A Harry Potter-filmek Weasley ikrei ismét elvisznek a Roxfort ebédlőjébe – interjú
Nem először készült a nyolc Harry Potter-film után újabb műsor a varázsvilág ihletésében, de a mostaninál aligha volt eddig meglepőbb: a Fred és George Weasley-t játszó színészek ezúttal Potter-tematikájú főzőműsort vezetnek az eredeti helyszíneken. A két műsorvezetővel, James és Oliver Phelpsszel interjúztunk.
November 14-től látható a Max streamingplatformon a Harry Potter: Wizards of Baking című főzőműsor az eredeti Potter-filmekben Ron Weasley ikerbátyjait, Fred és George Weasley-t játszó James és Oliver Phelpsszel. A két színész csak a műsort vezeti, sütni profi szakácsok fognak, az ételeket pedig szintén profi zsűri (Carla Hall és Jozef Youssef) bírálja el. A hatrészes műsorban felbukkan majd pár szereplő a Potter-filmekből, a versenyzők pedig meglátogatnak több ikonikus filmhelyszínt is.
A hvg.hu is lehetőséget kapott, hogy – több nemzetközi újságíróval közösen – beszélgessen a Phelps testvérekkel; az alábbi interjú ennek leirata.
A műsort a kezdetektől úgy hirdetik, „főzőműsor némi Harry Potter-es csavarral”. Mit jelent ez a csavar?
Oliver Phelps: A versenyzőknek a Harry Potter-filmek bizonyos elemei alapján kellett kitalálniuk a kreációikat, például az Abszol út más és más boltjainak portékái alapján. Az egyik csapat például a Weasley Varázsvicc Vállalat egyik termékét választotta, a másik a Kviddics a javából Sportszaküzletét, megint másik Mr. Ollivander varázspálcaboltjáét. Szóval nem annyiról van szó, hogy készíteniük kellett egy tortát, aminek az oldalán ott van mondjuk egy kis seprű: volt, aki teljesen kidolgozott cikeszeket készített, más pedig teljesen ehető varázspálcadobozt egy pálcával együtt.
James Phelps: Mindezt ráadásul valamilyen varázstrükkel együtt. Miközben mindennek nagyon finomnak kellett lennie. Itt jöttek a képbe a profi zsűritagok, akik még nekem is el tudták magyarázni, amikor műsoron kívül megkérdeztem őket, hogyan is lehet ízeket jellemezni vagy egyáltalán beszélni róluk. Így a show engem is megtanított arra, hogy jobban értékeljem az ételeket. De visszatérve a kérdésére: noha egyrészt főzőműsorról, másrészt Harry Potterről van szó, ezt a műsort nemcsak az egyik vagy a másik rajongói nézhetik, hanem mindenki, aki értékeli a kreativitást.
A Harry Potter-univerzum összes témája közül – a növénytantól a kviddicsig – miért épp a főzés lett a műsor témája?
O. P.: Legyünk egymással teljesen őszinték: valamivel könnyebb szakácsokat találni a világban, mint profi kviddicsjátékosokat. De komolyra fordítva a szót, James említette a kreativitást: a séfek gyakorlatilag az étellel varázsolnak.
Egyébként is szeretik a főzőműsorokat?
O. P.: Hogy őszinte legyek, egész életemben ez volt az első munkám, amire a feleségem és a gyerekeim igazán lelkesen reagáltak: „Ne már, komolyan?! Ú, alig várjuk, hogy láthassuk!” Amúgy is állandóan főzőműsorok mennek nálunk a tévében, de hogy mindezt még vegyíthetjük a Potter-univerzummal is… Nagyon jó volt látni a reakciókat pár hete, amikor megjelent a műsor előzetese. Nagyon sokaknak fogunk örömet okozni vele.
J. P.: Nekünk is nagyon izgalmas volt az első találkozás a műsor készítőivel, amikor a séfek olyanokat mondtak, mint hogy „készítünk majd egy teljes baziliszkuszt ételekből”. De hogyan?! Aztán amikor elkészült, kiderült, hogy még finom is. Mert ez azért két eltérő képesség: egy dolog csinálni valamit, ami jól néz ki, de itt az ízeknek is rendben kellett lenniük. Amire hálistennek kiváló zsűrink volt, mert ha ezt is nekünk kellett volna intézni, az úgy nézett volna ki, hogy „Hmm, ez finom”, és kész. De ők azért ennél bővebben tudnak az ízekről beszélni, így azoknak is érdekes az egész, akik tényleg szakácsok szeretnének lenni.
A Weasley Varázsvicc Vállalat korábbi vezetőiként milyen volt újabb termékek elkészültét felügyelni?
O.P.: Őszinte leszek: bármiben, ami ebben a műsorban elkészült, sokkal jobban bízom, mint bármiben a Weasley Varázsvicc Vállalattól.
Ezektől például senki nem fog orrvérzést kapni.
De komolyra fordítva, nagy élmény volt végignézni, ahogy a baromi képzett versenyzők létrehozzák a saját varázslataikat. Az egyikük például járatos volt a molekuláris gasztronómiában.
J. P.: Csak azért ezt hozod fel, mert ki akartad mondani ezt a szót.
O. P.: Igen, nagyon sokat dolgoztam, hogy megjegyezzem! Ez lényegében tudományos alapú ételkészítés. Olyan mangókaramellt készített, ami lényegében szétolvadt a szádban. Ez például simán elfért volna a Weaslely-boltban is. Jamesnek és nekem nem volt beleszólásunk, ki jusson tovább, de szerencsére mi is megkóstolhattunk mindent. Azt hiszem, ez volt a legjobb az egészben.
A világ George és Fred Weasley-ként ismeri önöket, de a műsort már Oliver és James Phelpsként vezetik.
