A Science című tudományos lapban publikált tanulmány leírja a Szaturnusz gyűrűi között elhelyezkedő, 8-116 kilométeres átmérőjű holdakat, melyek a Pán, a Daphnisz, az Atlasz, a Pandora és az Epimetheusz nevet kapták. A tanulmányon több mint háromtucatnyi amerikai, brit, olasz és német kutató dolgozott.

A Cassini 13 évet töltött a Szaturnusz közelében. Működése utolsó évében a gyűrűk között helyezkedett el, onnan küldött adatokat a Földre, amíg 2017. szeptember 13-án el nem hallgatott, majd 15-én megsemmisült a Szaturnusz légkörében. Mintegy négyezer tudományos cikk jelent már meg a Cassini felfedezéseiről, az adatok feldolgozása továbbra is tart.

Science

A most publikált tanulmány megerősíti az uralkodó elméletet, mely szerint a Szaturnusz gyűrűi és holdjai ugyanabból az égitestből származnak, mely valamilyen összeütközés során darabokra tört. A legnagyobb töredékekből alakult ki a holdak magja, ezután a gyűrűkből érkező részecskék tovább halmozódtak a holdakon – mondta Bonnie Buratti, a NASA bolygókutató intézete, a Jet Propulsion Laboratory csillagásza.

A kutatókat továbbra is az a kérdés foglalkoztatja, hogy vajon milyen idősek a gyűrűk. Egy januárban megjelent, a Cassini adatain alapuló tanulmány szerint viszonylag fiatalok, koruk 100 millió és egymilliárd év közé tehető.

Más modellek és módszerek azonban más válaszokat hoznak eredményül.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos eredményeket is bemutató Facebook-oldalát.