Pörög, pörög, pörög a szólásszabadságról szóló polémia a Charlie Hebdo kapcsán; már azok a korlátozáspártiak is előbújtak, akiket a kegyelet eddig (helyesen) visszatartott. (Helyesen, mert nem kivégzett emberek teteme fölött, kvázi temetés közben értekezünk az illetők esetleges hibáiról; ezt az erkölcsi alapvetést némely szenvedélyes moralistának nem sikerült felfogni.)

Charlie egyébként köszöni, de nem kér a kegyeletből. A vitából viszont igen, ami többek közt a vallás gyalázhatóságáról szól, és amit sokszor az alapoknál, meg az alapok alapjánál kell kezdeni. Nos a (talán legfontosabb) érv egyszerű, mint egy pofon, de épp olyan hatásos is. A hvg.hu egyik kommentelője, Julien Sorel (béke legyen vele) következik:

„MIért eszel marha- vagy disznóhúst vagy építesz hóembert? Az egyikkel a hinduk, a másikkal a muzulmánok érzékenységét sérted. Nem is tudod, de mindennap legalább 50-szer megsérted a világ valamelyik népcsoportjának a vallási érzékenységét.”

Eddig se rossz, de most jön a java:

„Egyébként pedig a Charlie Hebdót nem a Közel-Keleten vagy Afganisztánban terjesztették, hanem Franciaországban, 30 000 példányban. Akinek nem tetszik, nem kötelező olvasnia. Komolyan el tudod képzelni, hogy azok a muzulmánok, akik most annyira fel vannak háborodva Afganisztánban vagy Szíriában, egy párizsi vicclapot vagy egy dán újságot olvasgatnak a sivatagban? Szerintem azt sem tudták volna, hogy van Dánia nevű ország vagy Charlie Hebdo nevű lap Franciaországban, ha a fundamentalista imámok nem keltik szándékosan a hisztériát.”

Julien nyit, és két lépésben mattot ad. Az antisárlisták egyik fő érve, a „vallásgyalázás” alól rántja ki – elegánsan, de kíméletlenül –  a perzsaszőnyeget. Említette ezt az aspektust Tóta kolléga is, de Juliené szerintem eddig a legfrappánsabb összefoglalás; ezen a csapáson nagyon érdemes haladni.

Tudjátok, miért nem idegesít a kurucinfó? Mert nem olvasom. Én így semmisítem meg. Magándzsihád! Tudjátok, miért nem vagyok kiakadva pl. Müller Péter nyálas és ostoba könyvein? Mert egybe belenéztem, láttam, hogy nyálas és ostoba, és azóta nem kínzom magam velük. Tudjátok, miért nem zavarnak a mandineres kommentelők artikulátlan baromságai? Mert mióta egyszer láttam, mi folyik ott, nem olvasom el a mandis kommenteket. (A Mandiner saját tartalmait igen, de csak azokat.)

Nem nézni, nem olvasni: ez az overkill, nem a kalasnyikov. Ha nem lennének a protest-fogyasztók, talán egy csomó sajtóhulladék tönkre is menne. Vagy nem. De ez mindegy is volna, mert ha a világszéles kínálatból mindenki azt fogyasztaná, ami jólesik neki, vagy legalább amire felelőssége teljes tudatában szánja rá magát (mint én Szőnyi kolléga írásaira), lehetne akár béke is a Földön.

Fogok még írni a témáról, azt hiszem, de a vallásgyalázás vádja, Juliennek hála, per- és vitadöntő módon összedőlt. Tényleg, mit lehet még erre mondani? Anyázni egyet? (Persze. De az nem érv.)