© sxc.hu

A nem szteroid típusú gyulladáscsökkentők olyan szerek, amelyek kémiailag nem szteránvázasak, és hatásukat nem a szteroid hormonok receptorain fejtik ki. Gyulladáscsökkentő hatásuk mellett általában a lázat is leviszik. Ez utóbbit a központi idegrendszer hőközpontjának bénításával érik el, melynek hatására csak a kórosan magas testhőmérséklet csökken. Gyulladáscsökkentő hatásukat az úgynevezett ciklooxigenáz enzimek bénítása révén fejtik ki.

Régebbi vizsgálatok azonban kimutatták, hogy ennek az enzimnek két izoenzim formája található meg a szervezetben: COX-1 és COX-2, melyek szabályozó szerepe különböző. Amíg a sejtekben folyamatosan jelen lévő COX-1 izoenzim a normál sejtműködés és életfolyamatok szabályozásában játszik szerepet, addig a COX-2 olyan izoformája az enzimnek, amely csak gyulladásos folyamatok esetében képződik. A régi NSAID-szerek azonban nem elég szelektívek, azaz nemcsak a COX-2, hanem a COX-1 izoenzimet is gátolják, azaz kialakulnak a jól ismert mellékhatások – mint például fekély vagy gyomorvérzés.

A járványkutató szakember és olasz tudományos munkatársai régebbi, COX-2 gátló vagy NSAID-ekkel végzett kísérletek eredményeit metaanalízisnek vetették alá, több mint 130 vizsgálat és 140 ezer páciens adatait alapul véve.

Kiderült, hogy a COX-2-gátlók kapcsolatba hozhatók a szívinfarktus kialakulásának veszélyével, valamint ugyanez elmondható több, magas dózisban alkalmazott nem szteroid típusú gyulladáscsökkentőkről is. Ez azt jelenti, hogy minden ezer emberből, akiknél a fent említett szereket magas dózisban alkalmazzák, három szívinfarktust kap.

Az egyik gyártó által piacra dobott COX-2-gátlót 2004-ben kivonták, mivel a szer megduplázta a stroke kialakulását. A gyártó ellen eddig 11 ezer 500 keresetet adtak be a bíróságokra.

Baigent doktor szerint a készítmények olyan krónikus fájdalmakat enyhítenek, amelyek amúgy igen rontják a betegek életminőségét. Így azok a páciensek, akik a fent említett fájdalomcsillapítók révén szereznek némi megnyugvást, lehetőség szerint csökkentsék a napi adagjukat, ne szedjék huzamosabb ideig őket, illetve váltsanak más, például morfinalapú fájdalomcsillapítókra.

Peter Weissberg professzor, a Brit Szívalapítvány munkatársa szerint a kutatás eredményei jelentősek, azonban az erős fájdalmaktól szenvedő betegek számára gyakran fontosabb a fájdalomcsillapítás, mint a megnövekedett kockázat.