A boncolásokból kiderült ugyanis, hogy az olajszennyezés áttételesen, méghozzá nem várt módon ritkítja a tengeri faunát, az állatvilágot. A szennyezés hatására ugyanis az amerikai parti őrség kevésbé ellenőrizte a halászokat, rákászokat, akiknek illegális tevékenysége megnövekedhetett. Így azok hálóiba egyre több teknős akadt bele, ezért valószínűleg fulladásukhoz - a hálóba gabalyodó állatok agóniájához - csak áttételesen járult hozzá a fúrótorony katasztrófája.

A delfineken viszont számos más elváltozás figyelhető meg. Részben tájékozódási képességük romlott az olajtól, ami egyfajta kábítószerként hatott rájuk, másrészt a többi állathoz hasonlóan a lenyelt, a táplálékkal együtt bevitt olaj elleni védekezés is kimerítette a szervezetüket. Vérzéseket is okozhatott testükben a nyersolaj, amire szintén volt példa a Mexikói-öbölben.

A katasztrófa miatt az állatok közelebb merészkedtek a partokhoz, ami növelte a "közlekedési baleseteik" számát, vagyis többször ütközhettek csónakokkal, hajókkal. Az ütközések a legtöbbször végzetesnek bizonyultak számukra. Pedig elvileg még a sűrű forgalomban is ki tudnák kerülni a hajókat, de éppen az olaj kábító hatása itt kétszeresen is közrejátszhatott pusztulásukban.

A tengerbiológusok azért vizsgálják nagy számban az állati tetemeket, mert megállapításaik alapján kell majd várhatóan kártérítést fizetnie a mulinacionális olajvállalatnak, a BP-nek. A Mexikói-öbölben eddig 1866 elpusztult madárra, 463 teknőctetemre és 59 elpusztult delfinre találtak rá.