Szeretne azonnal értesülni a legfontosabb hírekről?
Az értesítések bekapcsolásához kattintson a "Kérem" gombra!
Az értesítés funkció az alábbi böngészőkben érhető el: Chrome 61+, Firefox 57+, Safari 10.1+
Köszönjük, hogy feliratkozott!
Hoppá!
Valami hiba történt a feliratkozás során, az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Már feliratkozott!
A böngészőjében az értesítés funkció le van tiltva!
Ha értesítéseket szeretne, kérjük engedélyezze a böngésző beállításai között, majd az oldal frissítése után kérjük próbálja meg újra a fejlécben található csengő ikonnal.
Támogatható lenne a pályázati rendszer olyan leegyszerűsítése, melynek következtében eltűnne a pályázatíró cégek fele, azonban az állami ingyenes pályázatírás ötlete csak megterhelné a pályázókat, szaporítaná a bürokráciát és gátolná az uniós források lehívását.
A nyomor jól jön a nyomorral operáló hatalomnak, mert fél tőle az, aki még nem érte el, könnyedebben üti-vágja a nyomorgót – egyrészt, görcsösebben kapaszkodik abba, hogy maga megmaradjon nem nyomorgónak – másrészt.
Nincs másik ilyen politikai, ill. gazdaságfilozófiai nézet, amellyel szemben ennyi szabadságellenes düh, ennyi kollektivista társadalomszervezés, ennyi államfüggő "civil" szervilizmus kifejezhető lenne.
A két ellenzéki párt által elfogadott közpolitikai, közjogi dokumentum ezer sebből vérzik, és ebből csak az egyik az, hogy mi nincs benne: átütő ötlet. Kreativitás. Gondolat. Szabadságérzés. Annak a felismerése, hogy nincs visszatérés a 2010 előtti boldog békeidőkhöz.
Egy titkok nélküli világ, ahol minden szivárogtató automatikusan a mennybe megy (még ha csak a híres 15 percre is), ahol kvázi népszavazás kérdése, hogy egy országnak milyen titkosszolgálatra van szüksége, nem csak nemzetbiztonsági szempontból lenne tényleg orwelli rémálom.
A baloldal véleményformálóit a realitások ritkán akadályozzák meg abban, hogy tovább higgyenek egy tökéletesen kidolgozott fikcióban. Egész életpályák, politikai, akadémiai és média-egzisztenciák múlnak azon, hogy a világ úgy maradjon, ahogy 1968-ban hagytuk.
Azt állítani, hogy valakinek önmagában a származása miatt lenne az élete veszélyben, sőt, a hatóságok részéről, meg hogy közel a polgárháború, meg hogy a magyar titkosszolgálat "elkaphatja" őt Kanadában, enyhén szólva igen hajmeresztő.
Nekrológ egy érdekes emberről, aki elképesztő paradoxonokat testesített meg. Aki bizonyos értelemben régimódi „kommunista” maradt, akinek nagyobb megtiszteltetés volt a KB-osztályvezetői és miniszterhelyettesi poszt a Magyar Népköztársaságban, mint a miniszterelnöki „beosztás” a Magyar Köztársaságban, de aki semmire se tartotta Grósz Károly szónoklatát a fehérterrorról: az ilyesmit nem fenyegető beszédekkel kell megelőzni, hanem gyors és radikális kompromisszumokkal. A kompromisszumot pedig nem a magyarországi rendszerváltás szerinte „zavaros” és bizonytalan képviselőivel kell megkötni, hanem a Nyugattal.
Bajnai és pártja egyelőre alulról sem súrolja az épp általuk felállított mércét, és ez az ellenzéki áttörés leglényegibb akadálya. Nem az MSZP, nem Gyurcsány, nem Orbán, nem a Bilderberg-csoport.
Ami az elmúlt években történt, némán suhant el a magyar állampolgárok kócos feje fölött. A magyarországi jobboldal megértette az új médiák alaptermészetét, és erre a tudásra építi politikáját. Az Orbán-kormány ugyanis titkolja az intézkedéseit, megtévesztő nevekkel látja el őket – ezeket nincs idő helyesbíteni a médiasürgésben és médiaforgásban –, s ha mégis híre megy az aktusnak, hát elhallgatják, „cáfolják”, letagadják vagy az általános médiaömlenybe passzírozzák.
Bárki büntethető és bármi büntethetetlen, a törvény mindenkit fenyeget és senkit sem véd – ez a magyar csoda. A rasszizmus jogi kezelésének magyar csodája. Maga a tökéletes diszfunkcionalitás. Nincs benne egyetlen hasznosan és értelmesen működő elem. Külön-külön valamennyi rossz eleméről írtunk már sokat. Ideje, hogy összerakjuk a képet.
A Portik–Laborc találkozó természetesen úgy kínos, ahogy van. De – eddig legalábbis – egy dolgot biztosan nem lehet vele alátámasztani: azt, hogy Laborc ellenzéki politikusokról szóló adatgyűjtésre szervezte volna be Portikot.
Egyelőre semmilyen garanciát nem kaptunk a két baloldali párttól arra, hogy nem az inkompetens és korrupt szoci vircsaft időszaka tér majd vissza, nem kevés felgyülemlett sérelemmel és "elszámoltató" revansvággyal megspékelve.
A kényszervallatás és főként a bántalmazás hivatalos eljárásban mindennapos a rendőrség gyakorlatában. A leginkább azonban a hazudozás a mindennapos. Kőszeg Ferenc írása.