A korai pleisztocén korban az emberiségnek volt egy nagyjából 100 ezer éves periódusa, amikor küzdött a túlélésért – állítja egy új, a Science című tudományos lapban megjelent publikáció. A számítógépes modellek azt mutatják, hogy a túlélés a szűk populáció miatt múlott csak hajszálon.

Az eredmények szerint valamikor 813 000 és 930 000 évvel ezelőtt az ősi emberfaj populációja 1280 szaporodóképes egyedre csökkent. A probléma nagyjából 117 000 évig állt fenn – összegez a Gizmodo.

Az angolban csak population bottleneckként emlegetett jelenség egy olyan eseményt takar, amikor egy populáció egyedszáma olyan súlyos mértékben csökken, hogy az a faj genetikai sokféleségének általános csökkenését okozza. A biomérnökök ma már ellensúlyozni tudják ezt a problémát, ha a gondot a szűk genetikai készlet okozza.

2800 éven át még élt a neandervölgyi ember, miután a homo sapiens megjelent

A neandervölgyi ember nem tűnt el azonnal a homo sapiens európai megjelenésével, volt egy idő, amíg a két fél együtt tudott élni. A kutatók most pontosabb becslést adtak arra, hogy ez meddig tarthatott.

A kutatást végző nemzetközi tudóscsoport a vizsgálat elvégzéséhez kifejlesztette a FitCoal nevű eszközt, amellyel 10 afrikai, és 40 nem afrikai populáció 3154 mai genomját elemezték. A kutatók a 10 afrikai populáció mindegyikében találtak bizonyítékot a szűk keresztmetszetre, ami a kihalás szélére sodródott ősi emberi populációra volt visszavezethető. A csapat azt állítja,

az éghajlatváltozás miatt kerültek ilyen kritikus helyzetbe az őseink.

Nick Ashton, a British Museum régésze és Chris Stringer, a londoni Természettudományi Múzeum paleoantropológusa szerint ugyanakkor az egyedszám kritikus szintre csökkenését nem egy környezeti tényező – például globális lehűlés – okozta, egy ilyen eseménynek ugyanis széles körű hatása kellett volna, hogy legyen.

Nem a harc, hanem a szex miatt halhatott ki a neandervölgyi ember

Rejtély, hogy több százezer év különélés után hogyan tudta megérteni egymást a Homo sapiens és a neandervölgyi ember, ám ez nem gátolta őket a közös utódok nemzésében.

A tanulmány ugyanakkor rámutat arra, hogy az ősi elődeink mennyire sebezhetőek voltak, és mennyire hajszálon függött a túlélésük.

A kutatók odáig merészkedtek, hogy kijelentették, a szűk genetikai keresztmetszet egy olyan utolsó ős felbukkanásához vezetett, amelyből aztán a Homo sapiens és a Neander-völgyi ember is származott.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának Facebook-oldalát.