A társadalmi bezártságra, elkülönülésre a hangyák az emberekhez hasonlóan reagálnak – derítette ki egy izraeli-német kutatócsoport. Az európai erdőkben, tölgyfák üregeiben és a talajon található fatuskókban kolóniákban élő Temnothorax nylanderi hangyafajta fiatal nőnemű egyedeinek a viselkedését figyelték, ehhez 14 kolóniából elkülönítettek néhányat különböző - egy órától 28 napig terjedő - időtartamra.

Azt tapasztalták, hogy a kísérlet végére a hangyák a kezdetinél kisebb érdeklődést mutattak fészektársaik iránt, ellenben hosszabb időt áldoztak a keltetőhelyek gondozására, de ismét csak kevesebbet saját maguk gondos ápolására. Erre szolgál a saját maguk termelte sav, amely elpusztítja a táplálékban található káros baktériumokat, ezáltal csökkenti a megbetegedések kockázatát. Sokáig azt gondolták, hogy a savnak nincs más szerepe, mint a számukra veszélyes rovarok és madarak elriasztása, de később kiderült, a hangyák előszeretettel alkalmazzák azt keltetőhelyek és saját maguk gondos fertőtlenítésére is. Azt is megállapították a kutatók, hogy ez az előnyös hatás nem korlátozódik csupán néhány állatra, a hangyák ugyanis szájról-szájra adják tovább a táplálékot fészektársaiknak. És ha az egyik már savat vett magához, akkor az, amelynek továbbadja, máris kevésbé van kitéve a veszélyeknek. Ez magyarázza azt is, miért találni számos hangya emésztőtraktusában kevés baktériumot, viszont mindenekelőtt savnak ellenálló mikróbákat.

A hangyasav hatásának pontos mechanizmusával máig adós a tudomány, miközben már jóideje ezzel egészítik ki az állatok eledelét, hogy elpusztítsák vele a kórokozókat.

A kísérletek során még szembetűnőbb volt a gének aktivitása, azok ugyanis, amelyek az immunrendszerhez, illetve a stresszreakciókhoz kapcsolódtak, vesztettek aktivitásukból. Ilyenkor az immunrendszer gyengébb teljesítményre képes csupán, pont úgy, mint az embereknél is kimutatható volt ez mostanában, a Covid–19 fertőzések esetén – magyarázza a Molecular Ecology szaklapban bemutatott kutatást irányító Susanne Foitzik, a mainzi Gutenberg Egyetem munkatársa.

A videón egy másik, de hasonlóan érdekes izolációs kísérlet látható.

Hangyák otthon – szándékosan

A hangyakolóniák iránt egy ideje már nemcsak az entomológusok érdeklődnek, újabban a laikus állatbarátok is egyre nagyobb számban vásárolnak az interneten keresztül különböző hangyafajtákat, még agresszív típusokat is. Bár nem tartoznak a legcukibb háziállatok közé, sokakat elkápráztat, hogy milyen gigantikus és jól szervezett államban élnek, vagy ahogyan a betolakodókkal harcolnak otthonaikat védve. A hangyafigyelést sokan egyenesen az izgalmas krimikhez hasonlítják.

Az interneten amúgy több királynőt is meg lehet rendelni dolgozókkal vagy lárvákkal együtt, és változóak az árak is: a közép-európai hangyákért keveset kell fizetni, az exotikus import azonban harminc eurónál indul. A kémcsövekben érkező rovarokat egy speciális terráriumba, úgynevezett formicariumba kell költöztetni, mert a hangyatartás veszélyekkel is járhat, az apróságok ugyanis még rövidzárlatot is okozhatnak a lakásban.

