Kontinensünkön ugyan nem őshonosok a papagájok, azonban bőven van belőlük a kisállat-kereskedésekben és így a családoknál is. Az egyik kedvelt faj a szerzetespapagáj, amely el is terjedt Európában, miután több egyedük is megszökött a „rabságból”. A konstanzi Max Planck Állatviselkedési Intézet kutatócsoportja figyelt fel arra, hogy a faj különböző dialektusokat fejlesztett ki, amelyek országonként és városonként eltérőek.

A kutatók Spanyolország, Belgium, Olaszország és Görögország nyolc városában rögzítették a szerzetespapagák előfordulását, hogy kiderítsék, alakítottak-e ki dialektusokat, vagyis az egyének lakóhelyétől függően eltérő hívásokat Európában. Egy új statisztikai módszer lehetővé tette számukra annak tesztelését, hogy a papagájhívások városonként eltérőek-e, és azt is, hogy ugyanazon városon belüli parkok között különböznek-e a hívások. „Nemcsak azt akartuk kideríteni, hogy vannak-e különböző nyelvjárások, hanem azt is, hogy ezek milyen földrajzi léptékben fordulnak elő” – mondta az egyik kutató.

Pxhere: ANAKA Juuyoh

Felfedezték, hogy a papagájoknak minden városban más-más dialektusuk van. A brüsszeli papagájok például különösen különböztek a többi városétól. A különbség leginkább az egyes hívásokon belüli frekvenciamodulációs struktúrában volt tetten érhető, amit viszont az emberek csak nehezen hallanak. Amikor eltérő nyelvjárásokat kerestek az egyes városok parkjaiban, nem találtak túl nagy különbséget, és ezek kevésbé voltak konzisztensek a városi szinten megfigyelt nyelvjárási mintázathoz képest, ráadásul csak néhány parkban figyelték meg. „Ez azt sugallja, hogy a papagáj dialektusai korán szétváltak, amikor a madarak megszállták az európai városokat, de aztán nem változtak lényegesen tovább” – vélik a szakemberek.

Szerintük ez arra utalhat, hogy a dialektusok passzív folyamaton keresztül jöttek létre: a madarakat másoló madarak apró hibákat követnek el, és ezért a városok lassan eltérnek egymástól. Persze nem zárják ki azt sem, hogy a dialektusok olyan aktív folyamatok révén is kialakulhatnak, amelyek segíthetik a madarakat a társadalmi kommunikációban, például a csoporttársak felismerésében. A parkokban a szerzetes papagájok erősen fürtözött fészkekben élnek, és a kutatók úgy vélik, hogy ezeknél a kisebb társadalmi egységeknél hangbéli különbségek lehetnek.

A következő lépésben azt szeretnék megvizsgálni, hogyan tanulnak az egyének egymástól, és hogy van-e dialektusuk a kisebb csoportoknak a parkokban. „Ez kiszélesítené a papagájok kommunikációjával kapcsolatos ismereteinket, és értékes betekintést nyújtana abba, hogy miként kapcsolódik a komplex kommunikáció az emberek és állatok összetett társadalmi életéhez” – írják a kutatók a Behavioral Ecology folyóiratban.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.