A '80-as években gyártott, régebbi Merkava III, illetve Merkava II-es típusú harckocsikat értékesítene Izrael két országnak is, ezek közül az egyik Európában van és csak neki akár 200 tankot is eladna a közel-keleti állam – írja a Military Watch Magazine az izraeli védelmi minisztérium nemzetközi együttműködésért felelős igazgatóságának vezetője, Jaír Kulasz közlésére hivatkozva. Izrael a legnagyobb mennyiségben Merkava III-as tankokat gyártott, jelenleg 800 darabbal rendelkezik, míg az újabb IV-es típusból ennek a felével.

A Merkavák, különösen a III-as és a IV-es típus azonban csúnyán megégették magukat a 2006-os libanoni háborúban, amikor a Hezbollah fegyveresei hatékony tankelhárító taktikákat alkalmazva, többek között orosz gyártmányú Kornet rakétákkal vagy két tucatot lőttek ki belőlük.

A Hezbollah egyik harcosa egy Kornet páncéltörő irányított rakétával Dél-Libanonban 2007-ben

AFP / STR

A meg nem nevezett európai ország a lap értesülései szerint azért is érdeklődik élénken a harckocsik iránt, mert Izrael képes lenne azokat az ilyen tranzakciókhoz képest lényegesen gyorsabban leszállítani. Ez egyfelől az Oroszországgal szembeni viszony kiéleződésével magyarázható, másrészt pedig azzal, hogy több európai államnak is erősen megfogyatkoztak a harckocsi-tartalékai azt követően, hogy tankjai egy részét átadta az oroszok ellen védekező Ukrajnának.

„Ez egy potenciálisan többszázmillió sékeles üzlet (1 sékel = kb. 95 forint – a szerk.). A világnak fegyverrendszerekre van szüksége, a gyártási folyamatok pedig időigényesek és nem mindenkinek van ideje ezt kivárni” – mondta Kulasz. Mielőtt Izrael aktivizálta volna magát ezen a téren, a piacvezető minden tekintetben Dél-Korea volt, amelyik a maga NATO-kompatibilis K2 tankját volt képes a konkurencia által meg sem közelített sebességgel leszállítani.

A Merkavát 1979-ben állította hadrendbe a zsidó állam, ugyanakkor, amikor a németek is rendszeresítették a Leopard 2-eseket, illetve egy évvel korábban, minthogy az M1 Abrams harckocsik megjelentek volna az amerikai haderőben.

A Merkava számos kulcsfontosságú teljesítménybeli különbséget hidalt át az akkori szovjet páncélosok legújabb generációival szemben, ezek közül különösen fontos volt a sima csövű löveg használata – a korábbi nyugati harckocsik huzagolt csövű lövegeket használtak, és már két évtizeddel voltak hátrányban a Szovjetuniótól, amikor végre elhagyták ezt a technológiát.

Izraeli katona egy Merkava Mark IV harckocsi mellett

AFP / Oren Ziv

A Merkava az újabb szovjet tankokhoz képest gyengébb volt tűzerőben, ahogyan az a Szíria által üzemeltetett T-72-esekkel szemben is kiderült az 1982-es libanoni háború idején, ez pedig komoly önbizalomfröccsöt adott a szír vezetőknek és nagy bizalmat ébresztett bennük a szovjet haditechnika iránt (ugyanakkor a háború fontos páncélosütközetének tekinthető Bekaa-völgyi összecsapásban más források szerint nem vettek részt Merkavák, sőt a háborúban ezek a tankok lényegesen jobban teljesítettek, mint az ország amerikai harckocsijai – a szerk.).

A szomszédos Irak által egyidejűleg üzemeltetett T-72-es bebizonyította, hogy képes elsöprő győzelmeket aratni a nyugati páncélosok ellen is (bár hozzá kell tenni, hogy az 1980 és 1988 között vívott iraki-iráni háborúban Teherán régebbi típusú nyugati harckocsikat tudott csak bevetni, újabbakat a teokráciába fordult iszlamista államnak már nem küldtek Nyugatról – a szerk.). Ez vitathatatlanul igazolta Izrael azon döntését, hogy saját, fejlettebb harckocsit kíván gyártani ahelyett, hogy nyugati importra támaszkodna, bár a kezdeti nagy exportvárakozások soha nem valósultak meg. A Merkava idővel végrehajtott fejlesztéseinél a páncélvédelmet és a városi harci képességek javítását helyezték előtérbe, már csak azért is, hogy a harckocsik megfeleljenek az 1980-as években Dél-Libanon nagy részeinek megszállásához szükséges követelményeknek. Az egyik ilyen szokatlan funkció az aknavető beépítése volt.

A konstrukciót könnyen át lehetett alakítani páncélozott személyszállító járművé, ráadásul a motort a hagyományos hátsó beszereléssel szemben elől helyezték el a harckocsiban, ami további védelmet biztosított a legénység számára. A Merkava az elmúlt 44 évben nem tudott teret nyerni az exportpiacokon, és bár Törökország korábban vezető potenciális ügyfélnek számított, és komoly érdeklődést mutatott a konstrukció iránt, végül a modernebb dél-koreai K2 harckocsi mellett döntött. Ezeket Törökországban licenc alapján, bizonyos módosításokkal Altay harckocsiként fogják gyártani. Mivel azonban Izrael rendelkezik az 1970-es évek utáni NATO-kompatibilis harckocsik egyik legnagyobb tartalékával, ez a Merkava számára a legtöbb konkurens járművel szemben előnyt jelent a szállítások gyorsasága miatt, ami ellensúlyozhatja azokat az egyéb tényezőket, amelyek az előző négy évtizedben kevésbé tették vonzóvá.

Egyes források azt feltételezik, hogy Ukrajna lehet az izraeli harckocsik meg nem nevezett európai megrendelője, míg mások megjegyezték, hogy egy harmadik fél szerezheti be a járműveket azzal a konkrét szándékkal, hogy átadja azokat Ukrajnának – ezzel kikerülve, hogy Izraelnek közvetlenül kelljen fegyvereket eladnia Ukrajnának. Spanyolország, amely különösen nagy hajlandóságot mutatott arra, hogy Leopard 2-es harckocsikat exportáljon Ukrajnába, a lehetséges jelöltek között szerepel. Nagy a valószínűsége annak, hogy a Merkava harckocsik nagyarányú exportja arra készteti majd Izraelt, hogy jelentősen bővítse az osztály gyártását, egyrészt azért, hogy korszerűbb járművekkel töltse fel tartalékait, másrészt azért, hogy a legújabb változatokból legyen készlete arra az esetre, ha további kielégítendő európai kereslet merülne fel.