Váratlanul maga a kormány döntött úgy kedden, hogy egyelőre mégsem foglalkozik az egyszer használatos műanyagok betiltásával szóló javaslatával, így a törvénytervezetet még aznap vissza is vonták. A Greenpeace Magyarország vonatkozó közleménye szerint azért is érthetetlen a lépés, mert mára közismert tény, hogy a műanyagszennyezés valós, mindenki életét nehezítő probléma. Ezt orvosolhatta volna rövid időn belül a javaslat, ám a környezetvédők szerint a sok éves huzavona most folytatódik.

Pedig ha valami, a műanyagszennyezés tényleg olyan gond, amelynek tényét számtalan alkalommal igazolták tudományos lapokban. A szennyezés visszaszorításának számos oka van, ezeket alább öt pontba összegyűjtve taglaljuk.

1. Még a koronavírus-járvány is szükségessé tette a műanyagok eltüntetését, miután kiderült, hogy a kórokozó ilyen felületekre kerülve akár három napon át is fertőzhet. A kutatást végző amerikai tudósok szerint olyan eset még nem fordult elő, hogy valaki egy fertőzött felület megérintésével betegedett volna meg, de elméletileg lehetséges, hogy így is terjedjen a járvány. Egy korábbi, a különböző koronavírusok életképességét vizsgáló kutatás is hasonló eredményre jutott: azok esetében is a műanyag volt a legfertőzőbb közeg. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy több helyen éppen a járványveszélyre hivatkozva részesítik most előnyben az egyszer használatos műanyagot az újrahasznosítható formánál. De nem csak ez a két lehetőség van a világon, a műanyagparadigmából akár teljesen ki lehet lépni.)
2. A műanyagok újrahasznosítása több szakértő szerint sem lehetséges, úgy legalábbis nem, ahogy bizonyos cégek, vállalatok reménykednek ebben. Az Egyesült Államokban például komoly problémát okoz, hogy az újrahasznosítható műanyagok egy részével valójában nem tudnak mit kezdeni a feldolgozó üzemek. A kutatók 357 amerikai egység működését vizsgálták meg, és kiderült, a hét különböző kategóriába sorolt műanyagok közül csupán az első kettőt tudják feldolgozni.
3. A WWF természetvédelmi szervezet tanulmánya szerint nagyjából 20 kiló mikroműanyagot fogyaszt el egy ember élete során. Ez hozzávetőlegesen két nagyméretű kukának felel meg. A “műanyagevés” főleg a vízivás során, valamint az olyan ételek révén, mint a kagylók és rákfélék fogyasztása során kerülhet a szervezetbe. A helyzet súlyosságát csak fokozza, hogy a kutatók szerint egyelőre nem tudni, hogy a megevett mikro- és nanoműanyagoknak mégis milyen hatása van az egészségre.
4. A műanyagok beszüntetése nem jelentheti azt, hogy bizonyos termékek nem kerülhetnek többet piacra, búcsút kell nekik inteni. Jó példa lehet erre egy új-zélandi légitársaság, az Air New Zealand próbálkozása, amely egy ideje keksztésztából készült poharakban szolgálja fel a kávét járatain. Az újfajta poharat meg is lehet enni.
5. A műanyagszennyezés nem csak a világ népesebb részeit érintő probléma. A kisebb darabok a hazai folyók üledékében is megtalálhatók, mindez pedig jelentős környezeti kockázattal járhat a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) kutatói szerint. Az SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének kutatói a Maros üledékeit Lippától Makóig vizsgálták. A szakértők azt találták, hogy a mederből származó egy kilogrammnyi mintában esetenként akár 40 ezer mikroműanyag-szemcse is található.

A fenti, értelemszerűen magyar résszel kapcsolatos problémákat enyhítheti tehát a kormány javaslata, amennyiben végül mégis benyújtják, a képviselők pedig megszavazzák. Egy szerdai közlemény szerint, amelyet az innovációs minisztérium adott ki, a kormány az egyszer használatos műanyag termékek kivezetése érdekében szükséges technológiaváltást teljes mértékben támogatja. “A folyamat lehető leggördülékenyebb megvalósítása céljából a kormány felhívta az Innovációs és Technológiai Minisztériumot, hogy a tárca folytassa az ágazati egyeztetéseket, és készítsen ütemezést a hatékony végrehajtásról” – írták.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.