nyüzsi

Nem teljesen derült égből érkezett a hír, hogy a paksi bővítéssel örökre Oroszország gyarmata leszünk. A csodálkozás álságos. Az igaz, hogy ez a döntés most egyáltalán nem volt sürgős – de csak akkor, ha azt hisszük, hogy ez áramtermelésről szól.

Egyrészt Orbán Viktor öt évvel ezelőtt világosan megmondta, micsoda hazaárulás, sőt puccs az, ha valaki energetikai megállapodást köt az oroszokkal. Ismerve őt, és kormányzásának a szövegeihez való viszonyát, tök egyértelmű volt, hogy ezt még meg kell húzni, egyszerűen szarul érezné magát, ha ebben az ügyben nem csinálna segget a szájából.

Másrészt. Emlékszünk olyan esetre, amikor Orbán Viktor miniszterelnök választás előtt hirtelen megtol egy százmilliárdos beszerzést mindenféle pályáztatáson könnyedén átgaloppozva? Hogyne emlékeznénk: így szerzett nekünk Gripeneket is. A választás előtti tél a hörcsögök ideje, és az ő pofazacskói figyelemreméltóan megduzzadtak a vadászgépügylet óta.

A motivációk megértésében segít még az, ha feltűnik a képernyőn Lázár János. Erről az emberről a trafikügy óta annyit tudunk biztosan, hogy ha rábíznak valamit, akkor elmegy az illetékes pénzeszsákhoz, és megíratja vele a törvényt. Márpedig a paksi bővítés Lázár János szerint az évszázad üzlete, és ő személy szerint roppantul élvezi az orosz-magyar viszonyt. Úgyhogy ha esetleg Magyarországnak mégsem lenne ez akkora üzlet, vigasztalódjunk azzal, hogy akad azért, akinek örömet szerzett.