„Nehéz ugyan megmagyarázni, mi az, ami annyira különleges a térségben, ám abban mindenki egyetért, hogy a gleccserek kékebbek, a levegő hidegebb, a tájkép pedig sokkal lenyűgözőbb, mint bárhol máshol a világon” – idézte a National Geographic nevű tudományos havi lap Seth Sykora-Bodie sarkkutatót, aki többször is megfordult a Déli-sark térségében.

A National Geographic korábban – eltérően a magyar rendszerrel, amely három óceánt ismert el eddig – négy óceánt tartott számon, az Atlantit, a Csendest, az Indiait, illetve a magyar tankönyvek szerint nem is létező Északi sarki-óceánt. Az amerikai földrajzi társaság lapja viszont a következőkben már öt óceánt ismer el, és az ötödik a Déli-óceán. Bár sok tudós korábban is úgy vélte a térség vizei annyira különböznek a Csendes- illetve az Atlanti-óceánétól, hogy kiérdemelnék az önálló státust, akadtak, akik úgy vélték, az antarktiszi térség szárazföldje körüli víztömeg nem egyéb, mint a két nagy világóceán déli, hideg nyúlványa.

A National Geographic szerint a Déli-óceánhoz a déli szélesség 60 fokától délre lévő víztömeg tartozik.  Ezen a szélességi körön a legerősebb a mintegy 34 millió évvel ezelőtt létrejött antarktiszi köráramlás, s ez az, amely elválasztja egymástól a nagy óceánok és a déli vizét. A Déli-óceán vize egy kicsit hidegebb és kevésbé sós, mint az északabbra lévő víztömeg.