Különösen kedveltek az agresszív és a fürge hangyák. A lausanne-i egyetem két kutatója például arra volt kíváncsi, hogy melyek a legkelendőbbek a hangyavilágot alkotó több mint 15 ezer fajta közül. Ilyen például az alig két milliméteres feketefejű hangya, a Tapinoma melanocephalum, amely a világot beutazó embereknek köszönhetően elrejtőzve a csomagjaikban Európától Japánig és Észak-Amerikáig már mindenütt fellelhető. Leginkább a jól fűtött épületekben és melegházi növények között bújnak meg, és egyetlen fészekben 100-1000 hangya is megtalálható. Étvágyukat főként édes élelmiszerekkel, a növényházakban pedig levél-tetvekkel csillapítják.

[Egyre többen tartanak háziállatként hangyát – és ebből elég nagy baj lehet]

A világ természetvédelmi uniója ezeket a hangyákat az extrém inváziós hangyafajtákhoz sorolja. Az online hirdetések erről azonban nem tesznek említést, mindössze azt hangsúlyozzák, hogy az apróságok erősen robusztusok, és különösen aktívak. Legfeljebb arra utalnak, hogy amiben majd tartani fogják őket, azt erősen le kell szigetelni, nehogy a mozgékony rovarok megszökjenek.

Szuperkolóniák

A legnagyobb problémát azonban az okozhatja, ha az apróságok több azonos fajta kolóniából gigantikus populációba, szuperkolóniába akarnak tömörülni. Argentin inváziós hangyák alkottak ilyet Európában, amely több mint hatezer kilométeres területet is átfog, Itáliától Portugáliáig több millió fészek tartozik ide. Megfigyelték, ha egy olasz hangyát összeraknak egy portugállal, a hangyák úgy viselkednek, mintha testvérek lennének egyazon kolóniából.

Hangyák isznak. Csapatépítő tréning

Pixabay / gamagapix

Vannak ugyanakkor a dolgos hangyák között olyanok is, amelyek „kilógnak a sorból”, ezek ugyanis azt szeretik, ha kiszolgálják őket, még rabszolgákat is tartanak, hogy helyettük dolgozzanak. A paraziták nem törik magukat, hogy a hatalmas gépezetként működő hangyaállamban betöltsenek bármilyen szolgálatot, ehelyett besurrannak idegen kolóniákba, hogy ott henyéljenek. Egy münsteri biológus kiderítette, hogy ezek a lustaságok, például a levélvágó hangyák (Blattschneiderameisen) genetikailag is különböznek szorgos fajtársaiktól. A kutatók a Nature Communications szaklapban rámutattak arra, hogy bár „lustaság-gén” nem létezik, ugyanakkor az aszociális apróságoknál, amelyek kis populációkban szétszórva élnek a világban, hiányoznak az örökítő anyag fontos elemei, így azok a gének, amelyek a szaglás, illetve az ízlelés-érzékhez kötődnek.

Amikor ezeknek a hangyáknak a fejét megröntgenezték, megvilágosodott számukra, hogy csakis ez a génveszteség vezethetett oda, hogy az állatok agyának a szagláshoz kötődő bizonyos részei összeszűkültek, kisebbek lettek. És mivel a hangyák alapvetően kémiai anyagok által kommunikálnak, ez a hiány drámai változásokhoz vezetett a viselkedésükben:

az egykor szorgalmas, önzetlen rovarokból lusta és egocentrikus állatok lettek.

Persze szép számban vannak az emberek körében is, akik rendszeresen kihasználnak másokat. A hasonlóságok itt is fellelhetők. És nem csak a levélvágó hangyák között bukkannak fel henyélők, ide sorolhatók az úgynevezett amazon élősködőhangyák is, amelyek előszeretettel rabolják ki idegen kolóniák fészkeit, és cipelik a zsákmányt a saját otthonaikba, ahol korábban rabszolgákká tett dolgozókkal neveltetik fel a másoktól elhurcolt utódokat. Indiában eközben például az evolúció során egyes hangyákból ügyes tolvajok lettek, ezek sokáig leselkednek más fajták dolgozónői után, és pedig leginkább azért, hogy elvegyék tőlük a nehezen megszerzett táplálékot.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos hírekkel is szolgáló Facebook-oldalát.