A "nagy kihalási" esemény a perm és triász földtörténeti időszakok határán következett be. Ez volt a földtörténetben ismert legsúlyosabb kihalás: becslések szerint a tengeri fajoknak több mint 90 százaléka, a szárazföldi gerinces fajoknak pedig több mint 70 százaléka pusztult ki. A tömeges kihalások közül kizárólag ez okozott komoly veszteséget a rovarvilágban.

A fosszílis leletek arról tanúskodnak, hogy a biodiverzitás helyreállása több millió évet vett igénybe. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kihalási esemény után még hosszú időn keresztül "barátságtalan" maradt a környezet - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon.

AP

A perm-triászi kihalási esemény okai mindmáig tisztázatlanok, több elmélet is született, az egyik lehetséges magyarázat a kelet-szibériai platóbazalt-kitörések, amelyeket a földtörténet egyik legnagyobb ismert vulkáni eseményeként tartják számon. A tűzhányók aktivitásának következtében mintegy 1,5 millió négyzetkilométernyi területet borított be a bazalt, helyenként több mint 3 kilométeres vastagságban.

A vulkánkitörések következtében kiszabaduló gázok károsíthatták a környezetet. Így például a légkörbe jutó kén  visszaverte a napsugarakat, globális lehűlést okozva, a klór, fluor  pedig az ózonréteget károsította. A vegyületek a légkörbe jutva savas esőket is okozhattak.

Az amerikai kutatócsoport Benjamin Black, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) tudósával az élen ellenőrizni szerette volna az elméletet, így őskori lávamintákat gyűjtöttek Szibériában, amelyekben elemezték a kén, klór és fluor koncentrációját.

Az ily módon nyert adatok alapján a kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a permi időszakban a szibériai platóbazalt-kitörések során 6300-7800 gigatonna (milliárd tonna) kén, 3400-8700 gigatonna klór, valamint 7100-13700 gigatonna fluor kerülhetett a légkörbe.

Mindazonáltal a kutatócsoport szerint további vegyelemzések és klímamodellek szükségesek annak megállapításához, hogy valóban a vulkánkitörések okolhatók-e a "nagy kihalásért".