J. P.: Igen, ezúttal egy az egyben önmagunkat adjuk, ebben most nem volt színjáték, nem kellett karakterben maradnunk. Azért sokkal könnyebb úgy vezetni egy műsort, hogy nem kell előre megtanulnod a szövegedet.
De azért jó volt mindezt Harry Potter-es keretek közt csinálni, mert hát van némi tudásunk a témáról.
A konyhát, ahol a versenyzők dolgoztak, ugyanabban a leavesdeni Warner Bros. stúdióban építették fel, ahol a filmeket is forgattuk, konkrétan ugyanott, ahol a Roxfort ebédlőnek használt nagyterme is volt. Egyébként teljesen véletlenül, nem ez volt a szándék, csak így alakult. Mindenesetre elég sok emléket felidézett bennünk, pláne, amikor megérkezett Warwick Davis (Flitwick professzor), Evanna Lynch (Luna Lovegood) vagy Bonnie Wright (Ginny Weasley), akiket húsz éve ismerünk. Ez a műsor egy kicsit megmutat a barátságunkból is.
Lesz azért a műsorban valamennyi a Weasley ikrek csínytevéseiből is? Mintha Fred és George ugratnák a szakácsokat?
J. P.: Szerintem a versenyzők kinyírtak volna minket.
O. P.: Egyszer volt olyan, hogy amikor a versenyzőknek már csak egy órájuk volt hátra, azt mondtuk, hogy már csak tíz percük van, és úgy harminc másodpercig néztük, ahogy pánikba esnek, mielőtt elmondtuk volna az igazat. Ez volt a legtöbb, amivel tesztelni mertük a versenyzők idegeit, mert annyira komoly feladatokat kellett végrehajtaniuk.
J. P.: Volt, hogy meg is kérdeztem az egyik séfet, ha műsoron kívül kellene elkészítenie a feladatát, mennyi idő lenne hozzá ideális. Azt mondta, talán egy vagy két hét. A műsorban volt rá tíz órája. És így is megcsinálták. Durva volt nézni, mennyire keményen dolgoznak, és még csak arról sincs szó, hogy halálra stresszelték volna magukat: egyszerűen átkapcsolt az agyuk, és csinálták. Egyébként mi nagyon barátságosak voltunk mindannyiukkal, mert nekünk mindegy volt, melyikük nyer, sőt mi mindegyikükről azt szerettük volna, hogy nyerjenek. Mi egy oldalon álltunk velük.
Már csak azért sem ártott jóban lenni velük, hátha akkor egy kicsivel többet sütnek, mint amire szükség van, és a végét nekünk adják.
Önök szerint miért van, hogy húsz év után sem csökken a rajongás a Harry Potter-univerzumhoz kapcsolódó dolgok iránt?
J. P.: Fantasztikus látni, hogy a rajongótábor nem csökken, sőt még nő is, és olyanok is megszólítanak, akik fiatalok, és csak most találkoztak a Potter-univerzummal. Volt olyan család is – nagyszülők, szülők, gyerekek –, akik elmondták, hogy eleinte még csak ők voltak rajongók, de mostanra már az akkori gyerekeiknek is gyerekei vannak, és most már együtt nézik a filmeket. Olyan ez, mint egy végtelen körforgás. Azt hiszem, azért van ez így, mert minden, aminek köze volt a Potter-univerzumhoz, mindig megmaradt egy bizonyos színvonal fölött. Így van ez a mostani műsorral is: már ahogy a konyhát felépítették, abból se spóroltak ki semmit, minden kis sarokban ott van valami főhajtás a filmek felé, amiket akár észre sem vesz, aki nem rajongó, de aki igen, annak sokat jelenthet.
Említették, hogy lesznek vendégek is a filmekből. Miért éppen őket hívták meg?
O. P.: Igazság szerint nem volt beleszólásunk, hogy kiket hívnak meg a producerek, mi is csak tőlük tudtuk meg. Eddig is tartottuk a kapcsolatot a filmek többi szereplőjével, de nagyon király volt őket ismét a Potter-díszletek között látni. Ráadásul ahogy mi sem Fred és George karaktereit játszottuk, ők is saját magukat adták. Így egy kicsit olyan hangulata volt az egésznek, mintha a nézők azt láthatnák, mit csináltunk a forgatások alatt, amikor épp nem mentek a kamerák: nem vagyunk szerepben, de mégis ugyanebben a világban vagyunk.
Vannak olyan színészek a Potter-filmsorozatból, akik azt nyilatkozták, nem szeretnék, hogy örök életükben ezzel a szerepükkel azonosítsák őket. Önök viszont ennyi év után is vállalták ezt a felkérést.
J. P.: Megértem őket is, de őszintén szólva mi nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, hogy ez megadatott nekünk. A filmek révén utazhattuk be a világot, és ezért állnak nyitva számunkra olyan ajtók is, amelyek amúgy nem állnának. Például Oliverrel mindig is szerettünk volna műsorvezetők lenni valamilyen egész családnak szóló műsorban, hiszen mi is állandóan ilyeneket nézünk, úgyhogy nagyon is örömmel vállaltuk a dolgot.
Ha felírnánk egy papírra, milyen előnyei és hátrányai vannak annak, hogy a Potter-filmekkel azonosítanak bennünket, előnyből sokkal, de sokkal több lenne.
Ha mégis versenyezniük kellett volna, mit készítettek volna?
J. P.: Nem hiszem, hogy megütöttük volna a szintet, amivel egyáltalán a konyha közelébe engedtek volna. De ha igen, talán Hagrid tortáját valahogy el tudtuk volna készíteni, amit Harry Potter születésnapjára sütött.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
