzt önteni a műfajba. 

„Pont azért vonzó, mert alacsony a bekerülése és szinte biztosan szavatolt a haszon, vagy legalább a nullszaldó. (Még az én szélsőségesen avantgárd, poszt-poszt-horror filmem, a Fagyott május is el tudott mászni a nullszaldóig, pedig finoman szólva sem volt sok nézője a mozikban)” – fejti ki Lichter Péter, és hozzáteszi, hogy a kivételek egyike lehet a Z polgárháború. Az kifejezetten drága horrorfilmnek számít, de ott nyilván Brad Pitt személye, illetve a háborús-epikus körítés megalkotása dobhatott sokat a költségvetésen.

A zombifilmeknek nagy reneszánsza volt az utóbbi időben, a szerző is ezeknek a paranoid, világvége hangulatával tud a leginkább azonosulni. „A Romero-féle Az élőhalottak éjszakája még mindig elég ütős, de a Zack Snyder-féle Holtak hajnalát is szerettem, illetve a Walking Dead képregényt” – mondja. 

Ugyanakkor a zombihullám mostanra már csillapodóban van, újra inkább a kísértetfilmek népszerűek (ilyen például a Conjuring-univerzum), és talán az elmúlt évek legerősebb diskurzusa a művészhorrorok (vagy poszthorrorok?) körül alakult ki (lásd.: Midsommar, Witch, Valami követ, Örökség).

És, hogy mi az a poszthorror? Lichter szerint elsősorban olyan horrorokat értenek alatta, amelyek valamilyen módon meghaladják az egyébként eléggé lenézett műfaj határait. „A legújabb poszthorror (ami talán nem is az) például a Világítótorony, vagy a nyár nagy horrorslágere, a Midsommar. De maga a fogalom egyébként elég gyenge lábakon áll, mivel semmi újdonság nincs a zsáner művészi határainak feszegetésében. Ilyen értelemben Lynch Radírfeje is egy poszthorror.”

A horrorfilmek evolúcióját Lichter Péter alkotótársainak segítségével az alábbi videóban dolgozta fel:

Videoesszé? Az meg micsoda? 

A hvg.hu tízrészes videóesszé-sorozatának célja a legismertebb filmműfajok rövid bemutatása. A videók olyan kérdéseket járnak körbe, hogy például mik voltak a horror gyökerei, milyen változáson estek át a sci-fik vagy milyen hatással volt a gengszterfilm zsánerére a hang megjelenése. A videóesszék szövegei Kránicz Bence és Lichter Péter tavaly megjelent könyvének, a Kalandos filmtörténetnek a fejezeteiből lettek átemelve. A száz rövid fejezetből felépülő könyv a filmtörténet legfontosabb műfajait, irányzatait és meghatározó szerzőit mutatja be egy olyan hálózatos szerkezetre felfűzve, amely az egyes fejezetek közötti összefüggéseket is bemutatja. 

A videoesszék oktatási anyagnak minősülnek, az elmúlt néhány évben robbantak be és lettek népszerűek a YouTube-on, sőt már fesztiválokon is kapnak külön szekciót. 

A hvg.hu-n megjelenő videoesszé-sorozatban szó lesz a horrorról, a thrillerről, a westernről, a sci-firől, a gengszterfilmekről, a trashfilmekről, a romantikus vígjátékokról, a film noirról, az akció filmekről és a fantasyról. Az 5 perces videókat Lichter Péter vágta és Máté Bori narrálta.