Az Európai Unió politika-meghatározóira egyre nagyobb nyomásként nehezedik a feladat, hogy megtalálják a klímaváltozás ellenszerét anélkül, hogy azzal túlzottan megterhelnék az Európa gazdaságát meghatározóan befolyásoló ágazatokat.

Sportszerűtlen versenyelőny az USA-nak és Kínának
Az EU vállalakozói élesen bírálják a kiotói egyezményt, amely 2010-ig 8 százalékkal tervezte csökkenteni a széndioxid-kibocsátást, azaz szerette volna megközelítőleg az 1990-es szintre hozni azt, egy széndioxid-kibocsátási kereskedelmi rendszer megállapításával. Az egyezmény értelmében a cégek most a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyiségének csökkentésére kényszerülnek, illetve magas árat kell fizetniük azért, hogy a megengedettnél nagyobb mennyiségű üvegházhatású gáz kibocsátására nyerjenek jogot.

A világ két legnagyobb környezetszennyezője, az USA és Kína nem írták alá a kiotói egyezményt, ezért Brüsszelt annál több vád éri a vállalkozók részéről, hiszen ily módon az európai ipar hátrányos helyzetbe kerül azokkal szemben, akik „szabadon szennyezhetnek”.

Néhány nappal ezelőtt Peter Mandelson kereskedelmi biztos kifejtette, hogy a klímaváltozás problémájának vállalkozóbarát megoldásának kulcsát a Kereskedelmi Világszervezet szintjén alkalmazott szabály jelenthetné, amely adómentességet szavatolna a környezetbarát technológiáknak és az energiatakarékos berendezéseknek.

Az adómentesség felgyorsítaná az ilyen technológiák fejlesztését, azok könnyebben hozzáférhetővé válnának minden ország számára, egy ilyen egyezmény ugyanakkor új lehetőségeket kínálna az európai ipar részére, fejtette ki a biztos. Ez azért is fontos lenne, mert az EU jelenleg még világviszonylatban vezető helyen áll az alternatív energiatechnológiák, így a napelemek és szélturbinák fejlesztése terén.

Zöld adó
Peter Mandelson kijelentései azt követően hangzottak el, hogy Günther Verheugen iparügyi biztos javasolta az EU tagállamainak: engedélyezzék, hogy egy úgynevezett „zöld adót” vessenek ki az olyan termékekre, amelyek a kiotói egyezménytől távolmaradó államokból származnak. Verheugen szerint egy ilyen adó semlegesítené a külföldi cégek versenyelőnyét, ám Mandelsonnmak komoly kétségei vannak ezzel kapcsolatban. Szerinte a „zöld adó” törvényessége, gyakorlatiassága és gazdasági megfontoltsága kérdéses, miként hasonlóan nehéz lenne a környezetbarát technológiák adómentességének kivitelezése. Nem világos, hogy egy ilyen egyezmény hogyan illeszkedne a Kereskedelmi Világszervezet alapelvéhez, amely tiltja a hasonló termékek közötti diszkriminációt.

A 2006. júliusi dohai egyezmény végén a miniszterek véleménye még mindig igencsak megoszlott a „környezetbarát termékek és szolgáltatások” meghatározását illetően. Aggasztó, hogy egyes államok arra használhatnának egy ilyen rendelkezést, hogy megvédjék saját piacukat az alternatív technológiák importjától, illetve arra, hogy alacsonyabb áron importáljanak olyan többféle felhasználásra alkalmas termékeket, például csöveket, amelyeket aztán nem környezetbarát célokra használhatnának fel.

Eltérőek az álláspontok a környezetbarát termékek viszonylagosságát illetően is, különösen az egyre változó technológia körülményei közepette. Ha adómentességet kapnak a „viszonylag” zöld termékek, mint például a földgáz, akkor a már létező vagy a jövőben várható tisztább technológiák semmiféle különleges kereskedelmi előnyre nem számíthatnak.

Inkább ösztönzőket
Peter Mandelson szerint a kiotói egyezmény és annak egyeztetésre váró utódegyezménye mögötti rejtett szükségszerűség a környezetvédelmi technológiák nyitott globális piacának létrehozása, a környezetbarát ipari befektetések ügye. A kereskedelmi biztos szerint nem hozhat eredményt egy kiotói adó kivetése, amely a környezetszennyezőket büntetné. Úgy véli, ehelyett inkább a környezetbarát technológiák támogatása, jutalmazása hozhat eredményt. Nemzetközi konszenzusra van szükség a gyökeres változáshoz.

José Manuel Barroso bizottsági elnöknek címzett levelében Günther Verheugen védelmezte a kiotói adó bevezetésére vonatkozó javaslatát. Úgy véli, ha Európa egyedül marad a kibocsátások csökkentésével, fennáll a kockázat, hogy a cégek elköltöznek lazább szabályozású térségekbe.

Kereskedelmi háború is kialakulhat
Dominique de Villepin francia kormányfő szintén támogatója a kiotói adó bevezetésének, Franciaország 2007 első negyedében ez ügyben konkrét javaslatokkal áll majd elő.

Az euractiv.com internetes hírportálnak adott interjúban Sztavrosz Dimasz környezetvédelmi biztos leszerelte a kiotói adó ötletét, amelyre vonatkozóan szerinte hatástanulmányra volna szükség, hogy egyáltalán vitatkozni lehessen róla.

Míg az európai cégek támogatnák a környezetbarát technológiák adómentességét, a kiotói adó ötlete nem talált kedvező fogadtatásra, szakértők szerint egy ilyen adó beveztése akár kereskedelmi háborút is kirobbanthatna az USA-val és Kínával.

A Föld Barátai civil szervezet rámutatott Mandelson ötletének hiányosságára is. „Az alacsonyabb adó csökkentheti ugyan bizonyos termékek, így például a napelemek vagy szélturbinák árát, ezáltal azok szélesebb körben elterjedhetnek, ám ez korántsem elég. Az iparosított államoknak nagyobb felelősségtudattal kell eljárniuk: kötelességük lehetővé tenni a szegény államok részére a környezetbarát technológiák alkalmazását.” - nyilatkozta Sonja Meister, a Föld Barátai európai szervezetének képviselője.