Több ezer zeneszám hurcolása zsebeinkben, mobilunk vagy egyéb lejátszónk segítségével – napjainkban ez teljesen természetesnek tűnik, holott az első igazi MP3 lejátszó csak 1998-ban jelent meg. Persze aki nagyon fiatal, és úgy született, hogy már mindenkinek volt ilyen-olyan MP3 lejátszója, az természetesnek találja a dolgot. Idősebb barátaink és kollégáink pedig gyermekkorunk népszerű eszközét, a napokban megszűnt kazettás Walkman-t tekintik minden idők első, kisméretű, de hordozható zenedobozának. Ez a vélemény már jóval közelebb áll az igazsághoz, hiszen az 1973-ban megjelent kazetták forradalmasították a zenelejátszást, és az eszközök méretének csökkenése is akkor kezdődött. Hordozható lejátszókkal azonban már jóval a Walkman előtt is próbálkoztak a gyártók. Lássuk, milyen megoldásokkal rukkoltak elő őseink!

Első kedvencük, a fotón látható, összecsukható, hordozható… gramofon. Méretét tekintve, nem igazán nevezhetjük „hordozhatónak”, gyakorlatilag alig volt kisebb, mint egy hagyományos gramofon. Hordozhatónak azonban hordozható, sőt energiaellátása is „saját”, hiszen a hozzávaló kurblival bármikor megszólalásra bírhatták. Igaz, minden zeneszám után ismét fel kellett „húzni”.

Következő versenyzőnk, már jóval modernebb: ez kérem egy összecsukható, hordozható lemezjátszó. Érdekessége, az Apple-szerű alumínium dizájn, valószínűleg strapabíró eszköz volt, akárcsak napjainkban egy Macbook.

Ez a megoldás már saját akkumulátorral rendelkezett, ám hogy a fedélbe épített tükör (szerűség) mi cél szolgálhatott, arra nem sikerült rájönnünk. Lehet, hogy női lejátszó volt.

Ez a megoldás már valóban „portable”, méretét és súlyát tekintve is megfelel a követelményeknek. Még mindig bakelit-lemez volt a hanghordozó – mint a bevezetőben említettük, egészen 1973-ig, nem is volt más hanghordozó csak a lemez vagy a „szalag”.

De az utóbbit inkább csak a hangstúdiókban és filmgyárakban használták, a nagyközönség játéka, a kompakt kazetta megjelenéséig a fekete, bakelit lemez volt. A képen látható megoldás hátránya, hogy speciális, „mini” lemezre volt hozzá szükség.

Az itt látható megoldáshoz, már szabványos bakelit lemezt lehetett használni.

Igaz, ez viszont nem sikerült annyira hordozhatóra, inkább csak kicsi és egyszerű (vagy inkább minimalista?). Mai szemmel nézve nem tűnik túl jó megoldásnak, a korabeli lemezjátszók méretéhez képest azonban ez valóban egy miniatűr, hordozható gépnek számíthatott. 

Szintén egy érdekes és ízléses darab, a kazetta feltalálása előtti időkből. Igényes (zöld) bőrborítás, ráadásul még egy rádiót is tartalmazott.

A kompaktméretű lejátszóknak természetesen volt autóba szerelhető változata is. Az egyik megoldás a képen látható. A kazetta megjelenéséig az autókban ugyanis csak rádió volt, illetve ha valaki nagyon gazdag volt, akkor vehetett egy ilyen autós lemezjátszót. 

És végül: egy ízléses, szinte modernnek tűnő, lecsupaszított mini lemezjátszó.

Az ötlet nem is lett volna rossz, de közben megérkezett a kazetta, és rá pár évre, 1979-ben megjelent a piacon egy „Soundabout” nevű eszköz. Ez tulajdonképpen már a Walkman volt, csak akkor még nem így hívták – ezzel azonban az itt látható mókás és élelmes megoldásoknak egyszer és mindenkorra befellegzett.

Ha esetleg megmosolyogtuk volna az itt látható eszközöket, gondoljunk arra: egyszer biztosan eljön majd az idő, amikor az MP3 lejátszókra, mint „ormótlan”, ősrégi masinákra emlékezünk. [Forrás: Techblog]